Az év végére zárhat össze az inflációs olló a régiós és a hazai mutatók között
Ha nem is tűnik el egyhamar a magyar és a régiós inflációs adatok közötti különbség, de az olló zárulhat – erről beszélt a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, miután az Eurostat legutóbbi adatai szerint a 24,5 százalékos magyar infláció továbbra is Európa-rekorder, ráadásul 15 százaléknál nagyobb drágulást egyedül Magyarországon regisztrált az unió statisztikai hivatala. Ettől is fájóbb, hogy a régióban Lengyelországban és Szlovákiában is 14 százalékkal, Csehországban pedig 14,3 százalékkal nőttek a fogyasztói árak áprilisban, bár jegyezzük meg, hogy egyik se épp az árstabilitás iskolapéldája.
A mostani hazai adat azért is kirívó, mert tavaly júniusban a tíz kelet-közép-európai országot tekintve a harmadik legalacsonyabb volt a hazai infláció. Az akkori 11,7 százalékos pénzromlásnál két kivétellel mindenhol magasabb számokat láthattunk, Lengyelországban, Csehországban vagy Romániában is 15 százalék, a balti államokban pedig 20 százalék fölötti áremelkedést mértek.
Virovácz Péter rámutatott: a magyar infláció átlagosan 11 százalékos lehet az utolsó negyedévben, amiben benne van az is, hogy az év végén egy számjegyű lesz a drágulás. Ehhez képest a régiós elemzéseik azt mutatják, hogy Csehországban 9, Lengyelországban 9,3, Romániában pedig 7,8 százalékos lehet az inflációs ütem.
Tehát mindenhol egy számjegyű lesz a fogyasztói árak átlagos növekedése, nálunk még mindig két számjegyű, de legalább nem arról kell beszélni, hogy idehaza közel 25 százalékos a drágulás, miközben máshol 14-15 százalék. Az INB Bank elemzője kiemelte, hogy egyedi hatások vezettek ahhoz, hogy a magyar pénzromlás ilyen magas, és ezek pont azok a hatások, amelyek miatt korábban alacsony volt. Viszont mindez azt is jelenti, hogy ha ezek a bázishatások, mint a rezsicsökkentés átalakítása vagy a benzinárstop kivezetése, kiesnek a bázisból, akkor lejjebb kerülhet a mutató.
Ugyanakkor ezek olyan károkat okoztak az inflációs folyamatban, hogy ugyanoda nem fogunk visszatérni, olyan nem lesz, hogy a magyar infláció az egyik legalacsonyabb
– vélekedett a szakember, hozzátéve, ezzel együtt a régiós átlagot megközelíthetjük, és 2024-re már lesznek olyan országok körülöttünk, ahol nagyobb drágulást mérnek, mint idehaza.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője ugyancsak az adminisztratív intézkedéseket emelte ki, amelyek a mostani hazai adatokat megmagyarázzák: szerinte azért nem volt kirívóan magas a magyar infláció tavaly év közepén, mert „ le volt szorítva” a változatlan lakossági energiaárak és az üzemanyagár-sapka következtében, így amikor a fedő fel lett emelve, hirtelen rázúdult a statisztikára és a lakosságra is. A másik ilyen tényező pedig a forint árfolyama, a hazai fizetőeszköz gyengülése azonnal megjelent az árakban. Ezért is lenne fontos a szakember szerint, hogy stabil maradjon az árfolyam a következő időszakban. Úgy látja, idővel kisimulnak az inflációs folyamatok, de erre még 2025-ig várni kell.
Jövőre hasonló mértékű lehet a magyar és a lengyel infláció
A stabilitási és konvergenciaprogramok alapján 2023-ban átlagosan a magyar infláció lehet a legnagyobb a visegrádi országok között, idehaza 15 százalékos drágulást vár éves átlagban a kabinet, ugyanez Csehországban 12,2, Lengyelországban 12 százalék. Ugyanakkor Szlovákia példája azt mutatja, hogy az euróövezeti tagság sem jelent védelmet az infláció ellen, az idén ugyanis 10 százalékos fogyasztóiár-emelkedést várnak Pozsonyban, ami jövőre 5 százalék lehet átlagosan. A jövő évi inflációs kilátások terén is hasonló számokat látunk: Budapesten és Varsóban is 6,5 százalékra lassulhat a fogyasztói árindex, Csehország kilóg a sorból 2,6 százalékos várakozásával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.