A kecske meg a csomagolt káposzta

Több mint egy éve csapott le ránk a világjárvány, és valószínűleg még jó ideig befolyásolja életünket. A pandémiáról beszélgetve gyakran kerül szóba a home office térnyerése, a digitalizáció vagy akár társadalmi kapcsolataink alakulása – ezekről felesleges is lenne ismét értekezni, hiszen sok teendő áll még előttünk. Bizonyos szektorokban – például a vendéglátóiparban vagy a turizmusban – dolgozni kell a gazdaság beindításán, máshol – köztük az egészségügyben vagy a logisztikában – a terhelést kell kiegyenlíteni és friss kapacitásokat teremteni. Eközben pedig az egyre többet emlegetett globális fenyegetéssel, a klímaváltozással is szembe kell néznünk. Miképpen lehet mindezeknek az elvárásoknak egyszerre megfelelni?

A csomagolóiparban dolgozom. Ebben az iparágban sok olyan példával szembesülök, amikor szinte a lehetetlent várják el tőlünk. Fenntarthatóan, szerényebben kell működni – ugyanakkor szükség van az elmaradt beszerzések gyors pótlására, bármi áron, hogy a gazdaság felpöröghessen. Elvárás, hogy legyünk hatékonyabbak, digitalizáljunk, áramvonalasítsuk a működésünket – ugyanakkor „spájzoljunk be”, növeljük a tartalékokat, hiszen az új tapasztalatok szerint bármikor kieshetnek beszerzési források. Válasszuk a megbízható, innovatív partnereket, de ha lehet, mégis legyen minden versenyképes és olcsó.

Így érezheti magát az ember, amikor egyszerre kell ebédet főznie, porszívóznia és közben vigyáznia, hogy a gyerek se ébredjen fel…

A környezetvédelem jegyében egyre inkább az a trend – és volt a Covid előtt is –, hogy ne használjunk feleslegesen műanyag zacskót meg celofánt, hanem inkább vigyünk saját textilszatyrot és üveget a bevásárláshoz. Aztán a járvány idején mégsem tudtunk erről lemondani, hiszen fontosabb lett a fertőzésveszély elkerülése. Sajnos gyakran átesünk a ló túloldalára: hungarocellkockákban celofánnal burkolt dinnyék utazzák körbe a világot, noha a beltartalmuk csupán némi víz és cukor. Legyen minden tartós, fertőzésmentes, ütésálló. Mégis, legyen olcsóbb, fenntarthatóbb, környezetkímélő.

A járvány hozadéka, hogy megugrott a webáruházak forgalma, és az éttermekből is gyakrabban rendelnek házhoz szállításra. Ennek következtében még több csomagolóanyag fogy. Az online kereskedelemben például szinte mindent hullámkartonba burkolnak, ez védi ugyanis az árut a sérüléstől. Az utóbbi időben jelentősen nőtt az igény – egyebek mellett – a speciálisan borkiszállításra alkalmas hullámkarton dobozokra, hogy a pizzás és ételszállítós dobozokat ne is említsem. A csomagolások közben változnak is: az áruházláncoknál például egyre fontosabb szempont, hogy minél több látszódjon a termékből, esetleg egy ablakkivágáson keresztül. Elvárás, hogy az árufeltöltők egyszerűen kezelhessék a beérkezett termékeket, a dobozok könnyen, gyorsan nyithatók legyenek, ne küszködjenek perforációval, tetővel, amikor az árut kipakolják a polcokra.

Elérkeztünk a régi dilemmához: mit tegyünk, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon?

Először is, fontos, hogy magunkkal és egymással legyünk őszinték. Az igazság az, hogy egyre több és több csomagolóanyagot fogunk használni. Ez a kiindulópont, ehhez képest kell kompromisszumokat keresni. Fejben kell átállnunk: nem biztosíthatjuk túl az életünket, le kell mondanunk olyan öncélú hívságokról, amelyeket csak azért hozunk létre, mert megtehetjük. Lehet észérvekkel, szép szóval, és lehet kényszerítő eszközökkel. Az emberek hozzáállásán neveléssel, tájékoztatással változtathatunk. Ugyanakkor kikényszeríthetjük a változást a költségeken keresztül is. Ha valami észszerűtlenül drága, akkor jó eséllyel egyre kevesebben választják majd. Valljuk be, a városi bringázás sem csak azért lett népszerűbb, mert az emberek annyira vágynak a mozgásra – legalább ennyit nyomnak a latban a parkolási díjak és az autófenntartás költségei.

A másik fontos dolog, hogy hagyjuk terjedni a megoldást jelentő innovációkat – használjunk új technológiákat. Már vannak olyan eljárások, fejlesztések, amelyekkel a csomagolóanyag újrahasznosítható. A leginkább környezetbarát műanyag ugyebár az, amelyet le sem gyártunk, amelyhez nem bányásszuk ki a kőolajat a földből. Környezetvédelmi szempontból a csomagolóipar előnyösebb helyzetben van, itt könnyebb az anyagokat visszaforgatni a termelésbe. A zöldítés elkezdődött, az újrahasznosított alapanyagok aránya nő. A műanyag szívószálaknak, eldobható poharaknak, tányéroknak itthon már törvényileg is búcsút mondtunk, az ezeket helyettesítő termékek sokszor újrahasznosított papírból készülnek. Egyre jobb, erősebb, tartósabb recyclingalapú alappapírok születnek, ezek részben átveszik az elsődleges rost helyét, amivel a zöldítésen kívül nem kevés pénzt is meg lehet takarítani, a fa ugyanis egyre kevesebb és egyre drágább. Persze ez nem mindenhol működik, nagy teherbírású, tartós hullámkarton dobozt például kizárólag elsődleges rostból készült alappapírból lehet gyártani, sok területen azonban teret hódítanak az újrapapírok.

Az ilyen innovatív, zöldmegoldásokkal és a kompromisszumok meghozatalával egyszerre teljesülhet az, hogy kielégítsük az igényeket és a karbonlábnyomunk mérete se egy mindig éhes elefánté legyen, hanem, mondjuk, inkább egy jóllakott kecskéé.