Nagy szükség van a vendégmunkásokra

Szerdán elkezdték a parlamentben a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Mi a jelentősége ennek, és egyáltalán mennyi külföldi dolgozik most hazánkban?

Mivel ez egy törvényjavaslat, amely még több ponton változhat, ezért elsősorban nem magáról a tervezetről nyilatkoznék, hanem a piac jelenlegi helyzetéről, amelyről minősített szolgáltatóként van megosztható tapasztalatunk és véleményünk. A harmadik országokból érkező vendégmunkások foglalkoztatása némiképp átrendeződött az elmúlt években, a tapasztalatokról a szolgáltatók is véleményt alkothattak, és a különböző érdekvédelmi szervezetek mellett a munkaerőpiac további szereplői is hangot adtak a véleményüknek. Ezek alapján is látható, hogy szükség lehet a szabályozás pontosítására, jó néhány, eddig kisebb figyelmet kapó szempont tisztázására jogszabályi szinten is. Az elmúlt években egyre több szakma lett hiányszakma, ezek igényeinek kiszolgálásában, a külföldi munkavállalók megnövekedett létszámának kezelésében és az államilag kiemelt beruházások munkaerő-szükségleteinek kielégítésében is fontos szerep juthat az új szabályozásnak.

Eközben a származási ország szerinti összetétel is jelentősen változott. Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy hiába érkezett több mint egymillió ukrán hazánkba, jelenleg hasonló az ukrán munkaerő aránya, mint a háború kitörését megelőzően. A menekültek többsége tőlünk nyugatra távozik, ahol magasabb jövedelemre tehetnek szert, emellett szempont az is, hogy több befogadó ország – mint például a Csehország, a Lengyelország vagy Szlovákia – esetén a nyelvi korlátok is könnyebben áthidalhatók, mint nálunk.

Nagy előnyük, hogy felkészülten érkeznek, képzettek, elég jól beszélnek angolul, gyártási tapasztalataik is vannak, emellett a keresztény hátterük miatt kulturálisan is jobban illeszkednek a hazai környezetbe. Az eddigi ázsiai diaszpórák – kínai, vietnami – mellett megjelentek az indonézek is, Közép-Ázsiából pedig egyre több kirgiz vagy kazah munkavállaló tűnik fel a magyar munkaerőpiacon. Érdemes hozzátenni, hogy bár Dél-Amerikából is lehet munkavállalókat hozni, ez az irány nem jellemző az itthoni cégeknél.

Czomba Sándor, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium államtitkára eközben azt mondta, azért van nagy szükségünk a vendégmunkásokra, mert a közeljövőben több nagyberuházás is indul az országban, amelyek mintegy 500 ezer új munkaerőt igényelhetnek. Milyen szakmákba várjuk őket?

Már jelenleg is a gyártás szinte minden területén várunk vendégmunkásokat, az igények a betanított gépkezelőktől a mérnökökig terjednek. Igen ambiciózus cél a hazai munkaerőpiac 500 ezer fős növelése, de azt is látni kell, hogy ennek megvalósításában nemcsak a külső forrásokat célozza meg a gazdaságpolitika, hanem a belföldi, jelenleg passzív munkaerő-állomány aktivizálása is fontos szerepet játszhat a pótlólagos létszámigények kielégítésében. 

Az üres állások betöltésének sikere a bérszínvonal alakulásának is a függvénye, hiszen mind a hazai, mind a külföldi munkaerőért versenyben állunk gyakorlatilag a kontinens minden országával. Magyarország vonzereje a külföldi munkavállalók számára az, hogy itt az Európai Unión belül foglalkoztatják őket, uniós normáknak megfelelő munkakörnyezetben, szabályozott elvárások mentén. A nálunk alkalmazott külföldiek azonban hamar rádöbbennek, hogy az EU-n belül máshol sokkal jobb lehetőségeik is lehetnek és továbbállnak (lásd az ukránok példáját). Utóbbiak esetén pedig az is egy opció, hogy amint véget ér a háború, közülük sokan hazatérnek, hogy újjáépítsék az országot. Az ő pótlásuk később szintén komoly kihívást jelenthet.

Kevés szó esik arról, de a külföldi munkaerő behozatala jó néhány kapcsolódó probléma rendezését követeli meg. Az első mindjárt a szálláshelyek száma. 

Ilyen az északnyugati régió, de az ország azon területein is hamar kifogynak a lehetőségekből, ahol erős iparosítás zajlik, és a hozzá tartozó infrastruktúra nem képes tartani vele a lépést. Erre jó példa most Debrecen is.

Emellett a lakosság nyitottsága is sokat romlott az elmúlt évtizedben a külföldiek felé. Egy kisvárosban ókorlátot jelenhet, ha a közeli gyárban alkalmazott sok száz külföldi munkás egy tömbben mutatkozik. Az ehhez kapcsolódó szociális, vallási és egyéb életmódbeli igények pedig a lakóközösségben is kelhetnek különféle feszültségeket.

Ez a fajta foglalkoztatás a kezdetekkor sokkal többe kerül, mint azt sokan gondolják. Komolyak a járulékos költségek – ilyen a repülőjegy, a szállás, a tolmács –, másrészt rengeteg az adminisztráció, és hosszú az a folyamat, amely egy külföldi munkavállaló toborzásától a megérkezésen keresztül a teljes kapacitáson való teljesítésig tart – néhány hónaptól akár fél évig is eltarthat. Függ a küldő országtól, annak ügynökségeitől, az itteni elvárásoktól, a hazai hatóságoktól és még egy sor egyéb engedélytől, illetve igazolástól. Éppen ezért érdemes olyan minősített szolgáltatót alkalmazni, amelynek van tapasztalata e téren, illetve Európa más országaiba is hozott már munkaerőt, jó referenciái vannak, valamint a magyar piacot is jól ismeri. 

– vagyis a kölcsönzötti állományának a többségét ne külföldi munkavállalók tegyék ki.

A benyújtott törvényjavaslat több szigorítást is tartalmaz. Ha elfogadják, az új szabályozás nem engedi meg a vendégmunkásoknak a családegyesítést vagy a magyarországi letelepedést, és két plusz egy, azaz összesen három évben maximálják a lehetséges tartózkodási engedélyek időtartamát is. Utóbbi nem túl rövid?

Nem érzem rövidnek ezt az időtartamot, különösen, ha azt nézzük, hogy a magyar munkavállalók egy adott munkahelyen eltöltött ideje területenként eltérően egy–három év között mozog. Minél fiatalabb egy korosztály, annál kevésbé lojális az adott munkavállalója felé. A fiataloknak ugyanis még nincs annyi kötöttség az életükben – hitel, ház, család –, így könnyebben váltanak a kínálkozó lehetőség tükrében. Éves szinten több mint egymillió ember vált munkahelyet Magyarországon, és a vendégmunkások kapcsán is felmerül, hogy két év után csökkenhet a motiváció. Különösen, ha a család egyesítésének lehetősége az eddigiekhez képest sokkal nehezebb lesz. 

Ez is lehet az oka annak, hogy a törvénytervezet erre is kitér. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy évről évre 40-50 ezer fővel fogy a magyar munkavállalók száma, amit egyre nehezebb lesz pótolni, főleg, ha sok száz ezres új létszámigényekről beszélünk. Arról nem is szólva, hogy az európai munkaerőpiac sokmilliós létszámigénnyel, és erősebb, devizában utalt bérekkel, illetve támogatási rendszerrel felvértezve hosszabb távon is vonzóbb marad a harmadik országbeli, valamint a hazai munkavállalók számára.

Az államtitkár azt is közölte, hogy akkora számban érkezhetnek vendégmunkások Magyarországra, amennyit az előre meghatározott kvóta engedélyez, ráadásul a jövőben csak minősített kölcsönbeadón és kedvezményes foglalkoztatón keresztül jöhetnek hazánkba. Mi erről a véleményük?

Támogatjuk, hogy a vendégmunkások beáramlása minősített foglalkoztatókon keresztül történjen, mivel ez is egyfajta ellenőrzést, szűrőt jelent. Az ilyen folyamatok növelik az esélyét annak, hogy az Európai Unió területére valóban munkavállalási céllal jussanak be tartós tartózkodásra harmadik országokból az érintett személyek.

Jellemzően vidéken fordulhat elő, hogy egy nagyobb foglalkoztató van, amelyik – ha teljesen külföldi állományra támaszkodik az adott régióban – a helyiek elhelyezkedési esélyeit rontja, így az adott régió könnyen elnéptelenedhet, elszegényedhet. Fontos tehát egy kvóta meghatározása, emellett pedig kialakítani egy olyan támogatási rendszert, amely egyrészt a munkaerőpiacról kiszorultak alkalmazását szorgalmazza, másrészt a lehető legnagyobb számú betanított munkaerő továbbképzését irányozza elő. Így elérhető, hogy nem az olcsó, hanem a képzett munkaerővel tudjunk versenyezni a globális munkaerőpiacon, és munkavállalóink lépést tudjanak tartani a technológia fejlődésével.