Energiafogyasztási trendek: hogyan válhat tudatosabbá a társadalom

Évtizedek óta tudjuk, hogy a Föld lakosságának fenntarthatatlan, pazarló energiafogyasztása súlyos civilizációs krízist okozhat a század végére, mégsem történt még átütő, összetársadalmi paradigmaváltás. Vajon mi motiválhatja hosszú távon az energiatakarékos beruházásokat, és melyek azok a társadalmi, gazdasági tényezők, amelyek pont hogy hátráltatják őket? 

Az energia jelenléte és különböző felhasználási formái végigkísérték az emberiség történetét. Ma már annyira nélkülözhetetlenné vált a mindennapjainkban, hogy energiaellátás nélkül az urbanizálódott ember életfeltételei alapjaiban változnának meg. Elektromos áram, víz- és gázellátás hiányában megszűnne a közlekedés, éjszakánként teljes sötétség lenne, a kommunikációs és biztonsági rendszerek összeomlanának, az ipari és mezőgazdasági termelés pedig leállna. Az energiaellátás megszűnte tehát gazdasági és szociális katasztrófához vezetne, ezért is elengedhetetlen, hogy mielőbb áttérjünk egy olyan modellre, amely hosszú távon is fenntarthatóan szolgálja az igényeket. 

Ha a világon mindenki úgy használná fel a természeti tőkét, ahogy mi magyarok tesszük, akkor idén már május 30-ával elfogyott volna. 

Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a környezeti problémák megoldása közös erőfeszítések árán érhető el, tehát a nemzetközi szervezetek, kormányok, civil kezdeményezések és tudományos körök mellett lakossági tudatosságra is szükség van. Ez nem „csak” a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklése érdekében elkerülhetetlen, hanem energiagazdálkodási szempontból is, amire most a háború okozta energiaválság és a rezsicsökkentés részbeni kivezetése is húsba vágóan rámutatott. A fenntarthatóbb életmód alapja a hűtés és fűtés energiahatékonyságának javítása, a jobb hőszigetelés, a takarékos háztartási gépek és eszközök használata, valamint a fogyasztói szokások átalakítása a kevesebb energiát igénylő javak és szolgáltatások irányába. Persze az energiaigényünket lehetetlen nullára szorítani – és nem is ez a cél –, általánosságban viszont elmondható, hogy a fenntarthatóságra törekvő fogyasztói magatartás elengedhetetlen ahhoz, hogy egy társadalom kellően rezilienssé váljon a sorozatos gazdasági és környezeti krízisekkel szemben.

Több kutatás is foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy milyen motiváló tényezői lehetnek a környezettudatos magatartásnak. A tanulmányok szerint a fenntarthatóság iránti folyamatos elköteleződést csakis a belső ingerek tarthatják fenn, míg a pusztán gazdasági megfontolásokon és törvényi kötelezettségeken – azaz külső ingereken – alapuló motivációk nem tartanak hosszan. Meg kell említenünk még a szociális normák jelentőségét is, amelyekhez az emberek többsége igazodni kíván, és ezáltal olyan látványos, kézzelfogható beruházások kerülnek előtérbe, mint az elektromos autók vagy a napelemek. 

Ráadásul már viszonylag kevés anyagi ráfordítással is számottevő eredményeket érhetünk el otthonunk energetikai hatékonysága, valamint kibocsátáscsökkentése tekintetében. Mindenekelőtt azonban a fenntartható, innovatív technológiák társadalmi elfogadottságát kell növelnünk. Véleményem szerint minden egyes szakmai területen létfontosságú lenne a szemléletfejlesztés és az ökológiai gondolkodásmód elfogadtatása. Az alapanyagok takarékos és értelmes használatát, a hulladékképződés minimalizálását és a fenntarthatósági optimalizációt az összes iparág magáévá tehetné, hogy ezáltal a fogyasztók számára is természetessé váljon az ökotudatos megoldások beépítése a mindennapjaikba. Ami biztos, hogy szociális lények lévén óriási hatással vannak ránk a közvetlen környezetünkben látott minták, ezért ne becsüljük alá az egyéni döntéseink jelentőségét – igenis lehetünk mi a változás mozgatórugói.