Minden európai nemzetnek megvan a saját karácsonyi süteménye, mint a németeknek a stollen, a belgáknak a kalács, a franciáknak a kuglóf a magyaroknak a bejgli, az észak-olaszoknak a panettone – a felsorolás hosszú lenne. Az utóbbi az elmúlt években a reneszánszát éli főleg a kelet-közép-európai régióban, így az olasz-fun cseheknél, magyaroknál és lengyeleknél egyaránt, illetve nem szabad elfelejteni, hogy az olaszoknál is. Bizonyíték erre, hogy néhány éve a luxus márkagyártók is bekapcsolódtak a panettonebizniszbe, így a D&G, a Gucci és a Parada is. A Dolce & Gabbanánál a hivatalos oldalán (Magyarországra nem rendelhető), a másik kettőnél az Osteria, illetve a Marchesinél lehet panettonét rendelni, egész baráti 37-55-120 dolláros áron.
Azért baráti az ár, mert a kézzel készített termékek jelentős része (súlytól függően) 8-13 ezer forint, ami egy kalács esetében elgondolkodtató.
A panettone elkészítése időigényes és aprólékos folyamat, amely magában foglalja a finom lisztek, tojás, cukor és vaj gondosan összeállított keverékét. Az időigényességet itt szó szerint kell venni: több mint egynapos folyamat a tészta kelesztésével, újraélesztésével és sütésével együtt. A kézzel készült kalácsokban ezt az élőmunkát kell megfizetni, így a neten találni még a D&G áránál is erősebbet. Ha itthon pékségben rendeli meg valaki, akkor ugyancsak súlytól függően 3000–6000 forint körüli árakra kell készülni.
Meg kell jegyezni, hogy a minőségi bejglik sem olcsóbbak, párban az ár, fél-kél filós esetében, 9-13 ezerig is elmehet.
De ennél vannak lényegesen olcsóbbak is, ami rendre szóbeszéd tárgya a hazai médiában. Például, hogyan lehet kihozni ezer forint alatt egy rúd bejglit. A válasz egyszerű, igazából sehogy.
Panettonéból általában félkilós kalácsokat lehet venni a boltban 1500 és 3000 forint körüli áron, a kilós termékek elmennek 5000-ig. A legmeglepőbb, hogy ma már az összes kiskereskedelmi láncban hozzáférhető a termék a hagyományos gyümölcskenyerek és bejglik mellett. Ráadásul a választék is nagy, van egész picitől kezdve gigantikus méretig, a szicíliai ízektől az északolaszig. A választék bősége azért furcsa, mert egy évtizede itthon egyáltalán nem volt jellemző a magyar élelmiszer-kereskedelemre, hogy ehhez hasonló ínyencségeket kínáljon. A bejgli is szentségtörésnek számított annak idején, amikor megjelent a boltokban a (kétezres évek elején-közepén), ugyanis ez hagyományosan otthon elkészíthető süti volt, csak nagyon kevés cukrászda vagy sütöde vállalt megrendelésre bejglikészítést. Mára az adventi süteménypiac iparággá nőtte ki magát, és külön kategóriává vált az élelmiszer-kereskedelemben.
A diszkontok például már október elejétől kínálják az adventi süteményeket a stollennel együtt.
A panettone csak az adventi időszakban jelenik meg, hiszen kalácsként nem olyan tartós, mint a gyümölcskenyér. Ugyanakkor a felhasználása meglehetősen szerteágazó, hiszen több olyan panettonerecept is van, amely az ünnepek elmúltával újrahasznosítja a karácsonyi kalácsot.
A panettone szerencsés helyzetben van, hiszen ára, különlegessége igazi ajándékká avanzsálta. A korábbi években a céges ajándékok egysíkúan a magyar borokra fókuszáltak. Ez ma már nem így van. A panettone mint ajándék rendkívül kreatív ötletnek számít, tekintettel arra, hogy megdöbbentően nagy a választék. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy itthon miért ez a termék vált közkedvelté, és nem a pandoro vagy a francia kuglóf. A magyarázat egyszerű, az olaszok e termék mögé is hatalmas marketingösszegeket raktak, csakúgy, mint a grappájuk vagy a proseccójuk mögé. Ebből a szemszögből nézve már érthető, hogy a pizza, a pasta, és az olasz borok egyáltalán nem önmaguktól váltak szenzációssá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.