A magánaranyásók számára elsőként felkínálandó lelőhelyek nem másutt találhatók, mint a Kolima folyó Északkelet-Szibériában található híres-hírhedt vidékén, ahol a sztálini diktatúra gulagjai közül is jó néhány működött. Az évente több hónapon át –40 Celsius-fok alatti hőmérsékletű Kolima-vidék magán hordozza a szovjet kor nyomorúságának összes jelét, és a helyzeten tovább rontott a pénzügyi válság miatt növekvő munkanélküliség, illetve a tömeges elvándorlás.
Nem csoda hát, hogy a helyi vezetők már előre dörzsölik a tenyerüket az új keletű aranyláz jótékony hatásaiban reménykedve. A helybeli és a várhatóan ideérkező nemesfémvadászoknak köszönhetően ugyanis egyetlen kopejka állami kiadás nélkül élénkülhet a lokális gazdaság, illetve csökkenhet a munka nélkül lézengők száma.
Ráadásul olyan területekről van szó, ahol a nagyüzemi aranykitermelés már nem rentábilis, ugyanakkor a létminimum körül ingadozó magánszemélyek joggal reménykedhetnek havonta pár száz dollár extra jövedelemben. Így hát Medvegyev elnök úgy játszhatja el a kisember igaz barátját, hogy állami pénzeket nem kell áldoznia az élénkítésre, és a gazdagabb lelőhelyeket ellenőrző aranykartellekkel sem kell összeakasztania a bajszát.
Ez a keynesianizmus orosz módra: a gazdaságélénkítéshez nem kell több, mint egy ukáz, sok-sok csákány és aranymosó szita.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.