Kemény éveket él át a hazai söripar

Nagyon nem jól áll itthon a sörértékesítés. Ennek megfelelően meglehetősen borús képet festettek a közelmúltról és a közeljövőről a Magyar Sörgyártók Szövetségének a tagjai (Borsodi Sörgyár Kft., Carlsberg Hungary Kft., Dreher Sörgyárak Zrt., Heineken Hungária Zrt.). 

Tavaly 3,1 százalékkal nőtt a Pécsi Sörfőzde Zrt.-vel együtt számolt öt nagy cég hazai forgalma, de még így is több mint 4 százalékkal maradt el a 2019-es adatoktól. 

(Termékmennyiségben kifejezve ez a múlt évben 6,370 millió hektoliter volt, míg a járvány európai kitörése előtti esztendőben 6,682 millió. Ebben benne van az import is, amely a jelek szerint némileg bővült, ugyanis a belföldi termelés 5,568 millió hektoliteres volt, ami csaknem 6 százalékkal múlta alul a 2019-es adatot.) A gyengélkedés elsősorban a pandémia okozta sokknak volt betudható. Az éttermek és a kocsmák sokáig zárva voltak, a nyitás utánra pedig területtől függően 15-25 százalékkal lettek kevesebben, ráadásul tavaly sem lehetett még komolyabb rendezvényekre készülni. Ennek ellenére a növekedés reményt adott a hazai ágazatnak a 2022-es év valódi „beindulására”.

Nem indult rosszul az esztendő – válaszolta a Figyelő kérdésére Békefi Gábor, a Dreher vezérigazgatója –, ám az egészségügyi krízisből hirtelen egy fegyveres konfliktus okozta válságba zuhant a piac, amely magával hozta az áremelkedést, és fellépett az alapanyag-ellátási probléma. Ezt a gondolatmenetet osztotta Nikos Zois, a Heineken hazai vezérigazgatója is. Míg korábban az volt a gyártók elsődleges célja, hogy a munkavállalóikat megóvják az egészségügyi gondoktól, s a piacot folyamatosan ellássák kiváló színvonalú termékkel, addig ma a fő probléma az, hogy miként szerezzék be állandóan jó minőségben, megfelelő mennyiségben és előre kalkulálható áron az előállításhoz szükséges alapanyagokat. 

Békefi Gábor szerint ma nemhogy egy, hanem fél évre sem lehet előre kalkulálni. 

Nem ritka az a szituáció, hogy a beszállító hajlandó árut hozni, a minőséget is garantálja, de csak a szállításkor tudja megmondani, mennyibe kerül az alapanyag, ugyanis a költségszerkezetét ő sem látja előre. Ilyen gazdasági környezetben egész egyszerűen képtelenség kiszámítani vagy legalább megjósolni az éves forgalmat. Ennek okán a szövetség egyetlen tagja sem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen fogyasztással lehet számolni ebben az esztendőben. Mindent a költségszerkezet alakulása befolyásol.

Persze az jól látszódik, hogy felemás lesz az év, hiszen az élet beindult, a vendéglátóipari szektor, ha kisebb egységszámmal is, de működik, lesznek fesztiválok, a kiskereskedelem is erős, de sajnos – mondták a gyárak képviselői – nem tudni, miként alakul az értékesítésicsatorna-mix. Tény, hogy a járványidőszakban jelentősen megnőtt a kiskereskedelem szerepe, de ott egészen mások a fogyasztói prioritások és a gyártói preferenciák, mint a vendéglátóiparban. Ezen anomáliák miatt természetesen meglehetősen nehéz marketingstratégiát felvázolni. Ha ez az oldal képlékeny, akkor a gyártó sem igen tudja mihez tartani magát, miszerint melyik csatorna értékesítésére dolgozzon rá.

A Magyar Sörgyártók Szövetsége éppen harminc esztendővel ezelőtt alakult, jóval több taggal, mint amennyit ma számlál. A szervezet igazgatója, Kántor Sándor ez alkalomból kerekasztal-beszélgetésre hívta a tagokat (a Pécsi Sörfőzde ma már csak adatszolgáltatással segít), amelyek bele-belemerültek a három évtized alatt elért eredményekbe. Például a tudatos alkoholfogyasztás előmozdításába vagy az iparág karbonlábnyomának a csökkentésébe. Vagy abba, hogy miként sikerült népszerűsíteni a hazai sörkultúrát és a kulturált sörfogyasztást. Ez az időszak nem volt egészen hálás, hiszen az első harmadában az éves hazai sörfogyasztás a fejenkénti 100-ról 80 literesre csökkent, majd lassan, de biztosan visszaesett 64 liter környékére.

A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.