Semmi sem lehetetlen az új energetikában

Óriási változások zajlanak a globális energiatermelésben. A klímaváltozás és a környezetszennyezés mellett a hatékony energiahordozó-mix alkalmazása számít a következő évtizedek egyik legfontosabb kihívásának az emberiség számára. Az alacsony olajár és a megújulók megtérülési mutatóinak jelentős javulása miatt a korábban kizárólag fosszilis energia termelésében érdekelt vállalatok számára egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem maradhatnak ki a „zöld forradalomból”.

Jól látható, hogy egyre több nagyvállalat fektet a megújulóenergetikába. Ez a technológia ugyanis mára eljutott arra a szintre, hogy gazdasági szempontból is „jó üzletnek” minősül. Ráadásul napjainkra már a fenntarthatóság fogalma sem értelmezhető pusztán a „tiszta” és „zöld” fejlesztések mentén, hiszen kiemelt cél az is, hogy megtérülő, gazdasági szempontból is fenntartható energetikai rendszerek jöjjenek létre.

A megújuló alapú energiatermelés térnyerése melletti további érv a fogyasztók egyre magasabb szintű tudatossága. Azok a cégek, amelyek nem vesznek tudomást a klímaváltozásról vagy a zöldenergia terjedéséről, egy idő után kevésbé lesznek kívánatosak az ügyfelek és vásárlók számára. Előbb-utóbb eljutunk majd oda, hogy a fogyasztó egyszerűen nem választja az ilyen szereplők termékeit vagy szolgáltatásait. Nem vásárol tőlük autót vagy éppen mosóport, vagy nem tankol a benzinkútjaiknál. Éppen ezért aki időben lép, az jelentős piaci előnyre tehet szert a trendekre kevesebb figyelmet fordító versenytársaival szemben.

Jó példa erre, hogy a legnagyobb energiacégek – mint a német E.ON vagy az RWE –, amelyek korábban alig foglalkoztak a megújuló energiaforrásokkal, mára önálló üzletágba szervezték ilyen típusú tevékenységüket. Az E.ON szerint ráadásul 2020-ra a német „okosenergetika” már jövedelmezőbb és nagyobb volumenű piacot jelent majd, mint a hagyományos földgáz- és villamosenergia-kereskedelem. Jól láthatóan itthon is változnak az idők: az MVM Magyar Villamos Művek például egyre nagyobb figyelmet fordít a zöldenergiára.

A maga módján ugyanis minden megújuló alapú energiatermelési mód szabályozható, azaz ki-be kapcsolható. Ez alól csak a hazai kötelező átvételi rendszer (KÁT) kivétel, hiszen ez – a támogatott átvételi árakon keresztül – folyamatos villamosenergia-termelésre ösztönzi az érintett erőműveket. Ezen túl azonban minden megújuló energiaforrásnak megvan a maga szabályozhatósága, főleg, ha kellőképpen diverzifikált termelési portfólióról beszélünk. A vízturbinák például képesek segíteni a nap- és szélerőművek rendszerbe illesztését, mint ahogy hasonló tulajdonságai vannak a biomasszának vagy a biogáznak is. Az úgynevezett virtuális erőművek (Virtual Power Plant, VPP) alkalmasak arra, hogy költséghatékony módon integrálják a hálózatba a megújuló alapon termelt villamos energiát, akkor is, ha „a nap éppen nem süt”. A VPP segítségével ugyanis nem az országos villamosenergia-rendszernek kell kezelnie az időjárásfüggő termelést, vagy éppen egy diverzifikált megújulós portfólió menedzselését – ami jelentős többletköltségek elkerülését teszi lehetővé.

A nem is olyan távoli jövő energetikai rendszerei lehetővé teszik, hogy minden korábbinál hatékonyabb energiastratégiákat hozzunk létre kisebb méretekben, akár a háztartások szintjén is. A jövőben nem is feltétlenül kell elkülöníteni az energiatermelőket és -fogyasztókat. Erre utal a PROsumer kifejezés (az angol producer-consumer, vagyis a termelő-fogyasztó rövidítéseként). Ma már – akár háztartási szinten is – egy hőszivattyú, egy napelempanel vagy egy napkollektor, megfelelő okos hálózati megoldásokkal, kiemelkedő rugalmasságot képes biztosítani.

Az energetikai rendszerek ilyen alapvető változása persze nem jelenti azt, hogy a tradicionális szereplők szükségszerűen kiesnek majd a piacról. Aki ugyanis időben lép, fokozatosan áthangolva szervezetét, áthelyezi működése súlypontjait és fókuszterületeit, az képes lesz átlépni ebbe az új energetikai korszakba.

A helyzet hasonló az autóipar fejlődéséhez. Kezdetben Henry Ford csupán egy modellt gyártott, ráadásul a „vásárló bármilyen színt választhat, amíg az a fekete” filozófiája mentén. Ma már gyakorlatilag nincs két – vizuálisan vagy technológiai szempontból – egyforma autótípus, ráadásul a vásárló szinte teljesen személyre is szabhatja leendő járművét. Ugyanez a helyzet az energetikában. Ez a szektor még húsz évvel ezelőtt is az autózás Ford-időszakához volt hasonló, mára azonban jelentős változások indultak el, amelyeknek az összes szereplő gondolkodásmódját meg kell változtatniuk. Az új energetikai rendszerben ugyanis nincsenek már „tabuk”, mint ahogy e keretek között – természetesen a fizikai törvények határain belül – immár a „lehetetlen” sem értelmezhető.