Bokros: a nyugdíjak csökkenése nem a ma nyugdíjasait érintené
Az MDF miniszterelnök-jelöltje a rádiónak adott interjújában azt mondta: Magyarországon öt területen van szükség reformokra: az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, az adórendszer és a nyugdíj terén. Az utóbbi időben sok politikai vitát kiváltott nyugdíjrendszerről Bokros Lajos elárulta: ő már 2006-ban letette a garast a svéd modell mellett, amit több ország is átvett.
A volt pénzügyminiszter hangsúlyozta: évente 2600 milliárd forint kerül járadék formájában a nyugdíjasokhoz, ez az összeg azonban nem az idősek korábbi befizetéseiből táplálkozik. A pénzt a ma dolgozó emberek járulék befizetéseiből gyűjtik össze a nyugdíjasok számára, az úgynevezett kirovó-elosztó rendszer keretében.
Bár az elmúlt hónapok gazdaságpolitikai vitái azt sejtették, hogy az idei választási kampányban a megelőző kettőnél nagyobb szerep jut a racionális érvelésnek, a nyugdíjfronton ismét a populizmus látszik győzedelmeskedni.
Olvassa el Bartha Attila írását: Nyugdíjak és populizmus
Az egyensúly azonban Bokros szerint sérülékeny: ha a mai dolgozók úgy gondolják, hogy mire ők nyugdíjba mennek, már nem lesznek elegen, akik kitermelik az ő nyugdíjukat, akkor már most elkezdenek vonakodni, hogy befizessék a járulékokat. „Ha nem vezetünk be reformot ezen a területen, akkor egyre több lesz a potyautas a rendszerben, hiszen a fiatalok már most megkérdőjelezik, hogy befizessék-e a járulékokat” – fogalmazott a rádiónak a kormányfő-jelölt.
A svéd nyugdíjmodell ezzel szemben több előnnyel járna: Bokros Lajos szerint a modell nem szorítana ki más fontos közkiadásokat azáltal, hogy megszűnne ez az automatikus, ingyenes és korlátlan központi költségvetési garancia, ami a mai rendszerben a kifizetéseket biztosítja. A volt pénzügyminiszter ugyanakkor elismerte, hogy a svéd modell nyomán akár csökkenhetnek is a nyugdíjak, ha a gazdasági teljesítmény visszaesik. Bokros Lajos ugyanakkor ezt nem tartja feltétlenül problémának, hiszen például a reálbérek tekintetében is előfordul néha csökkenés.
Több százmilliárd forint, több millió érintett, számtalan kockázat és modell – röviden így jellemezhetők a magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatos dilemmák, amelyek körül az utóbbi hetekben lángoltak fel a viták.
Nyugdíj: Baljós árnyak 2010. 01. 20.
A nyugdíjrendszer mostani vitáját a Figyelő című hetilapnak a Fidesz nyugdíjterveiről megjelent cikke indította el. Az újság Varga Mihályra, a párt vezető gazdaságpolitikusára hivatkozva azt írta, hogy hatalomra kerülése esetén a Fidesz a nyugdíjrendszerben a svéd modell bevezetését tervezi, önfinanszírozóvá téve a Nyugdíjbiztosítási Alapot. E szerint az ellátásokat kizárólag a befolyó járulékbevételekből fedeznék, a központi büdzséből, azaz adóbevételekből nem.
Nem sokkal később Varga Mihály az MTI-nek már tagadta, hogy a Fidesz bármiféle modell bevezetését tervezné.
Bokros Lajos ezt a „visszatáncolást” azzal magyarázta, hogy a Fidesz nem tudta megfelelően elmagyarázni a mai nyugdíjasoknak, hogy ez a változás őket már nem érintené. (Többek között erre hívta fel a figyelmet Holtzer Péter, a Nyugdíja Kerekasztal volt elnöke is a héten megjelent Figyelőben.) Az MDF kormányjelöltje úgy véli, hogy a szavazások előtt pár hónappal minden párt tart attól, hogy megsérti a nyugdíjasok hárommilliós szavazótáborát, és ezt a Fidesz sem akarta megkockáztatni.
Ha egyébként semmi nem működik rendesen egy országban, akkor a nyugdíjrendszer nem tud csodákat tenni - figyelmeztet írásában Holtzer. Nem azon belül kell és lehet elsősorban rendet teremteni. Amíg a szerencsére egyre tovább élő idősek „ellensúlyozására” messze nem születnek meg kellő számban a gyerekek, és amíg ennyire gyalázatos aktivitási és foglalkoztatási mezőben mozgunk, ember nincs, aki ebből úgy tudna nyugdíjakat „főzni”, hogy az az egyik végén elegendő és igazságos eloszlású legyen, míg a másik végén a kellő pénz is befolyjon. Persze tovább is mehetnénk: a teljes szétesés szélére került oktatási rendszerünk, amely képtelen megfelelni az újonnan kialakuló társadalmi tagozódás kihívásainak, mindezt szépen újra is termeli.
A névleges egyéni számlás megoldást nagyon lehet szeretni azért, mert zászlóra tűzi azt a fontos értéket, hogy nem hagyunk több adósságot magunk után, mint amit örököltünk - írja Holtzer Péter. Ennek azonban, a fent leírtaknak megfelelően, az az ára, hogy tovább dolgozunk és/vagy kevesebbet kapunk az állami rendszerből. Eközben, mivel áttekinthetőségre és ösztönzésre is erősen törekszik, e modell a rendszerből kiesőket kevéssé kezeli. A Kerekasztal szakértői által összeállított változat szerint, ha valaki még 70 évesen sem halmozott fel annyit, ami egy legalább minimális szintű nyugdíjra elég, azt már elengedi a munkából a rendszer, és járandóságát kiegészíti erre a minimumra, de előtte nem. Hát ez az a bizonyos 70 év.
2001-ben egyébként az Orbán-kormány már az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetését tervezte, ami gyakorlatilag mindenki a svéd modellre való áttérésnek értékelt.
A nyugdíjrendszer reformjának keretében várhatóan 2006-tól mindenkinek egyéni számlán gyűjtik a nyugdíjbefizetéseit - közölte akkor Orbán Viktor.
Miközben idehaza már-már démonizálják a svéd nyugdíjrendszert a politikusok, Franciaországban éppen annak átvételét fontolgatják. Az ottani nyugdíjkerekasztal csütörtökön terjeszti jelentését a szenátus elé a névleges egyéni számlákon alapuló rendszer bevezetésének lehetőségeiről. A francia szakértők szerint a svéd rendszer átvehető, lennének is előnyei, bár kétségtelen, hogy az átállás önmagában nem oldaná meg egy csapásra a nyugdíjrendszer krónikus deficitjének problémáját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.