Zöldkötvény-tanúsítás – hogyan és mit érdemes?

Az elmúlt években a fenntarthatósági jelentések mellett számos zöldpénzügyi eszköz – hitelek és kötvények – is megjelent a piacon, amelyek kedvező külső forrásbevonási lehetőséget nyújtanak a vállalkozásoknak. A hitelezőket és a befektetőket azonban egyre jobban izgatja, hogy a pénzük kihelyezése közben hogyan kerülhető el a greenwashing, azaz a zöldre mosás jelensége, a megfelelő minősítés megtalálása ezért kulcsfontosságú a forráshoz jutni akaró cégek számára. 

Keretrendszertípusok

A zöldkötvény-kibocsátók számára két fő sztenderd ad iránymutatást, mégpedig az ICMA Green Bond Principles (ICMA GBP) és a CBI által kidolgozott Climate Bonds Standard (CBI CBS). Legfontosabb különbségük, hogy míg a CBS csak a párizsi klímaegyezmény céljaival összhangban kidolgozott, tudományos tényeken alapuló taxonómiájában szereplő projekteket vagy eszközöket tekinti „zöld”-nek, vagyis a zöldkötvény által finanszírozhatónak, addig az ICMA GBP a kibocsátóra bízza a „zöld” definiálását, ehhez csak javasolva a már létező taxonómiák alkalmazását. 

Tehát míg a CBI CBS esetében tudományosan meghatározott kritériumokra támaszkodva kell besorolni, mely tevékenységek tekinthetők zöldnek, addig az ICMA GBP esetében a piaci szereplők alakítják ki, hogy mi tekinthető annak. Ez utóbbi előny és hátrány is egyben: a kibocsátók számára nagyobb a mozgástér, a kritériumok azonban éppen emiatt nem mindig kellően ambiciózusok.  

A legismertebb zöldhitelezési keretrendszer (LMA Green Loan Principles, GLP) az ICMA GBP szabályaihoz illeszkedik, így a kapcsolódó külső tanúsítási feladatok hasonlók.

Külső minősítés

A zöldkötvény-, illetve -hitelkeretrendszerek értékelését külső szakértők végzik. A kibocsátó ezzel igazolhatja, hogy a kibocsátani kívánt zöldkötvény, illetve zöldkeretrendszer megfelel a kiválasztott sztenderdnek. Külső minősítőket a vállalat zöldkeretrendszerének elkészítése után, de a zöldkötvény kibocsátása előtt („pre-issuance”) érdemes és szükséges felkérni. Az ICMA sztenderdje csak ajánlja a külső minősítőket, a CBS esetében ez kötelező. 

A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban látható, hogy független, külső értékelést nemcsak azért kell végezni, mert az adott sztenderdnél kötelező, hanem mert ez védi a kibocsátó saját érdekeit is. Egyrészt a zöldpénzügyi termékek befektetőinél az egyik lényeges szempont az adott termék megbízhatósága, a greenwashing elkerülése, ezt egy elismert külső minősítő bevonásával lehet erősíteni. Másrészt a fenntartható pénzügyi termékek nagy fejlődésben vannak, az ezekhez kapcsolódó belső folyamatok sokszor nincsenek megfelelően kialakítva, vagy nem állnak rendelkezésre lényeges adatok. Ha ezen utóbbi nehézségek már csak a kötvénykibocsátás vagy a hitelfelvétel után derülnek ki, az sok nehézséget okozhat.

• Second Party Opinion: az ICMA (illetve a hitelkeretrendszer esetében az LMA) által elfogadott, hogy a kötvénykibocsátó tőle független tanácsadótól vagy környezetvédelmi szaktudással rendelkező szervezettől kér véleményt, ez az SPO. Az SPO-k általában egy saját módszertan alapján kialakított értékelést foglalnak magukban arra vonatkozóan, hogy a kötvénykibocsátó által összeállított zöldkeretrendszer megfelel-e a vonatkozó zöldsztenderdnek. Továbbá összefoglalóan értékelik a kibocsátó fenntarthatósággal kapcsolatos céljait, stratégiáját, belső folyamatait, illetve irányelveit. Az ICMA és az LMA csak ajánlja mind a kötvény/hitel keretrendszer, mind a kibocsátás után az allokációs jelentés (ez mutatja, hogy a kibocsátással bevont külső forrást mire költötték) minősítését, és ezekre elfogadja az SPO-t is. Mivel az SPO a belső folyamatokat, dokumentációkat csak magas szinten vizsgálja, ezért gyorsabb mint az assurance/audit, ám jóval kevésbé részletesen ellenőrzi a belső folyamatokat. 
• Tanúsítás (assurance/audit): a tanúsításnak két formája lehet. A negatív vagy korlátozott bizonyosságot nyújtó vélemény (limited assurance) vagy a teljes bizonyosságot nyújtó vélemény (reasonable assurance), melyet a nem pénzügyi információk megfelelőségének ellenőrzésére és tanúsítására kidolgozott ISAE 3000 nemzetközi sztenderdnek megfelelően végeznek a szakemberek. Ez jellemzően könyvvizsgálók és fenntarthatósági szakemberek bevonásával történik. Az ilyen típusú tanúsítás során a kibocsátó egy harmadik fél általi független ellenőrzésnek veti alá magát egy előre meghatározott kritériumrendszer alapján, amely jellemzően környezetvédelmi kritériumokra vagy üzleti folyamatokra vonatkozik, és részletes folyamati és kontrolltesztelést is tartalmaz. 

A tavaly nyilvánosságra hozott európai uniós rendelettervezetek hosszú távon szintén az ISAE 3000 sztenderdnek megfelelően kiadott negatív, illetve teljes bizonyosságot nyújtó tanúsítási jelentések meglétét szorgalmazzák. Míg az ICMA megelégszik az SPO-k által nyújtott bizonyossági szinttel, a CBS-nek megfelelő zöldkötvények esetében csak és kizárólag egy ilyen jellegű tanúsítási vizsgálatot követően kaphatja meg a zöldkötvény a klímakötvény („climate bond”) tanúsítást. 

Az ilyen típusú külső minősítésnek üzletileg is nagy előnye, hogy az esetleges hiányosságok már a kibocsátás előtt azonosíthatók, így a kibocsátó a működés időszakában már ki tudja javítani a hiányosságokat. Ezzel szemben, mivel egy SPO nem vizsgálja részletesen az allokációs belső folyamatokat vagy a hatásméréshez szükséges adatkörök meglétét, a problémákkal az első allokációs/hatásjelentés elkészítésekor szembesülnek a cégek. 

• Rating: alapvetően az egyébként hitelminősítéssel is foglalkozó csoportok a kiválasztott zöldkeretrendszerhez való igazodást vizsgálják a hitelminősítésekhez hasonló ratinggel. Az eredmény itt nem egy tanúsítás (hogy a vállalat megfelel valamelyik keretrendszer elvárásainak), hanem egy besorolás, hogy a minősítő szerint hogyan működik a társaság fenntarthatósági szempontból az adott sztenderdet figyelembe véve. Ennek a vizsgálati megközelítésnek nem része a zöld kötvényekhez-hitelekhez kapcsolódó folyamatok részletes vizsgálata. A gyakorlatban a rating alkalmazása elég ritka, a CBI nyilvántartása szerint a teljes zöldkötvény-kibocsátások mindössze 2 százaléka esetében történik ratinggel a minősítés.
• Certificate: a negyedik módszer a gyakorlatban sokszor nem önállóan alkalmazott, például a CBI a fent említett független tanúsítás alapján állatja ki a certificate-jét arról, hogy az adott eszköz megfelel a CBS-nek.

Látható, hogy robbanásszerűen növekszik a fenntartható pénzügyek népszerűsége, egyre több zöldkötvény jelenik meg, egyre több zöldhitelezési keretrendszer jön lére, illetve főleg nyugatabbra sok társadalmi célú vagy adott mutatóhoz kötött kötvényt (ún. Sustanability Linked Bond) bocsátanak ki. Ezen pénzügyi eszközök nagyon lényeges szempontja a fenntarthatóság, így az ezekhez kapcsolódó információk erősen befolyásolhatják a befektetői döntéseket. Ezt is felismerve egyre több hatóság, szervezet tűzi ki célul a fenntarthatósági adatok külső ellenőrzésének bevezetését. Mindezek mellett fontos látni, hogy a cégek belső érdeke miatt is lényeges ezen keretrendszerek minél alaposabb külső ellenőrzése, amivel az esetleges hiányosságok kockázata számottevően mérsékelhető. Jobb előre felkészülni hatékony belső folyamatokkal és megbízható adatkeretekkel – amit például egy assurance-audit munkában független felek ellenőriznek –, mint utólag, a jelentési időszakban megpróbálni orvosolni a problémákat.