Egyre több kkv nyer a közbeszerzési eljárásokon

Az Európai Bizottság gyakran foglalkozik azzal, hogy kellően átláthatók-e a magyar közbeszerzések, vagyis az ajánlattevők hozzájutnak-e a jogszerűen kiadható információhoz az ajánlatkérőktől. Hányadán állunk Brüsszellel?

Átláthatók és szabályosak a magyarországi közbeszerzések, emellett célszerűek és eredményesek is; ezt ma már az Európai Bizottság sem látja másként. A közbeszerzések száma és értéke is ugrásszerűen nőtt: míg 2010-ben 3446 eljárást folytattak le, addig a legutóbbi összesítés alapján az idén 14 127-et. Akkor 1521 milliárd forint volt a tenderek együttes összege, ma már 1932 milliárdnál járunk. Az is fontos előrelépés, hogy hét éve csak a kis- és középvállalkozások 71,4 százaléka nyert a közbeszerzéseken, 2017-ben már 81,8 százalék az arányuk. A hazai rendszer működése minden tekintetben megfelel az uniós előírásoknak.

Az auditálások ellenére a kritikus hangok szerint a korrupcióellenes tevékenység csak álca, valójában a közbeszerzési törvény módosításai is azt a célt szolgálják, hogy egyre nehezebben legyenek vizsgálhatók az állami költések. Mit szól ehhez?

A hírek sohasem a teljes képet mutatják, csak két-három névre fókuszálnak, ezzel szemben több tízezer nyertes van. Mindig magánszemélyek állnak az ellenzéki viták homlokterében. Holott ha tételesen megnézzük, mely vállalatok dolgoznak az államnak is a piac mellett, kiderül, hogy e cégek akár már évtizedek óta jelen vannak az iparágukban. Tudásukkal, tapasztalatukkal alanyi jogon vívták ki a szakma elismerését, legyen szó közutak, iskolák és kórházak építéséről vagy épp szennyvíz- és hulladékgazdálkodásról. A kormánynak egyrészt bizonyítania kell a közpénzek felhasználásának tisztaságát a finanszírozók, így az adófizetők és az Európai Bizottság számára, másrészt igazolnia, hogy a közbeszerzési eljárás mindig egy világos szempontrendszer szerinti verseny. Amikor mégis hibát talál Brüsszel a rendszerben, az nem magyar-, sokkal inkább régióspecifikus probléma: a környező országokban szintén megjelenik. Ám ezeket is tudjuk kezelni, az utóbbi időben drasztikusan csökkentek az egy ajánlattevős eljárások, illetve a meghívásos tenderek.

Visszatérő vád az is, hogy uniós támogatás nélkül a fű sem nő.

Pedig ma már nem függünk olyan mértékben az uniós támogatásoktól. Míg 2010-ben száz közberuházásból kilencvenöt nem valósult volna meg EU-s forrás nélkül, ma már legfeljebb hatvan, a többi mögött a magyar költségvetés áll. Ez még mindig magas arány, de azt mutatja, hogy a magyar gazdaság erősödött, képes kitermelni olyan beruházások forrásait, amelyekből közbeszerzések születnek. Beindultak a piaci beruházások is, aminek az építőipari kapacitáshiány az egyik leglátványosabb tünete.

Január óta nem 25, hanem 40 millió forint uniós vagy költségvetési támogatás felett kötelező a közbeszerzés árubeszerzés esetén. A változtatás óta mik a legfőbb tapasztalatok?

Legyen szó áru- és szolgál­ta­tásbeszerzésről vagy építési beruházásról, az előírásoknak elsősorban életszerűeknek kell lenniük, márpedig ezek azok. Az építési beruházások körében az értékhatárok egyeznek az Ausztriában alkalmazottakkal. Lényegében az euróban megadott összegek forintosítása történt, az ön által említett módosítással pedig csökkentek a cégek adminisztratív terhei. A legfontosabb változás az volt, hogy ne a legolcsóbb, hanem a legjobb ár-érték arányú ajánlat legyen a mérvadó. Egy magyar kisvállalkozás például a kivitelezői árversenyben soha nem rúghat labdába egy jelentős tőkéjű és technológiai hátterű multinacionális cég mellett. Ha viszont az újfajta logikával figyelembe vesszük a beruházás teljes életciklusára vetített költségeket, már versenyképes lehet, hisz helyben van a munkaerő, a gyártókapacitás, ráadásul helyismerettel is rendelkezik. Így végeredményben nemcsak tőkejuttatással, hanem szabályalkotással is támogatni tudjuk a kkv-szektort, méghozzá minden közösségi szabály betartása mellett.

Építési beruházásoknál 100 helyett 300 millió forintra ugrott a nyílt eljárások értékhatára, ez alatt elég öt ajánlattevő. Hirtelen nem szaporodtak meg a 299 milliós közbeszerzések?

Valahol húzni kell egy vonalat, az pedig érthető, hogy ha a határon mozog egy közbeszerzés, az érintett megpróbál alámenni. De ahol egyszerűsített eljárás van, vagyis meghívásos tender, ott is kötelessége a saját honlapján és a Közbeszerzési Hatóság (KH) által működtetett Közbeszerzési Adatbázisban nyilvánosságra hozni a kiírást. Ugyancsak osztrák mintára a 300 millió forint alatti építési beruházásoknál az ajánlatkérőknek lehetőleg mindig más és más potenciális ajánlattevőt kell meghívniuk az ilyen tenderekre, ami elősegíti a szélesebb körű versenyt. A magánérdek sosem haladhatja meg a közérdeket, ez pedig a legjobb ár-érték arányú beruházások megvalósulása a teljes nyilvánosság kontrollja mellett.

A Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban (Ginop) előzetes ellenőrzést tart a Miniszterelnökség Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálya, a Vidékfejlesztési programban (VP) viszont utóellenőrzést. Így a piaci tapasztalatok szerint előbbi programban átlagosan öt hónap egy teljes eljárás, utóbbiban három az előkészítéssel együtt, ha nincs jogorvoslat. Rövidülhet az át-futási idő?

Az, hogy melyik eljárástípusnál milyen ellenőrzési szisztéma van beépítve a rendszerbe, egy az egyben a brüsszeli kritériumok átültetése. Mindig arra törekszünk, hogy lefelé toljuk a szabályokat és a határidőket, egészen addig, amíg az a hatékonyságnövelést szolgálja, de nem kockáztatja a transzparenciát. A szabályozói környezetnek le kell követnie a piaci folyamatokat, a határon mozgunk – de szigorú ellenőrzés nélkül hogyan számolhatnánk el? Aki egy beruházáshoz közpénzt vesz igénybe, tehát nem kizárólag a saját kockázatára fejleszt, annak el kell fogadnia a megvalósítási időintervallum korlátait.

A Ginopban 80-90 százalék, a VP-ben 50 százalék körül lehet a nyílt eljárások aránya, a nagy összegű építéseknél viszont legfeljebb 15-20 százalék. Brüsszeli szemüvegen át ez valódi verseny?

Javuló tendenciáról árulkodnak az említett arányok, ám nem árt ismét hangsúlyoznom, hogy az értékhatár alatti beszerzéseknél is biztosítva van a nyilvánosság. Abban vagyunk érdekeltek, hogy minden eljárásban a lehető legtöbb ajánlattevő vehessen részt.

A VP-ben hat hónapon belül el is kell költeni a támogatási összeg 10 százalékát. Miért fontos ez a határidő? Ha valaki csúszik a közbeszerzéssel, mi a szankció?

Az Európai Bizottságnak az egységesítés irányába kellene lépnie, de a mai napig külön szempontrendszer vonatkozik a vidékfejlesztési forrásokra. Az irányító hatóságnak azonosítania kell a csúszás felelősét. Ha az a kedvezményezett, akkor ez buktathatja a projektet. Tudomásul kell venni, hogy a végrehajtás felelőssége elsősorban a projektgazdáé, de a hivatalok esetleges hibái nem kérhetők számon a vállalkozásokon. Az államnak főként olyan beruházást áll érdekében finanszírozni, amely hosszú távon több bevételt termel, mint amennyi kiadással járt. Ha munkahelyet teremt, az érintetteknek nem kell álláskeresési járadékot fizetniük, ha értékesítési volument növel, nagyobb forgalmi adóval járul hozzá az államkasszához és így tovább.

A Közbeszerzési Hatóság, Európában egyedülállóan, nem csupán a szerződések előkészítését, de azok végrehajtását és módosítását is ellenőrzi. Ez milyen előnyökkel jár?

A KH-nak épp a már említett közérdek-magánérdek vitát kell a szerepéből fakadóan eldöntenie, nemcsak az eljárás lefolytatása során, hanem a megvalósulás teljes szakaszában is. Például, ha időközben változnak a műszaki paraméterek, meg kell néznie, hogy a módosítást kiváltó ok ismert volt-e az ajánlatkérés időpontjában. Eközben végig őrködnie kell a magyar jogrend uniós konformitása felett.

Súlyos közbeszerzési jogsértésre a KH példaként említette, ha az alvállalkozókat nem jelentik be, de akadt olyan beruházás is, ahol silányabb anyagminőséggel dolgoztak. Ezek szerint nem igazán javul a kivitelező cégek mentalitása?

A jog csak keretet ad, amellyel tudni kell élni. Az állami szereplők feladata minden körülmények között a közérdek garantálása. A kormány már fellépett az építőipari lánctartozások ellen, ám ezen a téren úgy lehet eredményt elérni, ha az alvállalkozói lánc teljes mértékben transzparens. Kizárólag akkor lehet számon kérni a fővállalkozót. De ha az alvállalkozók bejelentetlenül dolgoznak, azzal egyúttal lemondanak a jogaik és érdekeik védelméről. Silány anyagminőséggel sem lenne szabad találkozni, hiszen minőségi és szolgáltatási elvárási paraméterek vannak, a kivitelezőnek vállalnia kell a következményeket.

December helyett csak jövő áprilistól kötelező az elektronikus közbeszerzés, akkortól az eljárás valamennyi szakaszában papírmentes az ügyintézés. Hol tart az átállás?

Az informatikai rendszer teljes egészében készen áll. Az volt a terv, hogy 2018. január 1-jén kötelezővé tesszük, de a gazdasági szereplőket képviselő kamara kért még néhány hónap türelmet, hogy a kisebb ajánlattevők is alkalmazkodni tudjanak. A felkészülési idő minden érintettnek a javára válhat, és a kijelölt későbbi céldátum még így is jóval megelőzi az uniós irányelvek által meghatározott, 2018. október 18-­i határidőt. Mielőtt életbe léptetünk egy szabályt, megkérdezzük róla a piacot. Nem döntünk az emberek feje fölött, hiszen a szabályokat nemcsak leírni kell, hanem betartani is. Nem volt ez másként az e-közbeszerzés kapcsán sem.