A siker kulcsa

A kormány gazdaságpolitikájának egyik fő célja az volt, hogy a munka helyett a fogyasztást terhelje adókkal. Az adórendszer átalakításához hamar neki is láttak. A többkulcsos adórendszert felváltotta az egykulcsos adózás, és többé a minimálbéren dolgozók sem maradhattak ki a teherviselésből. A progresszív (17 és 32 százalék) adó helyett mindenki 16 százalékos jövedelemadót fizet, miközben kivezették az adójóváírást és a szuperbruttót is. A magasabb jövedelműek összességében jól jártak, hiszen kevesebb adót kell fizetniük. Az alacsonyabb keresetűek viszont reálértéken nem biztos, hogy könnyedén meg tudták tartani korábbi jövedelmi pozíciójukat.

Noha az egykulcsos adó nem az egyetlen motívuma az átalakításnak, mégis komoly szerepe volt az elmúlt évek társadalmi, gazdasági folyamataiban. Az új adórendszert önmagában nem könnyű és nem is érdemes vizsgálni, hiszen közben egyéb intézkedések is befolyásolták a jövedelmi pozíciókat. A teljes képhez az egyének, háztartások, családok helyzetét érdemes vizsgálni.

Az elmúlt években a társadalmi egyenlőtlenségek kétségtelenül növekedtek. A Tárki tavalyi elemzése szerint a legfelső és a legalsó jövedelmi tized közötti különbség jelentősen emelkedett. Az idei kutatásukban megállapították, hogy a rendszerváltás óta nem élt annyi ember a szegénységi küszöb alatt, mint jelenleg.

A laekeni indikátorok szerint – amely a társadalmi kirekesztettséget és a szegénységet méri – több mint 3 millió magyar ember él nélkülözésben. A (jövedelmi) szegénységi arány minden háztartásban növekedett 2010 és 2012 között, ahol nincs gyermek. Ahol egy szülő neveli a gyerekeket, ott 28,1 százalékról 29,5-re nőtt a szegénységi arány a KSH szerint. Ahol két szülő nevel egy gyermeket, ott két év alatt 10,5 százalékról 12,6-ra nőtt a szint. Egyedül azoknál a háztartásoknál csökkent a szegénységi arány – 14,6 százalékról 13,5-re –, ahol két felnőtt nevel két gyermeket. Viszont három vagy több gyermek nevelése esetén 27,8 százalékiról 32,4-re nőtt a szegénységi arány. Mindez azt mutatja, hogy a szegénység egyre több családot érint.

Az aktív munkaerő-piaci részvétel ugyanakkor csökkenti a szegénységi kockázatot. A minimálbér adóztatása növelte a foglalkoztatás költségeit – miközben a munkavállalók sem jártak jól –, ami vélhetően „kiárazott” kevéssé képzett dolgozókat a piacról. Sokan most a közmunkaprogram felfuttatásával jutnak munkához, ám a kifejezetten alacsony bérezéssel nem könnyű elkerülni a szegénységet.

A legfrissebb adatok alapján éppen a legszegényebbek fogyasztása esett vissza leginkább. A legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmű háztartások fogyasztása közötti különbség 2013 júniusáig tartó egy évben növekedett. A KSH adatai szerint csupán a legfelső jövedelmi ötöd fogyasztása nőtt, míg a többié csökkent. A szegényebbek élelmiszerfogyasztásának visszaesése pedig több mint aggasztó.

A kabinet szerint az egykulcsos adó a növekedés egyik fő motorja, hiszen megindult a kiskereskedelmi forgalom bővülése. A tavaszi ugrás után ugyanakkor az utóbbi hónapokban alig nőtt a kiskereskedelem. Tavasszal leginkább a benzinárak esése és a rezsicsökkentés fejthetett ki kedvező hatást a kiskereskedelemre.

A gazdasági növekedés hajtóereje valójában leginkább a mezőgazdaság és az építőipar. Előbbit a kedvező időjárásnak köszönhető jó termés – és a tavalyi gyenge bázis –, utóbbit az európai uniós források húzzák felfelé. A Nemzetgazdasági Minisztériumban talán már kutatják, hogy az egykulcsos adó miként gyakorolhatott kedvező hatást az időjárásra és a kohéziós pénzek lehívásának gyorsulására.

Biztosan megtaláltuk a siker kulcsát?