Hidrogénértéklánc: nehéz kérdések a piacra lépés körül
A hidrogén iránti érdeklődés és a hidrogénpiac dinamikus bővülése Európa-szerte megfigyelhető az elmúlt években. Az Európai Unió és a legtöbb uniós ország kiemelt stratégiai célként kezeli a hidrogén-előállítás és -termelés technológiai és piaci lehetőségeinek megteremtését, valamint a már meglévő termelési kapacitások dekarbonizálását.
Uniós szinten a különböző finomítótechnológiák és az ammóniaipar teszi ki a jelenlegi hidrogénpiac meghatározó részét, amelyek a hidrogént főként fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával (ún. gőzreformálással) állítják elő. Magyarországon is a legjelentősebb hidrogénfogyasztók a vegyiparban találhatók, akik elsősorban a saját termelésükből vagy ipari gáztermelőktől származó hidrogénnel látják el magukat.
Magyarország Nemzeti Hidrogénstratégiájában megfogalmazott célok szerint a hazai elektrolízis alapú hidrogéntermelési kapacitás 2030-ra várhatóan eléri a 240 megawattot, aminek a befektetési igénye hozzávetőleg 290–370 millió euró.
A kapacitások telepítésével a várható hidrogéntermelés 15 százalékát teszi majd ki a zöld- és kékhidrogén-termelési technológia, amely a tervek szerint a 2050-re kiváltja a jelenleg fosszilis tüzelőanyagon alapuló termelést.
A hidrogén alkalmazásának beillesztése a jelenlegi energiapiaci folyamatokba, illetve az új termelési és tárolási folyamatok kialakítása komoly kihívás a piaci szereplők számára. Ezért fontos megismerniük, hogy milyen technológiák és piacra lépési lehetőségek vannak számukra, hogy a költséghatékonysági és környezetei szempontok szem előtt tartásával ki tudják választani a nekik legelőnyösebb opciót. A hidrogénben rejlő potenciál kiemelkedő, de a befektetési bizonytalanság miatt a jövőbeni hidrogénpiaci szereplők még csak az alkalmazási lehetőségek feltérképezésének szakaszában járnak.
A hidrogéntermelési technológiák közötti különbségek nem csak a gyártáshoz szükséges technológia beszerzésében és költségeiben tapasztalhatók, az adott technológia használatának előnyei és hátrányai is jelentősen eltérnek.
Míg termelési oldalon felmerülhet az elektrolízis, a gőzreformálás és a pirolízis alkalmazása, felhasználási oldalon jó néhány lehetőséget kell felmérni a végső értéklánc kialakításakor. A hidrogén segítségével többek közt elő lehet állítani ipari hőt, szolgálhat üzemanyagként a gázturbinákban használt gázokhoz keverve, illetve ipari alapanyagként is felhasználható, nem beszélve az elsősorban szállítási célú átalakítási lehetőségekről (például ammónia- és metanoltermelés során).
A hazai szubvenciók az uniós támogatási programok segítségével biztosítanak forrásokat a magyarországi projektek finanszírozására, így azok fő céljait is hasonlók elvek mentén alakították ki.
A Nemzeti Hidrogénstratégia elsődleges intézkedésként emeli ki a hidrogénipari, vegyipari, energetikai, közlekedési alkalmazásához kapcsolódó támogatási rendszer kialakítását,
amelynek az elemei elsősorban a kék- és zöldhidrogén-termeléshez kapcsolódó technológiákra fókuszálnak.
A hazai hidrogénpiac kialakításához és hatékony működéséhez szoros együttműködésre és jól informált döntéshozatalra van szükség a szabályozótestületek és a piaci szereplők részéről. Emellett elkerülhetetlen, hogy a piaci szereplők beazonosítsák az értéklánc egyes elemeit, és felmérjék, hogy hogyan tudják beépíteni a piacra való belépéshez szükséges technológiai fejlesztéseket a már működő folyamataikba, mindezt költséghatékony módon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.