Földárak Magyarországon és Európában

Magyarország területének közel 80 százaléka termőföld, ami európai viszonylatban is kiemelkedő aránynak minősül. Szintén szép szám, hogy termőföldjeink többsége, közel 5 millió hektár mezőgazdasági hasznosításban van. A föld a legalapvetőbb termelési eszköz a gazdák számára, értékállósága miatt azonban komoly érdeklődés van az ágazaton kívüli befektetők részéről is. Nem véletlen, hogy itthon szigorú szabályok vonatkoznak a földszerzésre, de vajon így van-e ez máshol is Európában? A földárak tűpontosan megválaszolják nekünk ezt a kérdést.

Európában nálunk van az egyik legszigorúbb szabályozás a földárak megállapításához

Már több mint tíz éve annak, hogy hatályba lépett az „új” földforgalmi törvény hazánkban, amely alapvető változásokat hozott a magyar birtokpolitikában. Néhányat kiemelve ezek közül:

1. A zsebszerződések felszámolása érdekében az adásvételi szerződéseket immáron biztonsági okmányon, ún. „zöld papíron” kell beadni.
2. A szerződések hatályba lépése hatósági jóváhagyáshoz kötött.
3. A helyi gazdákat elővásárlási és előhaszonbérleti jog illeti meg.
4. A gazdálkodói szempontok érvényre juttatása érdekében a szerződéseket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara helyi szervezete is véleményezi.
5. Talán a legradikálisabb (de helyesnek bizonyuló) változás volt az is, hogy aki földet vásárol, az köteles azt maga használni, nincs lehetőség tehát a megvásárolt föld bérbeadására. Ezzel egyértelműen azt a szándékát fejezte ki a jogalkotó, hogy a földvásárlásra ne befektetési céllal kerüljön sor, a föld a gazdák kezében maradjon.

Milyen eredményt hozott az új szabályozás?

A mezőgazdasági terület kétharmadát jelenleg egyéni gazdaságok (őstermelők, egyéni vállalkozók), egyharmadát pedig gazdasági szervezetek használják, mindezt úgy, hogy tíz évvel ezelőtt a mérleg még a nagy cégek túlsúlyát mutatta. A mezőgazdasági terület legnagyobb része most már a 100 és 300 hektár közötti gazdaságok használatában van, ami a teljes terület egyharmadát teszi ki. Tíz évvel ezelőtthöz képest ez a birtokkategória bővült a legnagyobb mértékben (plusz 47 százalék).

Érdemes megvizsgálni a nagy gazdaságok földhasználatát is, a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest ugyanis meredek visszaesés figyelhető meg az 1200 hektárnál nagyobb gazdaságok esetében. A nagygazdaságoknál ez azt jelenti, hogy földhasználatuk a harmadára, 350 ezer hektár alá csökkent (a tíz évvel ezelőtti 1,1 millió hektárról).

Mi a helyzet Európa komoly mezőgazdasággal rendelkező országaiban?

Ahogy már írtam is, hazánkban 5 millió hektár mezőgazdasági terület van, ami arányaiban jelentős, de abszolút értelemben nyilván elmarad a nagy területű országok mögött: Franciaországban például közel 30 millió hektár föld van, Spanyolországban 24 millió, Romániában pedig 15 millió (Ukrajnában 41 millió!). Az egy gazdasághoz tartozó szántóterületek átlagos birtokmérete Magyarországon jelenleg 29 hektár, ez ugyan emelkedett a tíz évvel ezelőttihez képest, de még mindig jócskán a nagy nyugat-európai mezőgazdaságok szintje alatt van: Franciaországban közel 70 hektár az egy gazdaságra jutó üzemméret, Németországban vagy Dániában pedig jócskán 50 hektár fölött. Ezzel szemben Romániában az átlagos birtokméret az 5 hektárt is alig lépi át, de a koncentráció ott is megindult. Tendenciáiban tehát minden említett országban a birtokviszonyok koncentrációja figyelhető meg.

Földárak Európában

A termőföldek kapcsán jókora szórást mutatnak az egyes országok árai, de elsőre talán kevésbé érthető ezeknek a megoszlása. Míg Magyarországon és Franciaországban – európai összevetésben – alacsonyabb árak jellemzők, addig Romániában vagy Spanyolországban már jóval magasabb értéken lehet földhöz jutni.

Lássuk néhány ország földárát (euró per hektár, 2023-as átlagárak, Eurostat):

• Hollandia: 91 ezer
• Dánia: 21 ezer
• Spanyolország: 12 ezer
• Románia: 8,5 ezer
• Franciaország: 6 ezer
• Magyarország: 6 ezer

Mi az oka ezeknek a jelentős eltéréseknek?

A rendelkezésre álló termőföld mennyisége mindenképp egy árnövelő tényező (lásd Hollandia vagy Dánia esetét), és az adott országon belül is kirajzolódnak komoly regionális különbségek, de a sorrend egy másik összefüggésre is rámutat: ahol a földszerzés szigorú szabályokhoz kötött (lásd Magyarországot vagy Franciaországot), ott mederben lehet tartani a földárakat. Ahol viszont ilyen előírások nincsenek (Romániában például gazdasági társaságok is vásárolhatnak földet, Spanyolországban pedig jóval lazábbak a földszerzési szabályok), ott egyértelműen látszik a befektetési tőke árfelhajtó hatása. Érdekes adatok következnek: az EU tagállamai közül Romániában nőtt legtöbbet a termőföldek ára az elmúlt években (közel háromszorosára), ezt Csehország követi 120 százalékos drágulással (Csehországban a földár már közel 14 ezer euró).

Azt gondolom, hogy nemcsak a hazai tendenciák, hanem az európai összehasonlítás is bizonyítja a szigorú hazai szabályok létjogosultágát.