Retrofit, avagy az öreg berendezés sem vén berendezés

Az elmúlt időszakban tudósítások, elemzések sorát olvashattuk – többek között ebben a rovatban is – a technológia olyan legújabb vívmányairól, mint a digitális ikrek, az ipari metaverzum vagy a mesterséges intelligencia térhódítása és hasonlók. Sok cég van, amely „alapból” megengedheti magának ezeket a lehetőségeket, de sok olyan is, amelynél a digitalizáció más realitásból indul.

Képzeljünk el egy vállalatot, amely 15–40 éves berendezésekkel állítja elő a termékeit. Magyarországon (is) meglepően sok ilyen céggel találkozni. A gépek mechanikailag kifogástalanok, de természetesen már nem felelnek meg maradéktalanul a ma és a holnap igényeinek: jellemzően nem rendelkeznek számítógépes interfésszel, és nem teszik lehetővé a más gépekkel való összekapcsolást, a távvezérlést és a távfelügyeletet sem. A cégvezetés nehéz döntés előtt áll, hiszen ezeknek a berendezéseknek a komplett cseréje rendkívül költséges és ellentétes a körforgásos gazdaság alapelveivel is – mivel azonban a gyorsan változó igények kielégítésére egyre kevésbé alkalmasak, „kezdeni kell velük valamit”. 

Erre a dilemmára kínál megoldást a retrofit, azaz a régi, de jól működő (retró) berendezések modernizálása-felokosítása (fiatalos, fitt állapotba hozása), ami magában foglalja a régebbi alkatrészek, vezérlések korszerűre cserélését, érzékelők telepítését, új szolgáltatások bevezetését is. Úgy is mondhatnánk, új idegrendszert kap a berendezés. A „retrofitált” berendezések életciklusa meghosszabbodik, és a további frissítések és fejlesztések költséges leállások nélkül is végrehajthatóvá válnak. A szenzorokkal felszerelt, felújított berendezések készen állnak a dolgok internetjéhez való csatlakozásra, a vállalkozásoknak pedig rengeteg új adatot szolgáltatnak, amelynek elemzése segítheti a folyamatok optimalizálását, az állásidő minimalizálását és csökkentheti a meghibásodás kockázatát, a működési költségeket. Röviden: a retrofit az ipar 4.0 előnyeit teszi elérhetővé – a zöldmezős beruházások költségének és akár időbefektetésének töredékéért.

Egy retrofit projekt ugyanakkor komplex folyamat, amelynek során alapos elemzésből kiindulva, a kockázatokat és a vállalkozás üzleti céljait is figyelembe véve tervezik meg a berendezések „idegrendszerét”. Mikor kell/érdemes ebbe belevágni? Számos ilyen eset létezik. Ez a helyzet például, ha a cég új piacra akar betörni, de szűkösek a technológiai fejlesztésre szánható keretei, ha az új vevői igények nagyobb precizitást követelnek meg, vagy ha a régi géppark tagjait nem lehetséges összekapcsolva működtetni.

Az alapgondolat természetesen nem új – gondoljunk csak a „feltuningolt” régi autókra –, de a nagyságrendek már határozottan azok: a retrofit projektek eredményeként milliókban mérhető költség- és tonnákban mérhető szén-dioxid-kibocsátáscsökkenés érhető el. A Las Vegas-i központú MGP Foods költségei például évente 3 millió dollárral csökkentek egy retrofit eredményeként. Az egyesült királyságbeli Hanson Cement purfleeti gyárában a fúvógép felújításával faragta le a költségeit évi 200 ezer fonttal, szén-dioxid-kibocsátását pedig közel 1,5 tonnával csökkentette.

Ez napjaink vállalatainak nem csupán erkölcsi kötelessége, de egyre inkább piaci elvárás is – gondoljunk csak az ESG- (környezeti-társadalmi-irányítási) szempontok egyre nagyobb súlyára az üzleti élet szinte minden területén. Végül, de nem utolsósorban: az eszközök korszerűsítése és a kontroll minőségének javulása a munkavállalók és a termelés biztonságát is növeli.

A gépészetet gyakran tekintik a mérnöki tudományok legkonzervatívabb területének. A retrofit projektek – amelyeknek köszönhetően a „régi jó” megoldások is többet, jobbat és zöldebbet tudnak nyújtani – pontosan azt mutatják meg, hogyan lehet modern, fenntartható módon megőrizni mindazt, ami már bizonyított és működik.