Mere orosz bolt: lesz-e itthon, feltörhető-e a magyar élelmiszer-kereskedelmi piac?

Mekkora esélye lehet egy új piaci szereplőnek a hazai élelmiszer-kereskedelmi piacon? Ez sokkal érdekesebb kérdés, mint az, hogy megjelenhet-e a közeljövőben itthon egy Mere orosz bolt. A sajtó tényként kezelte helyzetet, és a jelek szerint a téma sokakat érdekelt, hiszen egyrészt új szereplőről van szó, másrészt orosz. 

Mikor nyit a Mere orosz bolt Magyarországon?

A Világgazdaság illetékes kormányzati és piaci szereplőktől érdeklődött arról, mit tudnak a Mere esetleges hazai nyitásáról. A válaszok egybehangzók voltak: az orosz bolt magyarországi megjelenéséről az illetékesek is csak a sajtóból értesültek. Ez pedig azért is különös, mert egy ilyen fontosságú változás aligha mehet végbe fű alatt, az állam és a közvetlen versenytársak tudta nélkül. Ezzel a szakma és a gazdasági döntéshozók is rövidre zárták a kérdést, bár a helyzet az, hogy a Mere-nek lenne lehetősége megjelenni a magyar piacon. Az Oroszország ellen irányuló uniós szankciók nem térnek ki a kereskedelmi piacra, tehát zöldmezős vagy felvásárlás útján végbemenő befektetést is végrehajtanának az oroszok uniós piacon. Van azonban két nem elhanyagolható szempont, amely nagyon nehézkessé tenné itthon egy új szereplő érkezését.

Az egyik a szabályozási környezet, a másik pedig az itt levő szereplők beágyazottsága. Nem titok, hogy a hazai kiskereskedelmi, különösen az élelmiszer-kereskedelmi terület erősen szabályozott, ami miatt nemcsak egy új szereplőnek, hanem az itt levőknek sem egyszerű terjeszkedniük. Mindez nagyon költségessé teszi egy zöldmezős beruházás elindítását. 

A magyar élelmiszer-kereskedelmi piac valamikor a 2000-es évek közepén volt úgymond expanzióorientált, ebben az időszakban nyíltak gombamód a plázák, a nagy bevásárlóközpontok, a hipermarketek és mellettük a számtalan kis szupermarket. Mára az összes hazai szereplőnek országos lefedettsége van. Zöldmezős beruházással beférkőzni közéjük szinte lehetetlen, hiszen rentábilisan kihasználható kereskedelmi ingatlant is csak nagyítóval találni. Ha van ilyen, azt az itt levők – a helyismeretük miatt – azonnal elhappolják.

A városokat a multik uralják, különösen a Lidl, a SPAR és az Aldi, míg a vidéket a kisebb boltok, mint a Coop. A kormányzat például milliárdokat költött a faluprogram keretében a vidéki kisboltok feljavítására, életben tartására, nem valószínű, hogy a magyar hátterű üzletekre esetlegesen ráépülő új szereplő tevékenységét jó szemmel nézné a politika – a befektető nemzetiségétől függetlenül. Többnyire ezért sem épül tucatszám vidéken kis Aldi vagy Lidl.

A másik lehetőség a piac vásárlása, magyarán, ha Mere tulajdonosai felvásárolnának egy boltláncot, és azt alakítanák át. Ez már járhatóbb útnak tűnik, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben hozott szabályok erősen csökkentették a hazai láncok piaci értékét – lásd SPAR tetemes vesztesége. Ugyanakkor melyik uniós boltlánc tulajdonosa döntene úgy, hogy a magyar piaci jelenlétét feladva eladná hálózatát egy orosz boltláncnak. Persze az üzlet az üzlet, viszont itt jön a képbe egy úgynevezett felár, amivel az oroszoknak szembe kellene nézniük. És ha sikerülne is megvásárolni egy boltláncot, annak az átalakítása, az üzletbérleti szerződések újratárgyalása, a beszállítói szerződések megkötése, az alkalmazottak kinevelése további tetemes költséggel jár (plusz marketing). Természetesen ez ugyancsak pénz és befektetői stratégia kérdése, illetve kérdés, hogy a befektető milyen megtérüléssel, milyen profitcentrummal számol. 

Hány százalékkal lehet olcsóbban vásárolni a Mere boltban, mint az Aldiban vagy a Lidlben?

Az alacsony ár itthon az első három legfontosabb vásárlói szempont között szerepel. A Mere orosz üzletlánc saját közlése szerint 20 százalékkal olcsóbb az Aldinál és a Lidlnél is, cserébe még puritánabb, mint a két német boltlánc. Az árszint természetesen a beszállítói szerződésektől függ, és attól, hogy az anyaországból tud-e importálni alapvető – mágnes terméknek számító – cikkeket. Ha igen, akkor alacsonyan tudja tartani a saját árszintjét, ám itthon egyre nagyobb hangsúly helyeződik a magyar termékekre, és az ugyancsak borítékolható, hogy a hazai beszállítók egy frissen megjelenő cég két szép szeméért nem adnák olcsóbban a termékeiket. Arról nem is beszélve, hogy az itt levő cégek nincsenek expanziókényszerben, az erőforrásaikat nyugodtan átcsoportosíthatják az árszint csökkentésére, így itthon a 20 százalékos Mere-árelőny nagyon nehezen vagy csak pluszköltségek árán kivitelezhető.

A jelenlegi piaci feltételek mellett tehát arra a kérdésre, hogy mikor nyit a Mere, a válasz az, hogy ha csak magyar piaci szemlélete van, akkor semmikor. Ha a cég esetleg nagyobb léptékben gondolkodik, és a V4 országaiban akar hálózatot, akkor van benne gazdasági realitás, de ez esetben is valamely multi bolthálózatának megvásárlásával vagy piaci részesedése egy részének átvételével – kicserélésével. A magyar piac mint önálló entitás csak kis léptékben lehet érdekes. Ráadásul a Világgazdaság információi szerint ma nem is az élelmiszer-kereskedelem a legfejlődőképesebb piac, hanem a drogériaszegmens, amely nem mellesleg ugyancsak – pestiesen szólva – leuralt terület.