A magyar demográfia kevésbé vizsgált tényezői

Az elmúlt néhány évtized mérsékelt hazai népességfogyásával párhuzamosan rendszeres téma a hazai demográfiai helyzet a közgazdászok és a nem közgazdászok között is. A kérdéskörben azonban csak az ország teljes népességének várható – negatív irányú – változása szerepel általában, azonban e népesség összetételének és jellemzőinek változása legalább ilyen fontos. A következőkben több olyan fontos jellemzőt veszünk számba a hazai demográfia jelenlegi és várható helyzetét illetően, ami a lakosságszám önmagában vett mértékén túl a hazai gazdaságra és termelékenységre is hatást gyakorol.

Az első természetesen maga a népességszám várható alakulása, a KSH legutóbbi előreszámítási eredményei alapján a legvalószínűbb szcenárió szerint 2070-ben 7 millió 750 ezer fő lesz Magyarország népessége, a magas változat 9 millió 70 ezres népességszámot jelez, az alacsony változatban 6 millió fő szerepel. Második szempont, hogy a magyar népességfogyás megállításához 2,1-es termékenységi arányszám szükséges (jelenleg 1,6 ez a szám a 10 évvel ezelőtti 1,3-ről növekedve), vagyis ennyi egy szülőképes korú nőre jutó gyermekszám lenne szükséges, ami évente 120 ezres születésszámot jelentene a jelenlegi 90 ezer körüli helyett. Ebből következik a harmadik állítás, hogy az elmúlt évtizedben a természetes fogyás évente 35-40 ezer fő volt, és a teljes népességszám-változás mellett a munkaerőpiacra évente belépő korosztály létszáma is ennyivel alacsonyabb, mint a nyugdíjba vonulóké, ami hozzájárul a munkaerőhiányos állapothoz. A teljes népességszám-változás másik meghatározó eleme a negyedik szempont, a migráció kérdése. A 2015-ös 32 852 után 2021-ben 21 730 kivándorló állampolgár volt, és emellett 22 583 visszatérő, így a 2020-as évek eleje óta igaz, hogy több a hazatérő, mint a távozó, a kivándorlás 2015 óta trendszerűen csökken, miközben a távozások csúcsa 2011-ben volt az EU-s munkaerőpiac – osztrák, német – teljes megnyitása miatt.

Ötödik szempont a népességváltozás belső dinamikája, amelyet nagyban befolyásol, hogy meddig élünk – illetve azon belül legalább ilyen fontos, hogy ebből mennyit egészségben. A születéskor várható élettartam 2021-ben országos átlagban 70,7 év volt a férfiak és 77,5 év a nők esetén, ezen belül a legfejlettebb Közép-Magyarországon 72,3 év volt a férfiak és 78,5 év a nők esetében. A KSH egy tanulmánya szerint ez 2060-ra 84,8 és 88,7 évre nő, a pozitív kilátások mellett ezáltal emelve egyben az eltartottak számát. Ebből következik következő sarokpontként, hogy becslések szerint a jelenlegi 30 helyett 2050-re már 47 magyar nyugdíjas korú juthat 100 aktív korúra, érezhetően megnehezítve a nyugdíjrendszer jövőjét.

Újabb kiemelten fontos szempont a belső migráció kérdése, miután az országon belüli eloszlás sem lényegtelen, sem az infrastruktúrák terheltsége, kihasználtsága és fejlesztésének szükségessége, sem a jövőben várható munkaerő rendelkezésre állása szempontjából. 2000 óta csak Közép-Magyarországon emelkedett a lakosság száma (216 ezerrel), a többi régióban csökkent. A legnagyobb csökkenést Észak-Magyarország (mínusz 184 ezer fő) és a Dél-Alföld (mínusz 149 ezer fő) mutatta, ami vélhetően erősen összefügg azzal, hogy a munkanélküliség jelenleg is ebben a két régióban a legmagasabb, duplája az országos átlagnak.

Végül talán az egyik legfontosabb „minőségi” szempontként meg kell nézni, hogy hogyan alakul a hazai népesség képzettségi szintje, ami nagyban meghatározza, hogy milyen, magas hozzáadott értékekkel rendelkező iparágaknak lehet sikerük a hazai gazdaságban, és miként változhat a termelékenység. A KSH adatai alapján a 15–74 éves népesség legmagasabb végzettség szerinti megoszlása látványosan javul, az egyetemi/mesterfokozattal rendelkezők száma 2022-ben 840 ezer volt, míg 10 évvel korábban 561 ezer, a főiskolai/alapdiplomát felmutatók 969 ezren voltak a 10 évvel korábbi 881 ezer után. Az érettségizettek száma 65 ezerrel, 2432 ezerre nőtt, miközben a csak szakiskolát végzetteké 150 ezerrel csökkent, a csak általános iskolát végzetteké pedig 510 ezerrel esett az elmúlt 10 évben. Tehát ha az össznépesség várható alakulása talán kissé kedvezőtlen képet fest is a következő évtizedekre vonatkozóan, azonban a népesség belső összetételének változása – az elöregedés mellett – láthatóan több szempontból is kedvező irányba alakult és alakulhat a következő időszakban is, amit szintén érdemes figyelembe venni az alapfolyamatok mellett.