Amerika középszerűvé tétele

A magánszektor akkor teljesít jól, ha a cégek egyenlő feltételek mellett versenghetnek egymással. Ha azonban az állam befolyásolni akarja a piaci helyzetet egyes cégek érdekében, akkor a politikai kapcsolattal rendelkező szereplők előnyt szereznek hatékonyabb versenytársaikkal szemben.

Az amerikai sokáig a világ legtermelékenyebb gazdaságai közé tartozott, pontosan azért, mert viszonylag egyenlő versenyfeltételeket tartott fenn, ahol az egyes vállalatok költségét az határozta meg, hogy mennyire hatékonyan reagáltak a piac jelzéseire. Hasonlóképpen a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos amerikai megközelítés hosszú időn át alapvetően a gazdasági megfontolásokon alapult. Miután a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagállamai megállapodtak abban, hogy a vámok nem emelkedhetnek egy bizonyos szint fölé (kivéve, ha arra egy meghatározott okból, például nemzetbiztonsági megfontolásokból kerül sor), a kormányok nem alkalmazhatnak vámintézkedéseket bizonyos vállalatok vagy iparágak előnyben részesítésére vagy megfélemlítésére.

Donald Trump amerikai elnök adminisztrációja alatt azonban már nem ez a helyzet áll fenn. 2018 márciusában Trump nemzetbiztonsági okokra hivatkozva igazolta az acélimportra kivetett 25 százalékos vámot és az alumíniumimportra kivetett 10 százalékos vámot. Miközben ez a hivatkozási alap valós is lehet bizonyos esetekben, itt nem erről volt szó. Az amerikai acélipar mintegy 73 százalékos kapacitással működött, és védelmi célból csupán az acél- és alumíniumtermelés 3 százalékára volt szükség.

Amikor bejelentette az intézkedést, a Trump-adminisztráció azt is közölte, hogy azok a cégek, amelyek az Egyesült Államokon belül beszerezhetetlen acélt kívánnak importálni, mentességet kérvényezhetnek. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat önkényesen döntheti el, mely cégeknek biztosítja a vám alóli mentességet, és melyektől tagadja meg.

E mechanizmus keretében minden egyes mentességre vonatkozó kérelemnél meg kell adni a kívánt acél típusát, a kért mennyiséget, beleértve a vegyi összetételre, a méretre, az erősségre, a szilárdságra, az alakíthatóságra, a felületi kialakításra, a rétegezésre és más releváns mutatókra vonatkozó adatokat. Emellett egy-egy külön kérelmet kell készíteni minden egyes acéltípusra, és a kérvényezőnek igazolnia kell, hogy a számára szükséges típusú acél nem szerezhető be az Egyesült Államokban. Miután kilenc külön kritérium létezik a kapcsolódó adatokkal, a döntéshozatali folyamat a mentesség megadására igencsak átláthatatlan.

Ahogy egy mentességre vonatkozó kérelmet benyújtanak, azt nyilvánossá teszik, lehetőséget adva arra, hogy az amerikai acélgyártó cégek hét napon belül kifogásolhassák a kérelmet, ha le tudják gyártani az adott acéltípust. Ezt a kifogást aztán egy hét napig tartó vizsgálati időszakban tekintik át. Ha a kérvényező megcáfolja a kifogást, akkor a gyártó cégnek újabb hét napja van arra, hogy bizonyítsa igazát.

A kormány 2019 márciusáig 51 345 mentességre vonatkozó kérelmet és 19 543 kifogást kapott. A mechanizmusban késések jelentkeztek, és az elemzők kiemelték, hogy a kifogások aránytalanul nagy része csak három amerikai vállalattól (U. S. Steel, Nucor, AK Steel) érkezett be. Ezek az összesített kapacitásuk 169 százalékát kitevő acélmennyiségre vonatkozóan közölték, hogy képesek az előállítására. 2018 szep­temberéig a mentességi kérelmek átlagos száma cégenként 43 volt, úgy, hogy az egyik cég 2563 kérelmet nyújtott be. Mintegy egy évvel később a kereskedelmi minisztérium az ellenvetés nélküli kérelmeknek csak az 59 százalékát hagyta jóvá, míg ellenvetés mellett csupán a kérelmek kevesebb mint 1 százalékát. Habár nemzetbiztonsági okokra hivatkoztak a vámok bevezetésénél, jóval több Kínából importált acél kapott vám alóli felmentést, mint a Kanadából vagy Mexikóból érkező.

Nem meglepő módon a mechanizmust sok bírálat éri.

Még a kereskedelmi minisztérium főellenőre is arra jutott, hogy a rendszer nem hivatalos fellebbezési folyamatokon alapul, és nem megfelelő befolyásolás érheti, mivel az eljárásokat módosítják a benyújtott kifogások után. Az érdekelt szereplőkkel folytatott üléseknek és telefonhívásoknak sem megfelelő a dokumentálásuk. Még rosszabb jel, hogy ugyanazon típusú importacélra kérelmet benyújtó cégek esetében az eljárások eltérő eredménnyel zárultak.

Ha bizonyos cégek kérelmét jóváhagyták, másokét nem, akkor a mentességet kapó vállalatok lényegében költségelőnybe kerültek más cégekkel szemben. Egyértelmű, hogy a versenyfeltételek nem egyenlők. Elég sok panasz érkezett, emiatt a kereskedelmi minisztérium főellenőre vizsgálatot indított. A Reuters szerint az egyik amerikai konzervgyártó vámmentességet kapott az importja után, míg mások kérelmét elutasították vagy elhúzódóan vizsgálták.

De nem a vámmentesség odaítélése az egyetlen terület, ahol a Trump-adminisztráció önkényesen visszaélhet a jogkörével. Az Inside U. S. Trade novemberi beszámolója szerint a kormányzat abba az irányba kényszeríti az autógyártókat, hogy az összes termelésük esetében – még az Egyesült Államokban gyártott és értékesített autóknál is – feleljenek majd meg az USA, Mexikó és Kanada között kötött megállapodás (USMCA) regionális előírásainak azzal, hogy a hosszabb átmeneti időszakra vonatkozó kérelmek elbírálását az USMCA származási szabályainak való megfeleléshez kötik.

Példaként hozhatjuk fel azt is, hogy a védelmi minisztérium nemrégiben egy tízmilliárd dollár értékű felhőalapú informatikai szolgáltatási megbízás esetében a Microsoft mellett döntött az Amazonnal szemben. Az utóbbi cég most bíróságra vitte az ügyet, mivel szerinte egyértelmű részrehajlás történt a beszerzési folyamat során. A döntés feltűnést keltett, mivel Trump nyíltan ellenséges az Amazonnal és annak alapítójával, Jeff Bezosszal, aki egyben a Washington Post tulajdonosa is.

E példák azt mutatják, hogy

a Trump-admi­niszt­ráció önkényesen biztosít kedvezményeket cégeknek, vagy pénzügyi ösztönzőket bizonyos vállalati döntésekhez, amelyeknek amúgy nincs sok közük gazdaságpolitikai megfontolásokhoz.

A döntések némelyikét egyértelműen a választásokkal kapcsolatos érdekek motiválják. Az elnökválasztás óta – jegyzi meg a ProPublica 2019 májusi felmérése – Trump 35 alkalommal emlegette azt, hogy a cégek 8,9 millió munkahelyet teremtenek majd az USA-ban az intézkedéseinek köszönhetően. Azon vállalatok szerint, amelyek munkahelyeket hoztak létre, valójában a 154 ezer létrehozott munkahely közül csupán 797 köthető Trumphoz.

Ezek az önkényes döntések, amelyek kihatnak a vállalatok ténykedésére, és befolyásolják a versenyben betöltött pozíciójukat, jellemzően az érintett cégeken túlmenően is károkat okoznak. Ilyen feltételek mellett a cégvezetők elkerülhetetlenül kényszert éreznek arra, hogy elnyerjék a hatóságok tetszését a döntéseikkel. A jelenlegi gazdaságpolitikai környezet nem tette ismét naggyá Amerikát (utalás Trump Make America great again választási szlogenére – a szerk.). Minél tovább érvényesül a gazdaságba beavatkozó kormányzati megközelítés, annál kevésbé lesz majd nagy Amerika.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org