Nagy István: kincset érhet a tudatos tervezés az agráriumban

– Történelmi jellegű nehézségek tarkították az évet, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ugyanakkor a rendkívüli kihívások ellenére talpon tudott maradni. Minek köszönhető mindez?

– Emberemlékezet óta nem látott nehézségekkel kellett szembenéznünk. Alig lábaltunk ki a Covid-járványból, a szomszédunkban kitört a háború, amelyre Brüsszel szankciós politikával válaszolt. Az elhibázott szankciók miatt pillanatok alatt egekbe szöktek az input árak, s ha ez még nem lett volna elég, történelmi mértékű aszály sújtotta hazánkat. Ilyen helyzetben talpon maradni és eredményt felmutatni nagy teljesítmény, ami elsősorban annak a hagyománynak és erőnek köszönhető, amely a gazdatársadalomban van, valamint a tűzben próbált szövetségnek, amely az elmúlt években a gazdák és a magyar kormány között kialakult.

– Az energiaárak emelkedése súlyos terhet rótt a mezőgazdaságra. Milyen fogódzói voltak ebben a helyzetben az ágazat szereplőinek?

– Az előző években megtermelt tartalék stabil kiindulópontot jelentett a gazdáknak, a kormányzati intézkedések ezeket egészítették ki. Az első perctől kezdve azon dolgoztunk, hogy a lehető legszélesebb védernyőt tudjuk kialakítani számukra. 

De olyan kisebb volumenű dolgokra is igyekeztünk odafigyelni, mint például a tömegtakarmány szállításának megemelkedett költségeihez nyújtott támogatás.

– A súlyos következményekkel járó aszályról is szót kell ejteni. Mekkora kárt okozott a szárazság?

– Az ország mezőgazdasági területeinek 80 százalékán kifejezetten súlyos aszály pusztított, a gazdák a nyár folyamán ebből 1,45 millió hektárra jelentettek be aszálykárt. Az előzetes adataink szerint az idei esztendőben a mezőgazdasági kibocsátás mintegy ötöde veszett oda, ezen belül kifejezetten súlyos károkat szenvedett a kukorica és a napraforgó, ahogy az állattenyésztés is a szálastakarmány hiánya és az abraktakarmány árának egekbe szökése miatt.

– Hogy tudják megfinanszírozni ezt az állattenyésztők?

– Ha van ágazat, amely szenved, és amelyiknek a legnehezebb erőpróbája van ezekben az időkben, akkor az az állattenyésztés. Hiszen amikor a növénytermesztő örül, hogy háromszoros áron tudja értékesíteni a terményét, akkor abba az állattartó belehal. 

– Milyen tanulságokat lehet levonni az idei, történelminek nevezett szárazságból?

– Nem ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy Magyarország egy medence jellegű ország, és így a környező hegyekből a csapadék befolyik, és abból lesz elegendő víz az országban. Ez sok száz évig működött, de azóta megváltozott az időjárás. Az idén csak a Dunának 40 százalékkal, a Tiszának pedig 60 százalékkal volt kevesebb a vízhozama. Szemléletváltásra van szükség a vízgazdálkodás terén. Nagyon fontos, hogy a vizet megőrizzük, és jól gazdálkodjunk vele. A legfontosabb lépés, hogy a meglévő csatornákat kitisztítsuk, új öntözőcsatornák épüljenek, az ideiglenes záportározókat állandó tározókká kell alakítani, és nagy víztározók építésére is szükség van. Ez azonban csak a munka egyik fele. Ökológiai vízgazdálkodásra kell berendezkednünk, ami sokkal komplexebb feladat.

– A Homokhátságról katasztrófafilmekbe illő felvételek készültek, a térség gyakorlatilag sivataggá változott az idén.

– A legnagyobb baj valóban a Homokhátságon van, a térség elsivatagosodásának megakadályozásához szükséges lépésekről azonban a társadalmat is meg kell kérdeznünk. A probléma hátterében ugyanis az áll, hogy a nagy folyóink felsőbb szakaszokon történt szabályozottsága, emiatt gyorsabb sodrása miatt a medrük egyre lejjebb és lejjebb kerül Magyarországon. 

– Az aszály a gabonapiacra is negatív hatással volt, kukoricából rekordalacsony termést értünk el. A gazdák ennek ellenére arra panaszkodnak, hogy a felvásárlók nem hajlandók üzletet kötni.

– Az idén 57 százalékkal termett kevesebb kukorica itthon, mint tavaly. Az állattartás takarmányszükséglete és a feldolgozóipari igények kielégítéséhez mintegy 3 millió tonna kukoricát kellene behozni az országba. Semmi sem indokolja, hogy a magyar gazdáktól ne vásárolják fel a gabonát a kereskedők, hiszen az utolsó szem magyar kukoricára és búzára is szükség van.

– Mi a véleménye arról, hogy a termelők egy része úgy gondolja, az ukrán gabonaszállítmányok megindulása miatt akadoznak az eladásaik?

– Egy hónapban 200 ezer tonna gabonát tudunk fogadni Ukrajnából. Az összkapacitásunk alig kétmillió tonna egy évben, miközben csak a mi kukoricaigényünk nagyobb ennél. Az ukrán gabonára Európa-szerte igényt tartanak, a beérkező mennyiség nagy része tovább is megy exportpiacokra. A gazdák az ukrán import helyett a gabonakereskedők spekulációjának áldozataivá váltak. 

– Drasztikus élelmiszer-áremelkedés kezdődött az idén. Meddig tarthat ez a folyamat?

– Az élelmiszerek esetében tapasztalható mintegy 40 százalékos áremelkedés óriási kihívás. Nem véletlen, hogy a kormány a legalapvetőbb élelmiszerek esetében ársapkát vezetett be. Az áfában nem volt mozgásterünk, hiszen a tej, a hús, a tojás forgalmi adója már 5 százalék, a korábbi áfacsökkentések pedig csak rövid időre törték le az árakat. Ezzel szemben az élelmiszerárstop beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A rezsicsökkentés mellett a családokat és a nyugdíjasokat ezzel is védjük a szankciók okozta áremelkedésektől. Emellett az ársapkás termékek iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. A 2,8 százalékos tejből például 82 százalékkal veszünk többet, mint korábban.

– Ebben az emberek bespájzolási szándéka is közrejátszhat?

– Az emberek élnek azzal a lehetőséggel, amelyet a kormány biztosít számukra. Az a félelem pedig, amelyet a szomszédban dúló háború kelt, óvatosságra és megfontoltságra inti őket. Ezzel nincs baj, csak a mértéket kell jól betartani. Azt is látni kell, hogy az emberek utoljára az élelmiszerről mondanak le. A napi szükségletet mindenki meg fogja vásárolni, de sokkal tudatosabban, mint eddig.

– Az árstopos termékek rendelkezésére állását a kereskedőknek kell biztosítaniuk. Valós lehet az a félelem, hogy az intézkedés meghosszabbítása miatt,  az üzemanyaghoz hasonlóan, itt is hiány alakul majd ki?

– Eddig egyedül a cukornál merült fel ilyen probléma. A cukor viszont nem saját termék, jellemzően importból származik. 

A vásárlónak joga van a termékhez hozzájutni, a kereskedőnek pedig ezt ki kell gazdálkodniuk, hiszen olyan profitot tudtak megkeresni az elmúlt időszakban, amely akciós termékként felfogva bőven takarja az árstop miatt kieső bevételt.

– Az év egyik slágertémája a tűzifaprogram volt, az intézkedés azonban a politikai ellenfeleknél nem kapott meleg fogadtatást.

– Már a program indulásakor nemtelen támadások érték a kezdeményezést, az idő előrehaladtával pedig egyre visszatetszőbb módon kritizálták az intézkedést a baloldali politikusok, amit határozottan vissza kell utasítani. Kezdetben feleslegesnek, sőt nevetségesnek tartották a programot, majd mesterséges hangulatkeltéssel az erdő védelmére keltek. Amikor kiderült, hogy a lakosság részéről óriási igény van a hatósági áras tűzifára, hirtelen azért támadtak minket, mert az erdészetek nem tudják azonnal biztosítani a tüzelőt. Azóta bebizonyosodott, hogy a kormány jó és felelős döntést hozott, amikor a tűzifaprogramot elindította. 

Azokról is igyekeztünk gondoskodni, akik még a hatósági árat sem tudják megfizetni, így idén is elérhetővé tettük az ingyenes rőzsegyűjtési lehetőséget. Emellett fut a szociális tűzifaprogram is, amelynek keretében az igényelt mennyiség 70 százaléka már eljutott az önkormányzatokhoz, február 15-ig pedig a teljes mennyiség megérkezik a településekre.

– Végéhez közeledik a 2014–2020-as Vidékfejlesztési program megvalósítása. Hol tart a pályázatok források kifizetése?

– Az elmúlt hónapokban rengeteg pályázatot lezártunk, decemberben pedig csaknem 60 milliárd forintot fizettünk ki a gazdáknak, ezzel minden, erre az évre vállalt kötelezettségünket teljesítettünk. A gazdák úgy tudnak a karácsonyfa alatt megpihenni néhány pillanatra a családjuk körében, hogy a támogatási összegek megfelelő helyen, azaz náluk vannak.

– Nagy várakozás övezte az új közös agrárpolitikát, ősszel pedig végre az uniós jóváhagyást is megkapta a magyar stratégiai terv. Hol tart a januárban induló ciklus előkészítése?

– Az év legnagyobb sikere, hogy Brüsszel elfogadta a magyar stratégiai tervet, ami több mint 5300 milliárd forint felhasználását teszi lehetővé az ágazatban a következő öt évben. Ekkora összeg soha nem állt rendelkezésre a magyar gazdatársadalom számára. Óriási jelentősége van annak, hogy a kormány a Vidékfejlesztési operatív program forrásait 80 százalékos mértékben egészítette ki nemzeti költségvetésből. Ilyen horderejű döntés egyetlen uniós tagállam sem született. 

– Milyen elvárásai vannak a program eredményeivel kapcsolatban?

– A támogatások felhasználásával megduplázódhat az agrárexport értéke, a gazdák egy hektárról származó jövedelme pedig végre utolérheti az uniós átlagot. Versenyképes és fenntartható mezőgazdaságot szeretnénk, amelyben biztosítéka sikeres generációváltásnak és az élelmiszer önrendelkezésünk megmaradásának.

– A mostani vészterhes időkben lesz elég erő a mezőgazdaság szereplőiben, hogy ilyen mértékű beruházási terveket megvalósítsanak?

– Óriási igény és hatalmas bátorság van a gazdatársadalomban a fejlesztésekkel kapcsolatban. A nehézségek idején kell a leginkább fejlődni, mert ekkor dől el, hogy ki az, aki túlél, és ki az, aki nem. A túlélésnek, a jövőnek egyetlen záloga van, a fejlesztés. 

– A közvetlen támogatásokban is jelentős változások várhatók.

– Az Európai Unió az úgynevezett zöldmegállapodásban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minden uniós forrásnak a környezetünket is kell szolgálnia. Mi itthon a rendszert piramisszerűen építettük fel a zöldnek tekinthető gazdálkodási gyakorlatok ösztönzése terén, vagyis a gazdálkodók, mint egy svédasztalos vacsorán, maguk válogathatják ki, milyen programokban tudnak és akarnak részt venni. Lesz egy alaptámogatás, amelyet bizonyos birtokméret alatt további összeggel egészítünk ki, ehhez jön hozzá a fiatal gazdáknak járó többlettámogatás és a kertészek, állattartók célzott támogatási programja. A termelők az agrárökológiai alapelemek közül választva tovább növelhetik ezt az összeget, így jóval magasabb hektáralapú támogatást tudnak összegyűjteni, mint amennyit az előző ciklus idején kaptak.

– A kulcsszó tehát a tudatosság?

– Így van. Ha valamit megtanultunk az elmúlt időszak nehézségeiből, a Covidból, a háborúból és annak következményeiből, a rettenetes aszályból, az az, hogy semmit sem csinálhatunk megszokásból. De ha tudatos válaszokat adunk a kihívásokra, nyertesei lehetünk a folyamatoknak. Rutinból, hagyományból már nem lehet megélni, ugyanakkor ezernyi lehetőség van előttünk, amellyel élni kell. A legfontosabb a szemlélet: nyitottnak kell lennünk arra, hogy kihasználjuk a lehetőségeket, legyen szó támogatásokról vagy műszaki megoldásokról. Ezek egybefésülésével születik meg a 21. századi magyar mezőgazdaság.