Az innovativitásban előrelépni képes országok lesznek a pandémia utáni világ nyertesei

A gazdasági elemzők megegyeznek abban, hogy a pandémia utáni világ nyertesei az innovativitásban előrelépni képes országok lesznek, ahol nő az innovatív cégek aránya, és az innovációra szánt állami források felhasználása is hatékonyan történik.

Az innovációs források felhasználásának hatékonyságát Magyarországon legutóbb az MNB vizsgálta. A 2020 novemberében megjelent Termelékenységi jelentésében olvasható:

az innovációs ráfordítások időbeli alakulását tekintve alapvetően kedvező a kép, azaz növekednek a ráfordítási számok. A kimeneteli oldalon viszont a ráfordításoknál kedvezőtlenebb folyamat látható.” (MNB Termelékenységi jelentés, 51. oldal – a szerk.)

Az MNB az innovációs ráfordítások gyengébb hatékonyságát például az innovatív vállalatok arányának csökkenésével és a csökkenő szabadalmi bejegyzésszámmal méri. A jelentés további mutatókat is elemez, majd levonja a következtetést:

„összességében a kimeneti indikátorok dinamikája nincs összhangban a bemeneti indikátorok jellemzően trendszerű növekedésével, ami az innovációs hatékonyság csökkenését jelenti.” (MNB Termelékenységi jelentés, 55. oldal – a szerk.). „A magyar innovációs teljesítmény folyamatosan növekvő ráfordítások mellett, alacsony megtérüléssel valósul meg.” (MNB Termelékenységi jelentés, 62. oldal – a szerk.)

Az MNB elemzését érdemes azonban kiegészíteni egy másik fontos szemponttal is. Ez pedig a kutatás-fejlesztési (k+f) tevékenység ösztönzésére nyújtott közvetlen állami támogatások és adókedvezmények értékének összevetése azzal, hogy a hatásuk milyen mértékben jelenik meg a cégek saját k+f-ráfordításainak (BERD) alakulásában. Hiszen indokolt, hogy az állam akkor adjon közvetlen k+f-támogatást egy vállalkozásnak, ha látja a lehetőségét annak, hogy azt a cég saját hozzáadott k+f-beruházásával megsokszorozza, és ezzel számottevő innovációs előrelépést ér el. Másrészt az is fontos, hogy az adókedvezményhez is csak valós, piaci eredményekben is megtestesülő innovációs teljesítmény alapján lehessen hozzájutni, ami feltételezi a tetemes vállalati k+f-hozzájárulást is. Ebből adódóan fontos innovációs hatékonysági mutató az is, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarország a GDP-je mekkora százalékában adott támogatást – közvetlenül és adókedvezmény formájában – a cégeknek a k+f-tevékenységükhöz, és ez mekkora vállalati k+f-ráfordítási tevékenységet váltott ki. Érdekes kérdés az is, hogy a befektetés-eredményhatás szemléletet alkalmazva felfedezhető-e összefüggés az állami támogatások nagysága és az Európai Unió innovációs teljesítménytábláján elért helyezés között. Megjegyzendő, hogy az ábrákon éves adatokat látunk, de az idősoros vizsgálat is hasonló tendenciákat mutat.

A nyolc európai uniós ország és Izrael adatait összegző ábrán látható, hogy

GDP-arányosan a legtöbb közvetlen állami támogatást Magyarország adta a cégeknek 2018-ban, a legnagyobb adókedvezményt pedig Ausztria.

A vizsgált országokra – Szlovákia és Ausztria kivételével – az a jellemző, hogy több k+f-forrást juttattak a vállalkozásoknak közvetlen állami támogatás, mint adókedvezmény formájában.

A kétféle kedvezmény együttes értékét az oszlopok fölötti szám jelzi. Eszerint

összességében Ausztria és Magyarország messze többet fordított a k+f állami ösztönzésére, mint a többi vizsgált ország.

Fontos adat az is, hogy a támogatáshoz mennyit tettek hozzá a cégek saját erőből. Érdemes megnézni egyrészt az összes állami támogatást GDP-arányosan, másrészt pedig azt, hogy ennek hányszorosát fordították a cégek saját forrásból k+f-re. Hozzá kell tenni, hogy a gazdaság egészére vonatkozó, összesített adatokat vizsgálunk, ami azt jelenti, hogy az egyes konkrét cégeknél az adott országban az arányok eltérők lehetnek.

E két adatsort együtt ábrázolva látszik, hogy az országok két nagyobb csoportot alkotnak. Az egyikben az EU-n belüli legversenyképesebb skandináv államokat, továbbá Németországot és Izraelt találjuk. Ezekben az országokban a cégek az állami támogatás sokszorosát fordítják saját forrásból k+f-re. Az ábrán zárójelben lévő szám azt jelzi, hogy ezek az országok az európai innovációs teljesítménytáblán is vezető pozícióban vannak. Izrael mellett azért nem szerepel érték, mert Izrael mint nem uniós ország nem szerepel az EU-s innovációs teljesítménytáblán.

A másik csoportban három V4-es országot és Ausztriát találjuk. Mindegyikre az a jellemző, hogy az állami k+f-támogatáshoz képest a cégek maguk keveset fordítanak saját forrásból kutatás-fejlesztésre. Érdekes lehet, hogy miért került Ausztria is ebbe a csoportba. Ennek valószínű oka, hogy bár a cégek GDP-arányosan 2,2 százalékot költenek k+f-re, Ausztria a vizsgált országok közül a legtöbbet fordítja állami forrásokból – igaz, inkább adókedvezmény formájában – a cégek kutatás-fejlesztésének támogatására. Szlovákia kilóg mindkét csoportból, mivel az állami k+f-támogatások és a céges saját ráfordítások is igen alacsonyak.

A két ábra alapján érdekes megfigyeléseket tehetünk, amelyek érintik az állami innovációs források felhasználásának hatékonyságát is.

Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vállalatok saját k+f-ráfordításainak ösztönzésére nem elegendő az állami rásegítés. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy

az állami rásegítéssel nem lehet nagyobb mértékben növelni az innovatív cégek alacsony, sőt – amint arra az MNB rámutatott – csökkenő arányát.

A gondolatot tovább követve nemcsak a már működő cégek innovativitásának javításával lehet egy ország innovációs teljesítményét fejleszteni, hanem új innovatív cégek létrejöttének bátorításával is. A helyben születő innovatív vállalkozások számának növekedését elsősorban az innovációs kultúra és a teljesítményalapú értékrend erősítése segítené, de fontos eszköz lehetne a már működő kisvállalkozások együttes innovációjának erőteljesebb és hatékonyabb ösztönzése is.

Az újonnan betelepülő cégek esetében az állami támogatást ahhoz kellene kötni, hogy a cég az értékláncának a kutatási szakaszát is Magyarországra hozza-e.

Olyan cégeknek, amelyek csak az összeszerelő tevékenységet telepítenék Magyarországra, nem lenne szabad állami támogatást adni.

Ez nem zárja ki, hogy ilyen cégek is betelepüljenek, hiszen erre ösztönzi őket az alacsony adó- és járulékteher, valamint a fejlett országokhoz képest alacsony bérek. Az nem növeli az állami innovációs források hatékonyságát és megjelenését az innovációs helyzetünk javulásában, ha olyan összeszerelő cégek is kapnak innovációs támogatást, amelyek a felvett ­kutató-fejlesztőkkel otthon, saját központjukban végeztetnek fejlesztőmunkát.

Az állami források hatékonyabb felhasználása érdekében a többlettámogatásokat az innovatív tevékenységet itthon végző cégekhez lenne célszerű átirányítani.