A banán uniós importvámja körüli vita a leghosszabb ideje lezáratlan vámvita a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon – tudósít a Reuters. Onnan fakad, hogy az EU egy sor ázsiai, karibi és csendes-óceáni államnak (az úgynevezett ACP-országoknak, vagyis főleg az egykori brit és francia gyarmatoknak) preferenciális elbánást biztosít és vámmentesen engedi be az onnan származó banánt. Az ACP-országokon kívüli banántermelők viszont a fent említett igen magas vámmal szembesülnek.
Ezt a rendszert már a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is több ízben elítélte, s maguk a kedvezményezett ACP-országok is tisztában voltak vele, hogy hosszú távon fenntarthatatlan. Ennek dacára a szegényebb ACP-országok összesen mintegy 200 milliárd eurónyi kompenzációban részesülnek a versenytársak jobb piacra jutási lehetőségei miatt.
Némelyek közülük az igen bőkezű támogatás dacára is panaszkodnak, mert attól tartanak, hogy teljes gazdasági ellehetetlenülést okoz számukra a megállapodás. Egyelőre azt sem tudják, miként osztják el egymás között a kompenzációt.
Az egyezség értelmében a latin-amerikai termelők elállnak újabb keresetek indításától az EU ellen a WTO előtt. Az alkunak az USA is részese, de csak azért, mert jó néhány nagy nemzetközi banánforgalmazó cég (például a Dole, a Chiquita vagy a Del Monte) amerikai székhelyű.
A mostani egyezség tető alá hozatalát Brüsszelben Catherine Ashton távozó külkereskedelmi biztosnak tulajdonítják, aki állítólag éppen ennek az egyezségnek a nyélbe ütésével vívta ki az uniós vezetők elismerését. Sokak szerint jelentős részben ennek köszönheti, hogy december 1-jétől őt választották meg az EU első közös „külügyminiszterének”, vagyis külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének).
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.