Érdemes leválni a közös fűtésről?

A fogyasztók leválási szándékát általában két ok motiválja. Az egyik, hogy lakótársaik nemfizetése miatt attól tartanak, el lesz zárva a fűtés, ezért egyedileg szabályozható megoldást keresnek. A másik ok pedig az szokott lenni, hogy a lakók alapvetően magasnak tartják a távfűtés díját, és ezzel szemben keresnek olcsó alternatívát. Mindkét esetre kézenfekvő válasznak tűnik saját kazán telepítése, kicsi és olcsónak ígérkező szolgáltató gondozásában, aki általában még azzal is minősíti magát, hogy „független”. A függetlenség iránti vágy innentől elhomályosítja a hosszú távú gazdasági racionalitást, és megköttetik az új szerződés.

Nem kívánok belemenni a részletekbe, hogy egy ilyen leválási szándék jogszerű lebonyolítása miért igényel adminisztrációt és szakmai egyeztetést, de általános tanulság, hogy a lakók ezt felesleges korlátozásként, a röghöz kötés kinyilvánításaként élik meg. Pedig a folyamat szakszerű végigvitele nemcsak a hálózatban maradó többség érdekeit védi, hanem azokét is, akik függetlenednek, de nem feltétlenül vannak tisztában ennek következményeivel. Továbbá említést kell tenni arról a kisebbségről is, akik egy lakótömbben nem tartoznak a hangadók közé, mégis belekényszerülnek egy leválási folyamatba.

Mi vár azokra, akik leválnak? Egyfelől valóban esély van arra, hogy kisebb lesz a számlájuk. Igaz, ez általában arra is visszavezethető, hogy semmilyen módon nem érvényesítik az amortizációt, azaz nem halmoznak fel előre a kazán későbbi felújítására vagy cseréjére. Így egy egyszeri nagy beruházásnál többek közt ugyanazon lakóktól kell behajtani egy hatalmas összeget, akik korábban a havi rezsit sem bírták. Az alacsony számla másik velejárója a „független” szolgáltató teljesen racionális profitszerzési törekvése, amellyel kapcsolatban általában igen naivak a lakóközösségek. Egy távfűtéses rendszerben a karbantartási, felülvizsgálati, rendelkezésre állási szolgáltatások és a közös beszerzések általában komoly méretgazdaságossági előnyt képeznek. A független szolgáltatónak egy sokkal kisebb rendszerre kell hasonló szolgáltatást biztosítania, ez nagyon megemelné az egységköltségeit, és csak kevesen képesek megbirkózni azzal a kihívással, hogy azonos minőséget szolgáltassanak, azonos gyorsasággal és szakértelemmel. A lakók ezt előre sosem látják.

Ahogy általában arról is csak késve tájékozódnak, hogy a távfűtéses rendszerhez képest a házközponti megoldások teljesen más szabályozói környezettel találkoznak. Kizárólag a távhőszolgáltatók jogosultak 5 százalékos áfatartalommal közvetíteni a szolgáltatást, minden egyéb esetben az áfakötelezettség 25 százalék. Ez jelentősen megemeli az egyedi szolgáltatók ügyfeleinek költségeit. Továbbá az illetékes minisztérium, valamint az energiahivatal egybehangzó nyilatkozata alapján a jelenlegi és távlati elképzelésük szerint a gáztarifák kategorizálása, illetve árképzési struktúrája során előnyt élveznek a távhőszolgáltatással termelt hőenergiát fogyasztók, különös tekintettel a lakossági fogyasztókra. Ennek egy magasztosabb célja is van, mégpedig az, hogy ne a lakóhely közvetlen környezetében történjen az égéstermék kibocsátása, hanem központilag ellenőrzött, szűrt módon, a lakóktól távolabb.

Ez nem jelenti azt, hogy nem kell változtatni, és minden úgy jó, ahogy van. Ha adható tanács egy ilyen írás keretében, az mindenképpen az lenne, hogy a függetlenségi mozgalmak kirobbantása előtt érdemes a távfűtővel egyeztetni. Az érdekek megfelelő érvényesítésével, közös megegyezéssel, korszerűsítés révén a távfűtés keretében is elérhető megtakarítás.

A szerző a Dalkia Energia Zrt. energetikai szolgáltatások üzletág-igazgatója