Képzés a jövő időre

Ha valaki hajlamos a pesszimizmusra, akkor napjaink munkaerőpiaci hírei nyomán könnyen találhat okot rá. Az egyik oldalról azt hallhatja, hogy az új technológiákhoz kevés a szakértő, a népesség öregszik, a fiatalok számára pedig nem feltétlenül a mihamarabbi elhelyezkedés a legfőbb motiváció, a másikról pedig azt, hogy a technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia (MI) térnyerése miatt egyre több állás kerül veszélybe.

A változás az OECD szakértői szerint sem egyformán érinti az egyes munkaköröket: a bányászok vagy a sofőrök pozícióit a technológia sokkal inkább veszélyezteti, mint a vallási munkásokét vagy éppen a felső vezetőkét. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy az igazgatói székek nem fognak meginogni. Jack Ma, az Alibaba Group alapítója már 2017-ben azt jövendölte, hogy eljön az idő amikor a Time címlapján egy robot szerepel majd mint a legjobb vezérigazgató. A kínai milliárdos 30 éves távlatról beszélt, de az első fecskék sokkal hamarabb megjelentek: a hongkongi székhelyű NetDragon Websoft például egyik fő érdekeltségének élére már 2022-ben egy MI-t nevezett ki CEO-ként. A Tang Yu névre hallgató főnök asszony követi a nyilvántartásokat, értékeli a kockázatokat, meghozza a vezetői döntéseket, a hús-vér kollégáknak pedig igyekszik a lehető legjobb munkakörülményeket biztosítani – és csupán a bérlistáról marad le… 

Bármikor kerülnek is sorra a felső vezetők, a technológia fejlődése változásokat fog előidézni a munkaerőpiacon – mint ahogy eddig mindig a történelem folyamán. A különbség most a változás sebessége. A Világgazdasági Fórum prognózisa szerint a következő öt évben globálisan az álláshelyek 23 százaléka módosul valamilyen formában a digitalizáció és az automatizálás következtében, azaz munkavállalók százmilliói kényszerülnek arra, hogy képességeiket a piaci igényeknek megfelelően továbbfejlesszék.

Szerencsére a technológia ezen a téren is megoldást biztosít. Az ismeretek átadását az online világba költöztetett képzések alapozzák meg, a valóságos jelenlétet egyre tökéletesebben szimuláló térbeli számítástechnika teszi gördülékennyé, ahogy egyre inkább a digitális asszisztensek hathatós támogatása is, „akik” akár az ipari metaverzum, a digitális ikrek, a Big Data-alkalmazások által összegyűjtött információkat teszik „emberi fogyasztásra alkalmassá”. Ezek a lehetőségek különösen kézre állnak a legfiatalabbak, a digitális bennszülöttek számára, az új belépők így minden korábbinál könnyebben és gyorsabban sajátíthatják el a pozíciójukhoz szükséges ismereteket. A képességek szinten tartásához és fejlesztéséhez persze nélkülözhetetlen az analitikus gondolkodás és a problémamegoldás is, de mondanunk sem kell, a technológia ezen a téren szintén latba vethető.

Valaki mondhatná: jó-jó, mindez a high-tech gyárakra nyilvánvalóan igaz, de mi van azokkal az állásokkal, amelyeket a technológiai fejlődés kevésbé érintett meg? Nos, a technológia ezen a téren sem ismer határokat. Ha létezik lelkileg megterhelő munka, a szociális munkásoké biztosan az, ráadásul komoly előképzettséget, tapasztalatot is igényel, amikor a helyszínen el kell dönteni, hogy melyik rászoruló milyen támogatást kapjon. Egy tengerentúli hivatalban ehhez is a technológiát hívták segítségül: az új kollégákat a virtuális térben szintén oktatják, valósághűen megmutatva azokat az érzelmi szituációkat, amelyekkel a helyszínen fognak szembesülni. A projekt sikeres: a tréningek költsége 75 százalékkal, a felkészülési idő 40 százalékkal, az új munkatársak fluktuációja pedig 30 százalékkal csökkent.

A technológiai fejlődés egyik mellékhatása a képzési rendszerek demokratizálódása, amelynek számos előnye van. A munkavállalók hard és soft képességei egyaránt hatékonyan, gyorsan és tömegesen fejleszthetők, amellyel akár egy vállalati szintű stratégiai irányváltás is támogatható. A technológia segítségével széles tömegek tehetnek szert naprakész, hasznos ismeretekre.

Az egyéni felelősség mellett hangsúlyosan megjelenik a munkaadóé is, kíván-e – és hogyan – gondoskodni dolgozói jövőbeni tudásáról. Szerencsére rapid módon terjednek a pozitív példák, mind gyakrabban találkozni – akár a fenntarthatóság jegyében – progresszív munkatársi képzési rendszerekkel, erről szóló beszámolókról. Nálunk is megjelenik ez a mindennapokban, nemcsak folyamatosan bővítjük az óriási mennyiségű képzési anyagot, hanem rendszer segíti is azok kiválasztását, amelyek leginkább jövőállóvá teszik munkatársaink tudását. Ezzel élni kell. A jövőben való helytállás ugyanis elkerülhetetlen képzés, fejlődés nélkül, bármilyen pozícióban, szervezetben és életkorban.