Elvesztette előnyét a forint

Elveszett a forint minden előnye, amit a felminősítések után szedett össze, és tegnap már 312-es kurzus felett négy hónapos mélyponton állt az euróval szemben. A forint esése leginkább a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyre lazább monetáris politikájával függ össze, hiszen ezt leszámítva minden makrogazdasági körülmény – a fizetési és a külkereskedelmi mérleg gigantikus többlete, a csökkenő sérülékenység, az egyre kedvezőbb adósságpálya – a deviza erősödése mellett szólna.

„Bár a jegybanknak hivatalosan természetesen nincs árfolyamcélja, a nyilatkozatok és a jegybanki lépések alapján nyilvánvaló, hogy döntéseikben komoly szerepe van és marad is az árfolyam alakulásának” – hangsúlyozta Jobbágy Sándor, a CIB Bank közgazdásza. Az utóbbi időben az MNB úgy lazította a monetáris kondíciókat, hogy nem nyúlt a 0,9 százalékon álló alapkamathoz. A kamatfolyosót szűkítik, a tartalékrátát csökkentik, a 3 hónapos eszközben elhelyezhető pénzt pedig folyamatosan korlátozzák – ezzel egyébként egyre inkább csökken az alapkamat irányadó jellege. Felértékelődik azonban a bankközi kamatoké, ahol érzékelhető a lazítás hatása. A három hónapos Bubor kamata már 0,6 százalékon, az ugyanilyen lejáratú kincstárjegyé pedig 0,3 százalékon áll, jóval az alapkamat alatt, miután a jegybank próbálja kiszorítani a bankokat az irányadó MNB-eszközből.

Nagy Márton alelnök és Virág Barnabás ügyvezető igazgató a jegybank honlapján megjelent írásukban hangsúlyozták, az alapkamat további csökkentésével egyre inkább olyan környezet felé haladna az MNB, ahol a közgazdaságtan és a monetáris politika alapvető törvényszerűségei másképpen viselkedhetnek, azaz nem szándékolt mellékhatások jelenhetnek meg. Hasonlóan vélekedett Matolcsy György, az MNB elnöke is a Világgazdaságnak három hete adott interjújában: hangsúlyozta, hogy legalább 2017 végéig, de megítélése szerint akár 2018–19-ig is változatlan maradhat az alapkamat.



Ezt erősítette meg a jegybank alelnöke és ügyvezetője is, amire minden bizonnyal azért is szükség volt, mert londoni elemzők újra az alapkamat csökkentésére kezdtek spekulálni. Nagy és Virág arra is utaltak: a bankok kiszorítása még nem ért véget azzal, hogy december végére 900 milliárd forintra korlátozzák a 3 hónapos betétben elhelyezhető maximális mennyiséget. Miután sikeresnek ítélik meg a nem hagyományos lazítást, a hozzáférés korlátozása is a monetáris politikai eszköztár szerves részévé válik.

Mindezek alapján a legtöbb elemző úgy véli, az MNB nem fogja hagyni a forint erősödését. Jobbágy szerint a jegybank nem akar erősebb forintot, mert az kedvezőtlenül hat az exportra, és rontja az MNB eredményét is. Úgy vélik, hogy 305 alatti euró-forint árfolyam nem kívánatos a jegybank számára, ezért a jövő évben a 305–315 közötti sávban mozoghat a kurzus. Londoni elemzők szerint már 310 alatt sem érzi komfortosnak a helyzetet az MNB, és egy kimondatlan „árfolyamküszöbe” van – amit valójában nem fog soha bevezetni, mert megvédeni nem tudná. Matolcsy György lapunknak hangsúlyozta, hogy a jegybanknak nincs árfolyamcélja. „Az árfolyam esetében nem egy vélelmezett, elméleti árfolyam a célunk, hanem a stabilitás” – emelte ki, majd hozzátette: „Nincs illúziónk, hogy egy olyan kis jegybank, mint az MNB, árfolyamot vagy eredményt tudna célozni.” A legtöbb elemző szerint az amerikai Federal Reserve decemberben várható kamatemelése – és a további szigorítás – ellenére az MNB még hosszú ideig fenntarthatja a laza monetáris politikáját.

A legnagyobb veszély, ha felpörög az infláció, amely jövőre már 2 százalék felett lehet. A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős növelése a vártnál gyorsabb áremelkedéshez vezethet, és hamarabb érheti el az MNB 3 százalékos célját, miután a cégeknek ki kell gazdálkodniuk a magasabb költségeket, és a kereslet növekedése miatt könnyen átháríthatják ezt a fogyasztókra. Ez tűnik az egyetlen tényezőnek, ami kamatemelésre késztetné az MNB-t, bár nincs kizárva, hogy a nem hagyományos eszközöket még ebben az esetben is aktívan használná a bankközi kamatok és az állampapírhozamok kordában tartásához.