A benzin árához indexált biciklis futár
A konzultációról szóló sajtóközlemény is elismeri, hogy az európai árampiac tavaly megbukott. Árazásban az elektromos áram teljesen gázfüggő lett, mint a legrosszabb drogos: ahogy a földgáz ára alakult (le-fel), azt az árampiac vakon követte. Így lett a határidős áram 1,003 euró megawattóránként 2022. augusztus 26-án: irreális és tarthatatlan árszint volt ez, de a piac még ezen az áron is kereskedett. Az első és legfontosabb feladat ennek a drogfüggésszerű reakciónak a megállítása: miért követi az elektromos áram ára a földgáz emelkedését (mondjuk) Bulgáriában, ahol a gázos erőművek piaci részesedése 10 százalék alatt van?
A válasz ott bujkál valahol a neoliberális piacelméletben. Itt a kiindulópont az volt, hogy bármilyen áruról legyen is szó, a piac akkor működik jól, ha az elszámolóár az utolsó egységet megtermelő eladó által beadott ár lesz. Minden más megoldás piactorzítás. Ez a feltehetőleg jó elmélet az európai elektromosenergia-piacon azért nem működött (és nem is működhetett), mert az utolsó megawattórát az idő 99,89 százalékban gázos erőművek termelték meg. Itt pedig a földgáz a legfontosabb alapanyag. A legszennyezőbb balkáni és ukrán erőművet is úgy fizette ki az európai árampiac, mintha a legmodernebb gázos erőmű lett volna. Ez a nonszensz elszámolási stratégia vezetett oda, hogy a szerb lignites erőmű, amelyiknek a füstje egy ködösebb téli napon eltakarja Belgrádot, extra pénzbevételhez jutott, ha felment a földgáz ára Európában. Nem csoda, hogy több szenes erőmű vezetése személyiségzavarral küzdött: miért áraz bennünket a piac úgy, mintha modern gázturbina lennénk, amikor a legkoszosabb és elavult lignitblokk vagyunk a környéken? Olyan volt ez a helyzet, mintha a biciklis futár díját a benzin piaci árához indexálnák. Ez az alapjában hibás európai árazási technika eltorzította az árampiacot, és az említett konzultáció legfontosabb célja ennek a megszüntetése. Nagyon érdekes lesz látni, milyen ötlet(ek)et fog az EU elfogadni.
A földgázfüggésen kívül voltak és vannak más problémák is. Ezekről a sajtóközlemény hallgat, de meg kell említeni, hogy súlyos gondok vannak a piackapcsolással és a szén-dioxid-árazással is.
A piackapcsolás lényege az, hogy a határkapacitásokat egy algoritmus (és nem kereskedők) osztja el a különböző országok (szabályozási zóna, hivatalos néven) között.
Ha Romániában drágább egy óra, mint Magyarországon, akkor a magyar áram elindul kifelé, illetve fordítva. Ez az egyébként jó ötlet tökéletesen működne, ha hasonló méretű és kereskedelmi kultúrájú országokat kapcsoltak volna össze. Jelenleg az az abszurd helyzet, hogy a luxemburgi bankár és a román segédmunkás ugyanazt az áramot használja fel, de a kettőjük anyagi háttere közötti távolságot fényévekben lehet csak mérni. Ha a német–francia elektromos rendszer import üzemmódban van (mert nincs szél, mert nem működnek az atomerőművek), akkor ez a duó Európából addig szívja ki az áramot, ameddig a távvezetékek bírják. A közös német–francia fogyasztáshoz képest mondjuk a bolgár csak kerekítési hiba. A fenti problémákat szakemberek és kereskedők már évekkel ezelőtt jelezték a brüsszeli döntéshozóknak, de onnan csak továbbra is pro-piackapcsolási üzenetek jönnek. Így például 2022 júniusában bekerült az úgynevezett Single Day-ahead Coupling (SDAC) rendszerbe a horvát–magyar határ is. Ezt az erőltetett piackapcsolás-fóbiát valahogy meg kell állítani: nincs bizonyíték arra, hogy a piackapcsolás után a helyi kereskedés hatékonyabb, viszont sokkal nagyobb a volatilitás (árváltozás), mint eddig. Sokat lehetne még írni arról, miért káros az erőltetett piackapcsolás, de jelen írás szempontjából a legfontosabb az, hogy ez a téma nem szerepel az említett sajtóközleményben.
Végül a szén-dioxid-kereskedés is lemaradt a konzultációs felhívásból.
A szén-dioxid-kvóta ugyanúgy alapanyag az erőművek számára, mint a szén vagy a gáz vagy az olaj. Ahogy az EU Allowance (ez a hivatalos neve) ára változik, úgy rángatja magával az elektromos áram árát. Mint korábban már megírtam, az európai karbonkereskedés a világ egyetlen piaca, amelyet az EU és a kereskedők együtt és egyszerre manipulálnak. A szén-dioxid-kvóták többsége pénzügyi spekulánsok kezében van; a kibocsátók (erőművek, műtrágyagyárak, légi közlekedés stb.) itt csak másodhegedűsök lettek, de az egész show árát ők fizetik meg (majd adják tovább a saját fogyasztóiknak). Egy teljesen pénzügyi mentalitással működő, „önjáró” (a kibocsátók érdekeivel nem foglalkozó) piac lett az európai karbonkereskedés, ahol az „össztársadalmi hasznosság” még elméleti szinten sem szempont. A jelenlegi szén-dioxid-kereskedelmi időszak 2021-ben kezdődött és 2030-ig tart: sajnos addig nincs remény a már jól ismert hibákat korrigálni.
Összefoglalva: nagyon jó, hogy az EU konzultációt kezdett az európai elektromos piac reformjáról. Reméljük, a sajtóközleményben szereplő fontos témák (például gázfüggőség megszüntetése) mellett lesz idő és lehetőség a megemlített egyéb problémákat is átbeszélni. A piackapcsolás és a szén-dioxid-kvóták reformja nélkül az európai elektromosáram-piac nem lesz felhasználóbarát, aminek az felárát minden áramfogyasztó (a nagy cégektől a kisnyugdíjasokig) fogja megfizetni. Ez a konzultáció a lehetőség arra, hogy együtt és most egy jobb piacmodelt találjunk ki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.