Őszre felborulhat a teljes ellátási lánc

Mindent felforgató változás zajlik a fuvarozási-szállítmányozási, illetve a logisztikai szektorban. A folyamat két-három éve tart, s a változás sajnos nem pozitív. A probléma a következő két-három hónapban akkorára duzzadhat, hogy a teljes ellátási láncot veszélybe sodorhatja. Az egyre csökkenő kapacitások kicsiket, nagyokat egyaránt érinthetnek, a folyamat teljes hosszában. A jelenséget tehát a fuvarozó, a logisztikai szolgáltató, a gyártó és a kereskedő is megérzi majd, az egyszeri fogyasztót pedig üres áruházi polcok fogadják.

Tehetünk ellene? Ha az ügyfelek és mi, a szakma egyaránt gyorsan lépünk, még igen. Mit tehetünk? Amellett, hogy mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk, az ügyfélnek és a szállítmányozási szolgáltatónak is hosszú távú partneri megoldásokra kell törekednie.

A közúti fuvarozási-szállítmányozási, illetve a logisztikai szektorban három éve folyamatosan emelkednek a működési költségek.

Nemcsak sokkal kevesebb, ezért drágább a sofőr, hanem a biztosítási díjak, a tranzitköltségek, illetve a további munkaerő, vagyis az irodai és raktári alkalmazottak bérének emelkedése is növelte az iparági szereplők terheit.

E tendencia 2018-ban tovább folytatódik. Az egyre kétségbeejtőbb munkaerőpiaci helyzet miatt a bérköltségek emelkedése már meghaladta a 10 százalékot. Az európai minimálbér-változtatások, illetve a sofőröket sújtó, a vezetésre és a hét végi hosszú pihenőidőkre vonatkozó szigorítás csak hab a tortán. Július 1-jétől ráadásul a német, azaz az egyik legnagyobb európai piacon háromszorosára nő a díjköteles útszakaszok hossza.

Tavalyig még jól működött az alacsony üzemanyagárak ellensúlyozó hatása, de mára vége a kegyelmi állapotnak, elszálltak a költségek: csak az elmúlt öt hónapban 10 százalékkal nőtt a dízel ára. Most már a teljes iparágban rezeg a léc.

Nem csak a profit olvadt el. A kevésbé tőkeerős, illetve az új nyugati szabályozások által generált adminisztrációs terheket elviselni képtelen kisebb cégek sorra húzzák le a rolót, vagy jelentősen csökkentik a kapacitásukat, hisz nem tudnak lépést tartani a működési és egyéb költségek egyre brutálisabb emelkedésével.

Az ellátási láncban már most is komoly fennakadásokat tapasztalhatunk: az egyre nagyobb költségek, a folyamatosan csökkenő szállítási és logisztikai kapacitások és a régiószerte általános munkaerőhiány számottevően veszélyeztetik a teljes rendszer fenntarthatóságát.

Egyes szezonális termékcsoportoknál már ma sem egyenletes a kiszolgálás, és nem mindig kerül a keresletnek megfelelő mennyiség az áruházak polcaira. A vásárlók némelyik üdítőital, sör vagy jégkrém esetében ismét megtanulhatják a már rég elfeledettnek hitt hiánycikk szót, s persze a gyártók, kiskereskedők is egyre jelentősebb kieséssel számolhatnak.

Ám az őszi szezonban már nem csak a fagylalttal és a sörrel lesz probléma. Az ilyenkor hirtelen megnövekvő áruigény a mostaninál jóval nagyobb kapacitást igényel majd, amit a fuvarozók a jelenlegi feltételek mellett már képtelenek lesznek kiszolgálni.

S akkor még nem beszéltünk a csúcsidőszakokról, különösen a karácsonyról, ami egyébként is kihívás elé állítja a kereskedőket. Márpedig ez a jelenség nemcsak a boltok polcait, de a rohamosan növekvő e-kereskedelmet is érinti, s a lánc végén ajándékainkat a karácsonyfa alatt.

A kereslet-kínálati egyensúly felborulása pedig a szezon beálltakor nagyarányú spontán áremelkedést okozhat. Ez a 15-20 százalékot is elérheti, hisz a fuvarcégek ügyfelei jobb híján bebiztosítják termékeik mozgatását, és alighanem vastagon ráígérnek majd a versenytársaikra. A ma még kisebb tüneteket mutató jelenség pillanatok alatt kiterjedhet a teljes ellátási láncra, ami a lánc egyik szereplőjének sem lehet érdeke. Kontrollálhatatlanul drága, nehezen elérhető és esetenként elégtelen lesz a szolgáltatás.

Elsőre azt gondolnánk, hogy a piac ilyen mértékű torzulását már nem lehet rövid úton megállítani. Hol­ott a megoldás egyszerű, de pár hónapnál hosszabb távon kell gondolkodnunk, s ebben ügyfélnek és szolgáltatónak egyaránt részt kell vennie.

Az ügyfeleknek mielőbb lazítaniuk kell az árérzékenységükön, és már most nyitottnak kell lenniük az áremelési javaslatokra (a folyamatos kapacitás és minőség érdekében). A fuvarozónak és logisztikai szolgáltatónak pedig méltányos, ám a hosszú távú működőképességet is szem előtt tartó árképzéssel kell megelőznie a nagyobb bajt.

Együttes munkával, partneri és távlati szemlélettel ki kell egyenlíteni az ad hoc, hektikus rendelési mennyiségeket, mivel ezek további extra költségterhet és kockázatot jelentenek a logisztikai cégek, a megrendelő, végső soron pedig a fogyasztó számára is.

A felelősség tehát mindannyiunké.