Alig hatnak a különadók a növekedésre

Minimális lehet a hatásuk a növekedésre a kormányzat által nemrégiben ismertetett extraprofitadóknak – állapította meg a VG érdeklődésére Török Zoltán, a Raffeisen Bank vezető elemzője. A szakértő – aki az elemzők között az egyik legpesszimistábbnak számít a magyar gazdaság idei kilátásait illetően – úgy vélte, olyan horderejű és kiszámíthatatlan folyamatok zajlanak a világgazdaságban, hogy hozzájuk képest szinte marginális a különadók szerepe a GDP bővülésében vagy az inflációban. 

Ez utóbbi kapcsán megjegyezte, nagyon nehéz szétszálazni, hogy egyes szektorális adók mennyiben emelik az inflációt. Török Zoltán szerint ha azt nézzük, hogy mi történt az elmúlt bő évtizedben a fiskális és a monetáris politika területén a világban – például Covid-válság menedzselésével –, akkor az a jellemző, hogy a fejlett gazdaságok kormányai nem hagyományos eszközökhöz is nyúltak. 

Egyáltalán nem kirívó az, amit a magyar kabinet csinál a mostani különadókkal

– húzta alá, kiemelve, hogy a bankadó vagy az egyéb szektorális adók – mint például a repülőtéri illeték – ma már léteznek más európai országokban is, még ha más formában is. A légitársaságok által erőteljesen kritizált adónemet például Németországban és Hollandiában is kivetik. Ahogyan sajtóhírek szerint az energiaszektor extraprofitjának megadóztatása is egyre több országban merül fel az energiaárak drasztikus emelkedésével párhuzamosan.

Ugyanakkor nem először és minden bizonnyal nem is utoljára nyúl a különadókhoz a kormány, amely már a 2010-es ciklus kezdete után heves reakciókat kiváltó intézkedésekről döntött. A multinacionális vállalatok megadóztatásának terve a kezdetektől neves közgazdászok, kutatóintézetek élénk ellenállásába ütközött. Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke is régi kritikusa a különadóknak. Ő 2010-ben még azt jósolta, hogy az unortodox lépések valósággal romba döntik a magyar gazdaságot. 

Ugyanígy a GKI, amely a korábbi kormányzatok alatt általában rendre felülbecsülte a GDP bővülését, 2015–16-ra a növekedés teljes kifulladását valószínűsítette. Hogy mennyire nem így lett, azt az elmúlt évek gyorsuló felzárkózása is bizonyítja, a magyar gazdaság konvergenciája 2017-től még erősödött is, a 2020-as járvány miatti visszaesést leszámítva minden évben meghaladta a 4 százalékot a GDP bővülése, amit például sem Szlovákia, sem Csehország nem mondhat el magáról.

Az elmúlt bő évtizedben, 2010 és 2021 között a magyar GDP a V4-ek között a második legnagyobb mértékben, az Eurostat adatai szerint 30,5 százalékkal növekedett. Ugyanezen időszak alatt a cseh GDP 22,5, a szlovák 28,8 százalékkal nőtt, egyedül a lengyel bővült nagyobb mértékben, 40,2 százalékkal. A hasonló fejlettségű környező országok közül a horvát GDP 13,7, a román pedig 33,4 százalékkal növekedett. Még látványosabb a magyar teljesítmény a déli országokkal összevetve: Portugáliában és Spanyolországban a reál GDP mindössze 5,1, illetve 4,9 százalékkal nőtt, az olasz 0,4, a görög pedig még mindig jócskán (21,4 százalékkal) alatta marad az évtized eleji szintnek. Ráadásul a különadók azóta sem tűntek el: tavaly is mintegy 400 milliárd forint bevétele származott a költségvetésnek a bankadóból, a kiskereskedelmi adóból, miközben a növekedés több évtizedes rekordot döntött.