Egyre közelebb az idei költségvetési hiánycél teljesíthetősége
A költségvetési politika átláthatósága érdemben csökkent a pandémia óta, amit egyértelműen tükröz az a tény, mely szerint hiába beszélünk már 4,5 százalékos hiányról, valójában nem létezik egy újonnan elfogadott költségvetés. Ebből kifolyólag nem látjuk pénzforgalmi alapon az új sarokszámokat sem a bevételi, sem a kiadási oldalon, az egyes tételsorokról már nem is beszélve. Ez pedig megnehezíti a körültekintő elemzés elvégzését, így igencsak nehéz megmondani, hogy mekkora is a valódi elcsúszás a költségvetésben.
Még mielőtt rátérünk az első fél év kiértékelésére és a váratlan fordulatok áttekintésére, először is különböztessük meg a költségvetés két legfontosabb mutatóját. Alapvetően két fő mutató létezik: van egy pénzforgalmi (cash-flow) alapú mutató, amelyet havi szinten közöl a Pénzügyminisztérium, és minden hónapban cikkeket olvashatunk arról, hogy éppen mekkora hiányt vagy többletet mutat az államháztartás havi egyenlege. Ez a pénzforgalmi mutató az, ami finanszírozási szempontból igazán számít, hiszen ez az a forintösszeg, amelyet a nap végén az Államadósság Kezelő Központ előteremt ahhoz, hogy az államháztartás finanszírozása gördülékeny legyen.
A másik az ESA mutató, amely eredményszemléletű, és amelyet nem forintban, hanem GDP-arányosan közölnek. Amikor költségvetési hiányról beszélünk, akkor tulajdonképpen ezt a számot értjük hiány alatt. Leegyszerűsítve: az eredményszemlélet főként abban tér el a pénzforgalmi szemlélettől, hogy az egyes tételek nem a kifizetés pillanatában számolódnak el, hanem a tulajdonjog váltásakor. Pontosan ebből adódik, hogy a két szemlélet között olykor eltérések is lehetnek, amelyet ESA-hídnak nevezünk. Különösen nagy lehet ez egy olyan évben, amikor meglehetősen sok érdekeltségétől válik meg az állam, vagy éppen újakat vásárol. Így tehát, ha nem ismerjük a pontos pénzforgalmi sarokszámokat, és az állami vagyon változásáról is csak bizonyos részleteket tudunk, még nehezebb a havi pénzforgalmi adatok alapján az eredményszemléletű hiánymutató teljesülését megbecsülni.
De azért tegyünk egy kísérletet. Az első féléves költségvetési adatok tekintetében az egyik legnagyobb váratlan fordulat a bevételi oldalon történt, azon belül is a direkt típusú adókkal kapcsolatban. Ugyanis az év első felében a munkaerőpiaci folyamatok a vártnál jóval erősebben alakultak, így a nagyobb bértömeg a direkt adóbevételek vártnál dinamikusabb növekedésében csapódott le. Ez mindenképp egy pozitív folyamat, noha a szolgáltatásinflációra kedvezőtlen hatást gyakorol. Ezzel szemben az indirekt adók terén, habár a javulás jelei láthatók, mégis, az áfabevételek a vártnál alacsonyabban alakultak, ami többek között a belső kereslet tartósabb gyengélkedésére utal.
Egy fogyasztási fellendülés tehát még érdemi egyenlegjavító potenciállal bír.
Rátérve a kiadási oldalra, júniusig csaknem 2010 milliárd forint került kifizetésre kamatkiadások címszó alatt, amely döntő többségben a lakossági PMÁP-kuponfizetésekhez kapcsolódik. Tekintettel arra, hogy a lakossági kuponfizetések szerkezete igencsak orrnehéz (90 százaléka az első öt hónapban jelentkezik)
így előretekintve ezen a tételsoron érdemben alacsonyabb kiadással lehet számolni az év második felében.
Az idei évben lényegesen kevesebbszer tesszük fel a tavalyi év slágerkérdését, miszerint: „mi lesz az EU-s pénzekkel?”, ám ennek ellenére a háttérben továbbra is zajlik az uniós projektek előfinanszírozása. Júniussal bezárólag csaknem 367 milliárd forintra (a GDP közel 0,5 százalékára) rúgott a különbség az EU-s bevételek és kiadások között, és az olló aligha zárulhat az év második felében.
Összességében tehát az év első felében a pénzforgalmi hiány elérte a 2660 milliárd forintot, amivel a teljes éves hiánycél 67 százaléka teljesült. Ezzel egyrészt az államháztartás jobb helyzetben van az előző két év lefutásához képest. Másrészt azonban nem tudjuk, hogy az eddigi kiadások közül mi az, amit az eredményszemléletű mutató nem vesz majd figyelembe.
Különböző technikai kivetítések és előrejelzések alapján az ING Bank továbbra is a GDP maximum 0,5 százalékpontos elcsúszásával számol a 4,5 százalékos hiánycél fölött.
A legújabb kormányzati adóemelések persze jelentős mértékben segítenek az elcsúszási kockázat mérséklésében. A kormányzat szerint az intézkedések nagyjából 400 milliárd forint bevételt generálhatnak, ami egy konzervatív nominális GDP-becslés mellett nagyjából 0,5 százalékot jelent. Ezzel tehát jócskán megnőtt a valószínűsége annak, hogy az idei éves elcsúszás orvosolhatóvá vált.
Tekintettel azonban arra, hogy egyre közeledik a 2026-os országgyűlési választás, véleményünk szerint, ha bármilyen mozgástér nyílik a fiskális élénkítésre, akkor a kormányzat kihasználja a lehetőséget. Ebből kifolyólag mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy a 2024-es eredményszemléletű hiány valahol 4,5-5,0 százalék körül alakulhat. Eközben a pénzforgalmi hiány ennél érdemben magasabb lehet, ám ez valós kockázatot nem hordoz, mivel finanszírozási nehézség még távolról sem merül fel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.