Működik a „foglyosítás” a magyar felsőoktatásban

Digitalizációban, a fizikai környezet kialakításában és modern, igazán piacképes oktatásban is küzdenek a versenyben maradásért a hazai egyetemek, miközben egyszerre kooperálnak és versenyeznek egymással is. Sok a kérdés a hallgatói létszám és a pénzügyi lehetőségek tekintetében is, arra pedig csak a jövő adhat választ, hogy egyáltalán megmaradnak-e a fizikai intézmények, vagy az oktatás teljesen átköltözik a digitális, adott esetben virtuális térbe. 

A hazai felsőoktatás szereplői a Business IT-konferencián ültek egy asztalhoz, ahol az egész nap három helyszínen zajló előadások, panelbeszélgetések és bemutatók között sorakoztak például az alábbiak:

• Áder János volt köztársasági elnök prezentációja a fenntarthatóságról,
• Fábián Gergely iparpolitikáért és technológiáért felelős államtitkár szólt a várható ipar 4.0-s pályázatokról,
• és kitárgyalták a haderőipar digitalizációját, valamint a hardvergyártók helyzetét is.

Mindezek mellett került terítékre a „Digitális egyetemek, digitális hallgatók” témakör, amelyen a legnagyobb vidéki intézményeink mellett a hazai kormányzat illetékese is részt vett.

Kongó Krisztián, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) infrastruktúráért felelős elnökhelyettese azzal kezdte, hogy a digitalizáció gyors fejlődésével ki lehetne törni abból, hogy „Az én házam, az én váram”. Azaz, ha minden diák képes digitálisan, akár otthonról részt venni az oktatásban, és megosztanánk, amit tudunk, azzal erős bázist képezhetnénk, ami minden diák és oktató, valamint intézmény számára hasznos lehetne.

Mi a digitális és mi a virtuális oktatás?

Ezzel persze az egyetemek képviselői azonnal rátértek arra a problematikára, hogy a hazai intézmények egyszerre kooperálnak és versenyeznek egymással, mivel továbbra is a diákszám a legfontosabb mutató.

Szilágyi Roland, a Miskolci Egyetem rektorhelyettese kifejtette továbbá, hogy sok egyetemnek van regionális kiszolgáló funkciója is, amit még a digitalizáció és az online oktatás sem szüntet meg, és a maga részéről nem is gondolja, hogy az oktatás egésze áthelyezhető volna, illetve át kéne helyezni a digitális térbe.

E gondolatmenetre kapcsolódott rá Györök Balázs, a Dunaújvárosi Egyetem pályázati irodájának vezetője, aki szerint a digitális egyetemre nem digitális polgárok járnak, azaz hiba lenne teljesen virtuálissá tenni az egyetemeket, a kampuszt:

Nem képes mindenre a mesterséges intelligencia sem

Az természetesen értelmezés kérdése, hogy mitől egyetem egy egyetem: a fizikai falaktól, épületektől, vagy inkább a tudástól és szellemiségtől? Kongó Krisztián erre úgy reflektált, hogy nem a fizikai lét, hanem az intézmény maga határozza meg, hogy mi és mit képvisel, ergo az is lehet egyetem, amely fizikailag nem is létezik. 

Nem értett egyet ezzel Fekete Csaba, a Szegedi Tudományegyetem informatikai és szolgáltatási igazgatóságának a vezetője, aki szerint a digitális egyetem nem virtuális egyetem, azaz nem zárhatjuk be az intézményeket, és hasonló szellemben nyilatkozott Szilágyi Roland is, aki már áttért napjaink slágertémájára, a mesterséges intelligenciára is: „Nagyon utópisztikusan lehet egy személyes MI-n, amely mindenfélét megcsinál, előkészít, ellenőriz, javít. De az életben még ekkor is lenne szükség emberi döntésekre, azaz kihagyhatatlan a szociális kapcsolatrendszer.”

Ha pedig erre az álláspontra helyezkedünk, akkor egyre fontosabb a felsőoktatási intézményekben a környezet, a fizikai tér, valamint a szolgáltatások, amelyek ugyancsak a digitalizáció irányába mutatnak, bezárva a kört.

Fekete Csaba felvetette, hogy a kerekasztal-beszélgetésen képviselt összes egyetemnek nincs annyi hallgatója, mint a Bécsi Egyetemnek egyedül, amely cserébe akkora büdzsével dolgozhat, amekkora a teljes magyar felsőoktatás költségvetése. A véleménye szerint ez a versenyhátrány csakis együttműködéssel mérsékelhető, továbbá idővel ki kell kristályosodnia, melyek a vezető hazai intézmények.

Tizenkét intézmény helyett lehetne kettő is

Nagy Béla, a Pécsi Tudományegyetem informatikai és innovációs igazgatója ki is fejtette: fel kell ismerni, hogy az egyetemeink nagy lemaradásban vannak az oktatás újragondolásában és digitalizációban is, ami főleg abban érhető tetten, hogy megfelelnek-e a piac valós igényeinek. 

Példaként említette, hogy lehet akár 12 helyen is gépészmérnök-képzés, de ebből feltehetőleg csak kettő igazán színvonalas oktatói csapatot lehetne összeállítani.

– folytatta Nagy Béla, rámutatva a magyar felsőoktatás sokadik fejlődési pontjára.