Az USA-ban a visszaesés a pénzügyi rendszer megrendülésével kezdődött, ezt hamar követte a reálgazdaságban is a hanyatlás. A fejlődő országokban a fordítottja volt tapasztalható: az export és a hazautalások csökkenése, a közvetlen külföldi befektetések és a tőkeáramlás megcsappanása miatt kezdett gyengülni a gazdaság, ez pedig zavarokat váltott ki a pénzügyi rendszerükben, akkor is, ha jó szabályozási rendszert működtettek – fogalmaz Joseph E. Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász, az ENSZ szakértői testületének elnöke.
Június 23-án volt egy ENSZ-tanácskozás a globális gazdasági válságról és ennek a fejlődőkre gyakorolt hatásáról. Ezen egyetértés volt a válság okairól és arról, hogy miért érinti mindez olyan hátrányosan a harmadik világ államait. A tanácskozáson körvonalaztak több végrehajtandó intézkedést, és elhatározták egy munkacsoport felállítását, amelynek fel kellene tárnia az kivezető utat egy új, szakértői testület irányítása alapján.
A létrejött egyezség figyelemre méltó volt: a válság lényegét és a teendőket világosabban meghatározta, mint a G20 csoport tanácskozása. Az ENSZ egyúttal annak is bizonyságát adta, hogy a döntéshozatalnak nem kell feltétlenül egy önmagát kijelölő testületre korlátozódnia, amely híján van a politikai legitimációnak, és amelyet nagyrészt azok az államok dominálnak, amelyeknek óriási a felelősségük a válság kialakulásában. A világszervezet tanácskozásán kialakított egyezség világosan megmutatta a bevonó megközelítés értékét, például néhány, a nagyobb államok számára túl érzékeny kérdés felvetésével, vagy a szegények körében komolyabb visszhangot kiváltó aggályok megfogalmazásával, amelyek kevéssé jelentősek a gazdagabbak számára.
Okkal lehetett volna arra gondolni, hogy Amerika vezető szerepet vállal a következmények elhárításában, mivel a válságot ő idézte elő. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma (személyesen számos vezető tisztviselő, aki ott van a mostani elnöki tanácsadó testületben) korábban hangosan követelte a tőke- és a pénzügyi piacok liberalizálását, ez azt eredményezte, hogy Amerika problémái járványszerűen terjedtek szerte a világban.
A remélttől és az elvárttól jóval elmaradó amerikai szerepvállalás ellenére az ENSZ-tanácskozás számos résztvevője megkönnyebbült annak láttán, hogy Washington legalább akadályokat nem gördít a kibontakozó globális konszenzus útjába, amint az történt volna George W. Bush elnöksége idején.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.