Koppenhágai kockázatok

A Koppenhágában összegyűlt 192 ország képviselői jelenleg arról tárgyalnak, hogyan csökkenthetik elfogadható kockázati szintre a kibo-
csátást és kerülhetik el a 2 Celsius-foknál nagyobb átlagos hőmérséklet-emelkedést a földön. Ha nincs egyezség, a hőmérséklet akár 6 fokkal is emelkedhet, ez pedig végzetes hatással lehet az emberiségre.
A tárgyalások három fő területre koncentrálnak. Egyrészt a legfejlettebb és a legnagyobb országok számszerűsített kibocsátáscsökkentési terveire. Másrészt a fejlődő országok vállalásaira, és arra, hogy a gazdag országok mennyi pénzzel segítsék őket a megvalósításban. Harmadrészt pedig az ENSZ új, REDD elnevezésű rendszerére, amely az erdőirtások megakadályozásának a finanszírozását szolgálja.

Az elmúlt hetekben kellemes meglepetésként érkezett az országok vállalásdömpingje. Még Kína és India is vállalt kötelezettségeket: kibocsátásuk egységnyi GDP-re számolva 40-45, illetve a 2005-ös szinthez képest 20-25 százalékos csökkentését 2020-ig. India ezzel még túl is szárnyalta a korábbi elvárásokat. Ráadásul az Egyesült Államok is megnevezte saját vállalását. Igaz, hogy ez kongresszusi jóváhagyástól függ, és az 1990-ben mért értékhez képest gyakorlatilag az 5 százalékos csökkenést sem éri el.

Az országok Koppenhága előtt tett vállalásait gyűjtő Climate Action Tracker becslése szerint jó úton haladunk ahhoz, hogy kilencven év alatt elérjük az üvegházhatású gázok koncentrációjának 800 ppm-es mértékét (azaz egymillió részecskében 800 ilyen gázrészecske lesz található). Ez a mai szint duplája, és 3,5 fokos átlagos, globális hőmérséklet-növekedést jelentene. A 4 foknál nagyobb hőmérséklet-emelkedésnek pedig több mint 25 százalékos az esélye a becslések szerint.
Lord Stern, a Stern-jelentés készítője úgy véli, a mostanáig bejelentett vállalásokkal a 2020-as kibocsátások alig maradnak majd el attól az évi összesen 44 milliárd tonnától, amely a felmelegedés 2 fok alatt tartásához szükséges. A World Wildlife Fund (WWF) azonban rámutat: Lord Stern számításai alapján valóban 50 százalék esély van a hőmérséklet-emelkedés 2 fok alatt tartására, azonban nem árt szembenézni a fennmaradó 50 százaléknyi eséllyel, hogy könnyedén elérhetjük azt a pontot, ahonnan a folyamat már nem visszafordítható.
Mindez azt jelenti, hogy a koppenhágai csúcson tett hatalmas erőfeszítések ellenére a megcélzott számokkal is csak annyi esélyt adunk a felmelegedés megfékezésére, mintha az egész kérdéskört csak pénzfeldobással akarnánk eldönteni. Míg a politikusoknak láthatóan bejön ez a játék, az üzleti szféra számára elfogadhatatlan az 50 százalékos valószínűségre alapozott döntés. Ez nem üzletileg értelmezhető kockázat, hanem szerencsejáték. Így nem meglepő, hogy az elsők között az olyan nagy nemzetközi biztosítók vették komolyan a klímaváltozást, mint például a Munich Re.

Amennyiben üzleti szempontból is megbízható környezetet kívánunk teremteni, olyan vállalásokra van szükség, amelyekkel elkerülhetjük a katasztrofális mértékű klímaváltozást – azaz amelyek legalább 75 százalékos valószínűséggel 2 fok alatt tartják a hőmérséklet-emelkedést. Ez azt jelenti, hogy a légkörben az üvegházhatású gázok koncentrációját 350 ppm-re vagy az alá kellene csökkenteni. Ehhez képest már ma körülbelül 390 ppm-nél tartunk csak a szén-dioxid esetében.
Így tehát minden cégnek, amelyik nem a szerencsejátékban, hanem a kockázatok tudatos tervezésében utazik, jól felfogott érdeke, hogy a többek között őket is képviselő politikai erőket rávegye a most Koppenhágában tervezettnél jóval szigorúbb csökkentési vállalásokra.

A szerző a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Zrt. elnöke

James Atkins-->