A magyar boomer generáció többsége szép emlékeket őriz a lengyel nyaralásokról, az utánuk jövő generációk inkább nyugati irányba haladva igyekeztek megismerni Európát. Pedig az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül több nagymúltú lengyel város, így a Kis-Lengyelország vajdaság területén megtalálható Zakopane is. Természetesen nem ismeretlen a „városka” a magyarok számára, a lengyel-magyar idegenforgalom legkedveltebb célpontja, de ez jellemzően a síelésre, téli sportokra koncentrálódik. Pedig ennél sokkal több van városban, adventi látogatásra például remek célpont.
A falucskát már a 17-ik század második felében említik, de csak a 19-ik században (már a Habsburg fennhatóság alatt, de ettől függetlenül) indult el a fellendülés. Tytus Chałubiński lengyel orvos és a lengyel Tátra Társaság Alapítója fedezte fel, hogy a 800 méter magasan fekvő Zakopane éghajlata jótékony hatással van a tüdőbetegségekre. Így 1889-ra a városka gyógyközponttá nőtte ki magát, majd a 20-ik század legelejére síközponttá vált. Külön érdekesség, hogy ebben az időszakban bontakozott ki a városka sajátos építészete, amire Stanisław Witkiewicz lengyel festő, építész, író és művészettörténész volt erőteljes hatással.
Zakopane látnivalói
|
Az alpesi faházak ornamentikája, a házak szerkezeti egysége Witkiewiczhez köthető. Nem mellesleg pont emiatt van a síparadicsomnál sokkal több a városkában.
Zakopane ma a gorali (hegyi népi) kultúra központja, az itt használt motívumok megjelennek a nagy lengyel kultúrában is, nem mellesleg a goral népművészet alkalmazása miatt van némi egymásnak feszülés a szlovákok és a lengyelek között. Gasztronómiája követi a szláv hagyományokat, ismert a cékla leves, a pirog és persze a zurek, sziléziai savanyú leves, amelyet gabona, jellemzően rozs kovásszal savanyítanak.
Jól ismertek az ízesített (főként vodka alapú) párlatok és persze a környék sajátossága a sajtkészítés, amelyet érdemes külön kiemelni. Ezek mind megfizethető árban elérhetőek a zakopanei éttermekben. Természetesen a környék gasztronómiája nem merül ki a hagyományőrzésben, bár hozzá kell tenni, hogy ezen a környéken sokkal nagyobb arányban kapja a turista a „folklórt”, mint azt Magyarországon megszokta.
A Krupówki utca a városka fő látványossága, a nyomvonala nagyon régóta változatlan, ez egyben a központ is. Síszezonban szinte lehetetlenség beülős helyet találni, a várost egész évben 2,5 millióan látogatják különösen télen nagy a forgalom, így joggal kiérdemelte Lengyelország téli fővárosa címet. Az ódon alpesi faházak szinte mindegyike felújított és modernizált, követve a hagyományos enteriőrt, így a turistának az a képzete támad, hogy valóban belecsöppen egy olyan közegbe, ahol megállt az idő. Ugyanakkor a város körül zajlott az élet, hiszen itt található a környék legmodernebb síugró sánca és a központból a Gubalowka (Gubałówka) hegyre a legmodernebb sikló visz fel (1123 méterre), olyan, mint amilyen Grazban megy a hegyre, vagy Prágában a felújított Petřín sikló. A Gubalowka tetejére épült látogatóközpont kísértetiesen hasonlít a svájci alacsonyabb, kirándulható hegyek tetején levőkre. Nem véletlen a svájci hasonlat, az egész városka szerkezete, építészete nagyon hasonlít a dél-svájci alpesi városokéra.
A fejlesztések most is tetten érhetőek, a város turisztikai központjai folyamatosan fejlődnek, bővül a kapacitás és bővül a szolgáltatás is. Zakopane egyetlen pontján köszön vissza Kelet-Európa, méghozzá a Gubalowka tetején levő séta útvonal mentén kiépült bódé sor, amelyet nyugodtan lehetne Zakopane „Petőfi sétányának” is nevezni. Visszatérve a városba, érdemes vásárfiát nézni, a sikló bejáratától 50 méterre van a kézműves piac, amelynek több mint a fele sajt. Meglepően olcsón, kifejezetten a kelet-európai pénztárcákhoz igazított áron lehet csemegét vásárolni.
Az elmúlt 35 évben nem rövidült a menetidő. Egyrészt nincs közvetlen vonatjárat Budapestről Zakopanéba, másrészt repülővel sem egyszerűbb más lengyel városokból megközelíteni a helyet. Így marad az autós, vagy buszos közlekedés, amely a GPS szerint 5 és fél óra. (316 kilométerről beszélünk, nagyjából Brno távolság.) Ám mivel a rövidebb úton (Kassa felé is lehet kerülni az M3-ason plusz 100 kilométerrel hosszabb, ugyanannyi idővel) mindössze 20 kilométer gyorsforgalmi útszakaszt tartalmaz Szlovákiában, a menetidő nagyban függ a kamionforgalomtól. A GPS által megjelölt 5 és fél óra inkább hat, de ha két megállóval tervez az utas, lehet bőven több, mint 6 óra. Ez egy kicsit riasztó, pláne télen, hiszen Donovali szerpentinjein a hóban jelentősen lelassul a forgalom, tehát nagy türelem kell a Zakopanei érkezéshez. Akkor lesz igazán érdekes a város, ha a Szlovák oldalon elkészülnek a gyorsforgalmi utak, ekkor a menetidő is jelentősen csökkenhet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.