A válasz a Brexit-népszavazás előtti hónapokban készült közvélemény-kutatásokban található. Az európai migrációs válság és a Brexit-vita egymást táplálta. A kilépés melletti tábor kihasználta a súlyosbodó menekültválságot – amit a Calais-nál feltorlódó többezernyi, az Egyesült Királyságba mindenáron eljutni akaró menekültekről szóló rémisztő képsorok szimbolizáltak –, hogy a más EU-tagállamokból érkező „ellenőrizetlen” bevándorlással kapcsolatosan félelmet gerjesszen. Az európai intézmények a menekültpolitika terén elhalasztották a fontos döntéseket, nehogy azok negatív hatásokkal legyenek a brit népszavazásra, amivel állandósították az olyan kaotikus jeleneteket, mint amelyek Calais-t jellemezték.
Angela Merkel német kancellár azon döntése, hogy tágra nyitja hazájának kapuit a menekültek előtt, inspiráló gesztus volt, de nem volt megfelelően átgondolva, mivel nem vette figyelembe annak szívóhatását. A nem megfelelő ellenőrzések hiánya, továbbá a gerjesztett pánik mindenkire, így a helyi lakosságra, a közbiztonság felett őrködő hatóságokra és magukra a menekültekre is kihatott. Emellett elősegítette a xenofób és Európa-ellenes pártok – mint amilyen a brit kilépési tábor élére álló Függetlenségi Párt – megerősödését, ahogy a nemzeti kormányok és európai intézmények nem voltak képesek kezelni a válságot.
Most, hogy a katasztrófa-forgatókönyv – amitől sokan féltek – bekövetkezett, az EU szétesése gyakorlatilag visszafordíthatatlanná vált. Az Egyesült Királyság más országokhoz viszonyítva idővel viszonylag jobb vagy rosszabb helyzetbe is kerülhet a kilépés révén, azonban gazdasága és lakossága rövid és középtávon igencsak megsínyli a kilépést. A font árfolyama azonnal a népszavazás után több mint három évtizede nem látott szintre esett vissza. A pénzpiacok világszerte várhatóan felbolydult állapotban maradnak, ahogy az EU-tól való politikai és gazdasági elválás hosszú és bonyolult folyamatát megtárgyalják. A reálgazdaságot érő következmények a 2007–2008-as pénzügyi válsághoz lesznek hasonlíthatók.
A kiválás folyamata biztosan további bizonytalanságot és politikai kockázatokat gerjeszt majd, miután sosem az forgott kockán, hogy az Egyesült Királyság milyen valódi vagy elképzelt előnyökhöz juthat hozzá a kilépéssel, hanem az, hogy az európai projekt fennmarad-e. A Brexit megnyitja az utat az EU-n belüli többi Európa-ellenes erő előtt. Valójában amint a népszavazás eredményét bejelentették, a francia Nemzeti Front azonnal Frexitre szólított fel, míg Geert Wilders holland populista pedig a Nexit mellett szállt síkra.
Elképzelhető az is, hogy az Egyesült Királyság sem marad meg. Skócia, amely nagy többséggel az EU-ban való maradásra szavazott, várhatóan újra megpróbálja elnyerni a függetlenséget, illetve Észak-Írországban – ahol a szavazók a bennmaradásra voksoltak – néhány politikus az Írországgal való egyesülésre szólított fel.
Az EU Brexitre adandó válasza újabb csapdahelyzetet eredményezhet. Az európai vezetőknek, akik arra törekszenek, hogy elbátortalanítsák a többi tagországot a brit példa követésétől, nem lesz kedvük ahhoz, hogy a brit kilépést olyan feltétek mellett bonyolítsák le, amelyek enyhíthetik a kilépés okozta gondokat az Egyesült Királyság számára. Ez különösen az európai közös piachoz való hozzáférés kérdésére igaz. Azzal, hogy a brit külkereskedelmi forgalom fele az EU-val zajlik, a kilépés hatása a brit exportőrök számára nagyon kedvezőtlen lehet. Továbbá azáltal, hogy a pénzügyi intézmények a következő években az eurózóna pénzügyi központjaiba költöznek át, a londoni City, illetve a londoni ingatlanpiac is bajba kerül.
Az Európát érő következmények azonban jóval súlyosabbak lehetnek. A tagállamok közötti feszültségek a töréspontig jutottak el nemcsak a menekültek ügyében, hanem az eurózóna hitelező és adós tagállamai közötti viszonyban is. Ugyanakkor a meggyengült francia és német vezetők egyértelműen a hazai problémákra összpontosítanak. Olaszországban pedig a Brexit-szavazás után 10 százalékkal estek a tőzsdék, ami egyértelműen jelzi az ország sérülékenységét.
Ezek egyike sem azt jelzi előre, hogy az eurózóna reformjának komoly programját valósítják majd meg, amelynek valódi bankuniót, korlátozott fiskális uniót és a demokratikus elszámoltathatóság erősebb mechanizmusát kellene tartalmaznia. Egész Európa, beleértve az Egyesült Királyságot, megszenvedné a közös piac és azon közös értékek elvesztését, amelynek megvédésére megtervezték az EU-t. Az unió nem működik megfelelően, és nem tud megfelelni polgárai igényeinek és vágyainak. A nem rendezett módon történő szétesés felé tart az unió, ami Európát rosszabb helyzetbe fogja hozni ahhoz képest, mint amilyenben akkor lenne, ha az EU-t nem is hozták volna létre.
Nem szabad azonban beletörődnünk ebbe. Az EU kétségkívül elhibázott konstrukció. A Brexit után mindannyiunknak, akik hisznek azon alapelvekben és értékekben, amelyek megvédéséért az EU-t megtervezték, össze kell fognunk, hogy mélyreható átalakítás révén megmentsük az uniót. Meg vagyok győződve arról, ahogy a Brexit következményei a következő hetekben, hónapokban egyre jobban megmutatkoznak, úgy fog egyre több ember csatlakozni hozzánk.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.