"A versenyképességi versenyben sem kellene lemaradnunk"

A szakértők szerint a tulajdonosoknak először arról kell dönteniük, hogy – a konkrét üzleti elképzelések függvényében – érdemes-e egyidejűleg több cég fenntartását finanszírozniuk? Természetesen nincs akadálya annak, hogy a már működő társaság Magyarországon leányvállalatot alapítson vagy – önálló cégként – fióktelep bejegyzését kezdeményezze. Az Európai Bíróságnak az úgynevezett Centros-ügyben (1999) hozott híres döntése óta az sem kifogásolható, ha a gazdasági tevékenységet teljes körűen a fióktelep veszi át, az elsőként alapított társaság pedig „üres” jogi keretként egzisztál tovább. De ami jogszerűen megtehető, nem feltétlenül értelmes cselekedet egyben.

Amennyiben például a székhelyáthelyezésre két vagy több önálló vállalat egyesülése következtében kerül sor (egy osztrák és egy szlovák társaság összeolvadását követően a jogutód új vállalkozás székhelyét esetleg épp Budapesten állítják fel), a tranzakció egy 2007-ben elfogadott úgynevezett fúziós törvény alapján célszerűbben lebonyolítható. Ez az út sem járható azonban, ha az érintett vállalkozás úgy élne a más tagállamban való letelepedés szabadságával, hogy ehhez nem kíván önálló társaságokkal összefonódni. Ebben az esetben a cég megfontolhatja, hogy belevág-e egy európai részvénytársasággá (eurt.) alakulás procedúrájába, amikor is az eurt. utóbb, már szabályozott körülmények között helyezhetné át székhelyét Budapestre. Ez viszont feltételezi, a cég vállalja, hogy a 2004 óta alkalmazható új európai társasági formát veszi igénybe. A csekélyebb tőkeerejű középvállalkozások számára ez a nehézkes jogi instrumentum – nem utolsósorban a cég ellenőrzésében való munkavállalói részvétel kötelező biztosítása miatt – csak fenntartásokkal ajánlható.

Nem vitás, hogy az volna kívánatos, ha a Magyarországra települését fontolgató vállalkozás a székhelyének áthelyezését úgy intézhetné, hogy az nem igényelné a társaság idő- és költségigényes megszüntetését és egy új cég alapítását Magyarországon, hanem a vállalkozás társasági szerződését a magyar társasági törvény (Gt.) előírásaihoz igazítva minden szempontból jogfolytonosan működhetne tovább. Ily módon, ha egy társaság Bécsből Pécsre helyezné át a székhelyét, az „osztrák kft.” „magyar kft.-vé” alakulna, és a cég személyes joga a regisztrációt követően a magyar társasági jog lenne. Ez a kézenfekvő megoldás jelenleg sajnos nem választható: a Gt. csak a belföldön alapított társaságok más cégformává történő alakulását teszi lehetővé.

Pedig az Európai Bíróságnak közel két éve – a Szegedi Ítélőtábla kezdeményezésére, a Cartesio Bt. nagy visszhangot kiváltó ügyében (HVG, 2008. december 16.) – hozott döntése tanulságokkal szolgál. Az uniós iránymutatás kiterjesztette a letelepedés jogához fűződő garanciákat arra az esetre, amikor egy vállalkozás működésének színterét úgy helyezi át egy másik tagállamba, hogy létesítő okiratát ez utóbbi tagállam követelményeihez igazítja. Ha a „fogadó állam” biztosítja a céges helyváltoztatás e lehetőségét, az első alapítás szerinti tagállam – a nyomós közérdek diktálta kivételes esetektől eltekintve – nem állhat a cég döntésének útjába. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező években számos ország törvényhozása él majd ezzel a lehetőséggel, mivel belátható időn belül nem várható, hogy az Európai Unió irányelvi formában állapítja meg a társasági mobilitás jogi feltételeit. A versenyképességi versenyben Magyarországnak sem kellene lemaradnia, különösen nem ott, ahol – mint a Cartesio-ügyben – egykor úttörő szerepet játszott.

A szerző jogász