BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
devizaadaósság

Megoldás a lakossági devizahitelek problémájára

A magyar gazdaság egyik kiemelkedő problémája a magánszektor devizában történt eladósodása. Az alábbi cikket lapunk vitaindítónak szánja a lehetséges megoldási módok feltérképezése.
2010.05.05., szerda 05:00

A magyar lakosság és vállalkozások devizában fennálló hatalmas adósságai miatt a forint leértékelődésének megakadályozása céljából az ország a nemzetgazdaság rövid- és középtávú érdekeivel ellentétes gazdaságpolitikát kénytelen folytatni már közel egy évtizede. A gazdaságnak inkább egy 280 forint/euró feletti árfolyam, míg a devizahiteleseknek (magánszemélyek és cégek egyaránt) egy 250 forint/euró alatti árfolyam állna érdekében. Ez egy olyan ellentmondás, amit véleményünk szerint csak a devizahitelek forinthitellé való konvertálásával lehet áthidalni.

Ezzel kapcsolatban már sok javaslat elhangzott: vannak, akik úgy vélik ennek költségeit a kereskedelmi bankoknak kellene viselniük, mások azt javasolják, hogy az állam viselje e terheket, azzal, hogy garanciát vállal a hitelekre. De az utóbbi időkben ennél forradalmibb javaslatokról is hallhattunk: egyes politikusok úgy gondolják, hogy e hiteleket vissza sem kellene fizetni, mert az "ártatlan" adósok védelme mindennél előbbre való. Nyilvánvaló, hogy egyik út sem járható.
De kanyarodjunk vissza a probléma kialakulásához. Nézzük meg mi vezetett a mai vert helyzet kialakulásához?

Mindenekelőtt a kereskedelmi bankok rövid távú profitéhsége, a hitelfelvevők korlátlan fogyasztási vágya, felelőtlensége és hiszékenysége társult az MNB, a PSZÁF és a kormány súlyosan gondatlan viselkedésével.

A magas MNB alapkamat miatt, a devizahitelekre extra felárat lehetett rátenni, ami a bankoknak busás hasznot hozott, akik a haszon egy részét magas kamatozású magyar államkötvényekbe tették. Az állampolgárok munka nélkül juthattak jövedelemhez és amíg a forint erős volt, azt hihették, hogy milyen jól jártak. A PSZÁF tudott a lakossági devizahitelezésben rejlő óriási veszélyekről, de feladatát elintézte azzal, hogy a bankokat kötelezte arra, hogy a devizaadósság kockázatairól szóló 1-2 oldalas tájékoztatót az ügyféllel aláírattassák. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bankok nem éles lőfegyvereket adtak el a lakosságnak ilyen könnyelműséggel, állami engedéllyel, mert akkor ma már az utcára sem lehetne kimenni… De viccet félretéve, a megoldáshoz legalább két dolgot kell megállapítanunk:

1. A mesterségesen magasan tartott forintárfolyam nem felel meg a magyar gazdaság érdekeinek. Megengedhetetlen, hogy a magát függetlennek hirdető MNB szociálpolitikát csináljon árfolyam-politika címén, miközben szisztematikusan teszi tönkre az exportra termelőket és adósítja el nemzedékekre az országot. Ilyen független jegybankra tényleg semmi szükség! Egy országnak csak egy gazdaságpolitikája létezhet, mint ahogy egy cégnek is csak egy vezetője lehet. A jegybank fő feladata a hazai fizetőeszköz értékállóságának biztosítása mellett a nemzetgazdaság támogatása, de semmiképp sem pártpolitikai szándékoktól vezérelt szociális támogatások nyújtása. Köztudott, hogy a magyar gazdaság teljesítménye, növekedése elsősorban az export függvénye. De közismert az is, hogy az erős nemzeti valuta nem éppen exportösztönző eszköz, ellenkezőleg: tovább mélyíti a gazdasági válságot, lassítja a kilábalást. Az új kormánynak meg lesz a lehetősége, hogy a reálgazdaság érdekeit a monetáris politika alakítása során végre komolyan figyelembe vegyék. Ebben a döntésében bizton számíthat a már ma is külpiacra termelő és oda igyekvő hazai vállalkozók támogatására.

2. A devizahitel-felvevők a kapott pénzt döntően múlandó élvezetekre, (import) árukra, jellemzően tehát fogyasztásra költötték el, ma már alig tudnak bármit is felmutatni belőle.

Mi tehát a teendő? Úgy néz ki, hogy körülöttünk ólálkodó válság hagyott még egy kis időt és ha ügyesek, gyorsak és rátermettek vagyunk, akkor a múlt hibáiból valamicskét helyre tudunk hozni egy újabb megrendítő csapás előtt…

A mintegy 1,1 millió devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezőknek azt nem lehet mondani, hogy most azonnal és egyszerre váltsák át devizahitelüket forintra, majd pedig ha mindenki átváltotta, levisszük az alapkamatot 3 százalékra, hogy ne kelljen, mondjuk évi 6 százaléknál nagyobb kamattal fizetni a hiteltörlesztéseket. Ekkor ugyanis sokan rá fognak jönni, hogy az euró árfolyama ismét felkúszhat a 300 Ft-os szintig, vagy még feljebb. A reakció az lenne, hogy mindenki euróra, dollárra próbálná átváltani a szabad pénzeszközeit, ami az idő rövidsége miatt sokkolná és finanszírozhatatlanná tenné a gazdaságot. E helyett mi azt javasolnánk, hogy vezessen be a kormány egy kedvezményes kamatozású forinthitel-konstrukciót, melynek kezelésére az MFB lenne a legmegfelelőbb hitelintézet. Ezek után a devizahitelesek kapjanak egy határidőt, maximum 3 hónapot tartozásuk forinthitellé konvertálásra. A támogatásigény miatt célszerűnek látszik felső korlátot szabni az átváltható összeget illetően. Lehetne ez szerződésenként mondjuk maximum 15 millió Ft. Fontos, hogy normatív legyen a dolog, mert ez így egyszerűbb és hatékonyabb. Nem kell ehhez külön hivatalt létrehozni apparátussal, mely 10 kötelező igazolás és 20 kimutatás alapján döntené el 6 hónap alatt, hogy ki jogosult és ki nem a konverzióra. Egy ilyen konstrukcióval a még nem bedőlt hitelek egy része átkerülne a fedezetekkel együtt az államhoz, az adósoknak továbbra is törlesztési kötelezettségük állna fenn, vagyis nem jutalmaznánk a prudens és takarékosan élő állampolgárok kárára a felelőtlenül, eszetlenül költekezőket. A kereskedelmi bankok is kénytelenek lennének előállni hasonló konstrukciókkal, mert különben elveszítenék a jövedelemtermelő képességük jó részét. Lehetne rendeletben is kényszeríteni őket a konvertálásra, de nem lenne elegáns.

Mi lenne még az állam feladata? A jegybankkal együtt a megfelelő forint likviditás biztosítása, a forint árfolyamának ésszerű határok között tartása. Ez a mostani MNB alapkamat mellett még lehetséges, de ha ez tovább csökken, akkor az már komoly mutatványt igényelne. Az említett kamattámogatást a jegybanki alapkamat mértékéhez kellene kötni.

Mondjuk a 6 százalék alapkamat feletti részt teljes egészében át kellene vállalni, 4-6 százalék közötti résznek csak az felét, s amennyiben az alapkamat 4 százalék alá csökkenne, úgy a kamattámogatás is megszűnne. Egy ilyen vagy ehhez hasonló stratégiával el lehetne kerülni egy jelentős forint gyengülés esetén várható tömeges bedőléseket és a bankrendszer destabilizálódását. Az, hogy a bankok valutában mennyi profitot képesek megtermelni, az az ő dolguk, nem pedig az államé. (nyilvánvalóan drasztikusan vissza fog esni a profittermelő képességük). Az intézkedés után elengedett gyengébb forint szerintünk automatikusan vissza fogja szorítani az importfogyasztást és erősíteni az exportot.
Sajnos a magyar lakosság nagyobb részéből mára már kiveszett a protestáns etika és nem lehet őket szelíd szavakkal arra ösztökélni, hogy takarítsanak meg és kevesebbet fogyasszanak. Ezen túlmenően a gyenge forint a magyar áruk felé fogja terelni a fogyasztókat, hiszen az import élelmiszer és más fogyasztási cikkek megdrágulnak, vagyis az alacsonyabb fogyasztási színt mellett is nőhet a hazai termékek iránti kereslet, ezzel pedig itthon teremtődnek új munkahelyek. A lakosság már megvette a szükséges fogyasztási cikkeket (tv, mosógép, autó), így ezeket nem kell szükségszerűen importból származó újra cserélni. A belföldi turizmus is fellendülhet és akkor a Balatonra, Hortobágyra, stb. fognak majd menni hazánk fiai, nem Tunéziába, vagy Egyiptomba. Kitűnő kocsikat is gyártanak már hazánkban, lehet azokkal is kényelmesen közlekedni.

Akinek nyugati kocsi kell, az majd a zsebébe nyúl… A gyengébb forint ösztönözni fogja a kisebb importhányaddal rendelkező termékek exportját, ezzel szintén munkahelyeket lehet teremteni. Amikor a világgazdaság ismét stabilizálódik, és ismét erősödni kezd a forint, ekkor kell majd belépni az euró-zónába, ha az addigra még egyáltalán meglesz és érdemes is lesz oda belépni. És hogy mi legyen a bedőlt hitelesekkel? Az is nehéz dió, de megoldható egy testre szabott szociális programmal: Persze nem úgy, hogy az adósnak nem kell visszafizetni semmit sem, mert a szegény nem tehetett róla, hogy így alakultak a dolgok. Reméljük, hogy ez az intézkedés lesz az utolsó paternalista állami beavatkozás Magyarországon a már piacgazdasági felnőttkorban lévő állampolgárok megmentésére.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.