Geopolitikai törésvonalak és a magyarországi FDI

A globalizáció lassulása a közvetlen külföldi tőkeberuházások (foreign direct investment, FDI) terén nem új jelenség, amit jól mutat, hogy a 2008–2009-es válságot követően az FDI-áramlások világviszonylatban már nem tudtak visszatérni a krízis előtti szintre. Érdekes módon az FDI forrás- és célországa közti „geopolitikai távolság” már a 2010-es évek első felétől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a beruházási döntésekben. Ennek ellenére a „slowbalisation” folyamatában újdonságnak számít, hogy az USA és Kína kereskedelmi háborújától kezdve az FDI-áramlások irányát konkrét és egyre mélyülő geopolitikai törésvonalak is befolyásolják. 

Több tényező együttes hatásának köszönhetően Magyarország ugyanakkor még nem érezte meg a geopolitikai törésvonalak FDI-ra gyakorolt hatását. Egyrészt a Covid-járvány által felerősített near shoring trend növelte térségünk vonzerejét, amit jól mutat, hogy a statisztikák szerint a régióba áramló zöldmezős beruházások viszonylag ellenállónak mutatkoznak a geopolitikai helyzet romlásával szemben. Másrészt a magyar gazdaság számára meghatározó jelentőségű gépjárműiparban jelenleg az elektromos gépkocsigyártás európai értékláncainak kialakulása zajlik, ami számos új FDI-projektet generál. Talán ennek is köszönhető, hogy az iparágban egyelőre kevésbé érzékelhető a geopolitika hatása, mint például a technológiai szektorban. Az ellátási láncok gyors kiépítésének kényszere miatt ugyanis a nyugati cégek készek együttműködni a kínai vállalatokkal is, amint ezt az akkumulátorgyártók példája is mutatja. Ebből arra lehet következtetni, hogy a geopolitikai törésvonalak hatása a Magyarország számára kulcsfontosságú iparágban nem fog rövid távon érvényesülni. És bár az elektromobilitásra való átállást lassíthatják az akkumulátorellátási lánc szűk keresztmetszetei vagy a töltési infrastruktúra kiépítésének lassúsága, nem valószínű, hogy mindez visszafogná az iparág szereplőinek beruházási kedvét a következő években. Harmadrészt Magyarország is profitál az FDI világában zajló paradigmaváltásból, amit az egymilliárd dollárnál nagyobb beruházási értékkel járó, úgynevezett megaprojektek számának látványos megugrása jelent. A keleti akkumulátorgyártók hazai nagyberuházásai megmozdítják az adott értékláncban részt vevő többi vállalatot és beszállítót is, ami a hazai beruházásösztönzés számára könnyen begyűjthető, újabb sikereket eredményez.

A kérdés az, hogy ez a sikerszéria mennyiben lesz fenntartható a geopolitikai törésvonalak további mélyülése esetén. 

Egyrészt lesz bizonyos alkupozíciójuk a blokkokkal szemben, amit kihasználva mindkét táborból nyerhetnek el új FDI-projekteket. Ugyanakkor az el nem kötelezettség a beruházók szempontjából bizonytalansági tényezőként is felfogható, ugyanis megvan a kockázata, hogy az adott ország mindkét blokktól elszigetelődik, vagy pedig olyan nyomás éri valamelyik pólus részéről, hogy politikai irányváltásra lesz szüksége. Ez a bizonytalanság pedig csökkentheti az adott ország FDI-vonzó képességét. 

Az elmúlt években Magyarország nyugati gazdaságokból és Kínából egyaránt nagy volumenű beruházásokat nyert el, ami a földrajzi diverzifikáció erősítése révén ellenállóbbá teszi a hazai FDI-állományt az esetleges válságokkal szemben. És bár a fent részletezett okok miatt egyelőre nem érzékelhető a hazai FDI-beáramlásban a geopolitikai törésvonalak hatása, azok további mélyülése esetén Magyarországnak is szembe kell néznie az el nem köteleződés kockázataival. Konkrétabban fogalmazva, a cél eléréséért, hogy Magyarország minél több kínai FDI-t vonzzon, vélhetően egyre magasabb politikai árat kell fizetni, különösen az USA és szövetségesei által stratégiainak minősített iparágakban megvalósuló projektek esetében.

Ez a cél leginkább kettős diverzifikáció révén érhető el. A nyugati vállalatok beruházásaitól való függés csökkentése jegyében továbbra is fontosak a Keletről érkező beruházások. Ugyanakkor érdemes diverzifikációra törekedni a keletről érkező FDI-on belül is, vagyis a kínai vállalatok projektjei mellett felértékelődnek például a Japánból és Dél-Koreából – mint az USA-val szövetséges országokból – érkező beruházások. A jó hír az, hogy ez a kettős diverzifikáció szinte magától érvényesült az elmúlt években, köszönhetően az autóiparban zajló változások következtében a dél-koreai vállalatoktól érkező több nagyberuházásnak. A fentiek alapján ezek a projektek egy geopolitikai szempontból is ellenállóbb FDI-állomány eléréséhez járulnak hozzá. Érdemes ugyanakkor a beruházásösztönzési üzenetek szintjén is ráerősíteni erre a folyamatra, és a japán, dél-koreai, indiai vagy tajvani vállalatok felé is ugyanazt az elkötelezettséget mutatni, mint kínai társaik esetében.