Gondolatok az egyetemi campuson
Szívesen szállok le a Gellért térnél a villamosról, hogy átsétáljak alma materem, a Műegyetem campusán, azok között az épületek között, ahol hajdanán egyetemi tanulmányaimat végeztem. Már javában tart a tavaszi szemeszter, jó időben fiatalok lepik el a kertet, sok idegen szó is megüti a fülemet, hiába, nemzetközileg is jegyzett rangos intézmény a miénk, a magyar mérnöki képzés fellegvára. Az egyik sétányt azoknak a magyar tudósoknak a szobrai díszítik akik sok dicsőséget hoztak az országnak. Remélem, hogy a mellettem órákra, előadásokra igyekvő fiatalok némelyike is továbbörökíti a magyar mérnöktársadalom nagyszerű hagyományát.
És persze ilyenkor az oktatásunkon gondolkodom, felsőoktatásunk, egyetemi képzésünk helyzetén. A magyar társadalom- és gazdaságfejlődés egyik meghatározó pontja, mi több, sarokköve a felsőoktatás minősége.
A magyar mérnöktársadalom nevében több fórumon, cikkekben, interjúkban beszéltem a felsőoktatás helyzetéről, komoly hiányosságairól. Mindig a jobbító szándék vezetett, hiszen országgyarapodás nincs megbízható és kiszámítható értelmiségi-utánpótlás nélkül.
Ahhoz, hogy a műszaki pálya ismét vonzó legyen, nélkülözhetetlen a műszaki képzés társadalmi presztízsének növelése.
A felsőoktatás 1990-es években végbement látványos expanziója nem járt együtt átfogó tartalmi, szervezeti megújítással. A részleges szervezeti reformok nem voltak elégségesek a felsőoktatás és a gazdasági szféra közötti kapcsolatok és a felsőoktatás innovációban betöltött szerepének az erősödéséhez. Nem ösztönözték az egész életen át tartó tanulás korszerű formáinak széles körű bevezetését. Elmondtam már, hogy több mérnökre van szüksége hazánknak, hogy a patrióta gazdaság megerősödjön, és biztos megélhetése legyen a magyarságnak. Nem nagy szavak ezek: jeleztem már, hogy mi, mérnökök, naponta beleütközünk az oktatás hiányosságaiba, visszatérő bajaiba, szerkezeti aránytalanságaiba, sokszor bizony meggondolatlanul végigvitt fordulataiba.
A legfontosabb, ami kiindulópontként szolgálhat, az az, hogy az oktatási rendszert összefüggéseiben kell vizsgálni.
A felsőoktatás az oktatási lánc csúcsa, amelyet az általános iskolai és a középiskolai minőségi képzéssel lehet megalapozni.
Jelenleg az oktatási rendszerünk hierarchiájában kedvezőtlen az a jelenség, hogy a különböző szintű képzéseknél az alacsonyabb szint hiányosságait is pótolni kell.
Ez a sajnálatos helyzet megfigyelhető a szakképzés területén is például, ahol az általános iskolai oktatás mulasztásainak a pótlása rengeteg időt rabol, és akadályozza a duális rendszerű szakképzés minőségi fejlődését.
Azok a nagyszerű tudósok, akiknek ott áll a szobra az egyetemi kertben, bizonyára egyetértenének velem, hogy a magas szintű egyetemi képzés az innovatív gondolkodás elengedhetetlen feltétele, előzménye az alkotó mérnöki munkának. Én ezért sohasem feledkezem meg a magyar mérnökképzés európai fellegváráról, a Műegyetemről. Egy társadalom számára ugyanis a műszaki-természettudományos képzés az egyik legfontosabb befektetés , mégpedig megfelelő követelményszintek alapján. Nem lehet a „hozott anyaghoz” csökkenteni az egyetemek színvonalát. Nem lehet, hogy az egyetemek pótolják a középiskolában elmulasztott tudás megszerzését. Mert ne feledjük, hogy az okleveles mérnök a mérnöki pálya és hivatás védjegye, a legmagasabb, konvertálható tudás minőségbiztosítása ma is, ahogy évszázadokon keresztül volt. Az okleveles mérnök alkotó, kreatív elme – az iparfejlesztés nem nélkülözheti ezt a mérnöki képességet. Az alkotó mérnök korántsem csak a jelenlegi (összeszerelési) technológiák ismerője; ő olyan megalapozott tudással rendelkezik, amely folyamatosan kiterjeszthető, megújítható. Egy társadalom, így a mi társadalmunk számára is a műszaki-természettudományos képzés az egyik legfontosabb befektetés.
Még egy érv az okleveles mérnök mellett: kimagasló műszaki teljesítmények csakis csapatmunka eredményeként jöhetnek létre. A csapatmunka irányítója pedig a teljes folyamatot átlátó, annak hibáit, hiányosságait menet közben is kijavítani képes okleveles mérnök lehet.
A gazdasági, iparági versenyben való hatékony részvétel alapfeltétele a jól képzett innovatív műszaki szakembergárda, amely képes a hozzáadott érték előállítására.
Vagyis számomra az okleveles mérnök az, aki olyan megalapozott tudással rendelkezik, amely „életfogytig” tartó tanulással megújítható, innovatív, és képes a tudomány és a gyakorlati élet magas szempontú igényeihez alkalmazkodni, azokat kielégíteni.
Amikor a Műegyetem kertjében sétálok, tudom, hogy az órákra igyekvő hallgatók között ott vannak a jövő nagy mérnökei és felfedezői.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.