Veseátültetés: magyar kutatók segítségével juthatnak hamarabb új veséhez a súlyos betegek

A súlyos állapotú vesebetegek számára a dialízis csak átmeneti megoldás, valójában a veseátültetés az egyetlen és hosszú távú gyógyulási lehetőség. A transzplantációra korábban a szervük felhasználását még életükben engedélyező, elhunyt donorok segítségével volt leginkább lehetőség, ám mivel egyre nagyobb az igény a veseátültetésre, manapság már az élő donoros transzplantáció számít a leggyorsabb megoldásnak – írja közleményében a HUN-REN Központ.

Legtöbben a családban ajánlanak fel szervet

„Legtöbben a házastársuknak vagy a gyermeküknek, illetve a szüleiknek hajlandók felajánlani a páros szervükből egyet, ám hiába a közeli rokonság, a donorok és a betegek gyakran nem csereszabatosak egymással. Van, amikor a vércsoport nem megfelelő, vagy HLA- (Human Leukocyte Antigen) inkompatibilitás áll fenn. Az utóbbi állapotra példa, amikor a szülést követően az anyukák szervezetében olyan antitestek jelennek meg, amelyek növelik az új vese kilökődésének veszélyét, csökkentve annak esélyét, hogy a férj legyen a donor” – mondta a HUN-REN portál kérdésére Biró Péter, a HUN-REN KRTK KTI Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport vezetője, a díjazott cikk társszerzője. A vesecsereprogramok az ilyen jellegű összeférhetetlenségeket küszöbölik ki, hiszen a résztvevők gyakorlatilag „elcserélhetik egymással a donorjaikat”.

A körkörös vesecserék esetében gyakorlatilag egyszerre kell elvégezni a műtéteket, mert így lehet csak biztosítani, hogy minden olyan beteg, aki egy másik sorstársának „kölcsönözte” a donorját, maga is azonnal megkapja a létfontosságú szervet. Például egy hármas vesecserénél ugyanabban a kórházban egyszerre van jelen a három donor és a három beteg, plusz az őket műtő orvosok, személyzet. Az ilyen műtétek összehangolása komoly kihívás, ezért jelentenek nagy segítséget az altruisztikus, önkéntes donorok, az ő szervükkel ugyanis egy olyan csereláncolatot lehet elindítani, amelyben nem szükséges egyszerre végrehajtani a transzplantációt.

Az algoritmus megtalálja a legoptimálisabb cseremegoldásokat

A HUN-REN KRTK, az Óbudai Egyetem, a Glasgow University és az INESC TEC Porto kutatói két ütemben fejlesztették ki azt a (valójában két különböző) szoftvert és folyamatosan frissülő algoritmust, ami mintegy húsz különböző szempont (például a donorok kora, vércsoportja, testtömegindexe) alapján találja meg a legoptimálisabb cseremegoldásokat, s ad előrejelzést arról, hány évig működik majd megbízhatóan a beültetett vese. Ennek mikéntjéről szól az a tanulmány, amely elnyerte a spanyol operációkutatási társaság BBVA Foundation Awards 2024 elnevezésű díját. 

„A cikkben egy újfajta megoldási lehetőséget elemeztünk elméletben és szimulációk segítségével is. Egy klasszikus játékelméleti koncepciót, a mag megoldást javasoljuk, aminek eredményeként a csereprogram résztvevői érdekeltté válnak minél jobb (azaz minél több beteggel kompatibilis) donort, sőt donorokat behozni a rendszerbe, mert így számukra csak és kizárólag javulhat a megoldás minősége, azaz hamarabb jutnak a szervezetükhöz a lehető legjobban passzoló veséhez” – foglalta össze a tanulmány lényegét Biró Péter.

Jó hír, hogy a KEPsoft szoftvert alkalmazva, az Országos Vérellátó Szolgálat szervezésében még az idén elindul a hazai vesecsereprogram. Először csak országon belül lesz lehetőség a párkeresésre, később a nemzetközi adatbázisok is csatlakozhatnak hazánk. A szoftver folyamatos fenntartása, fejlesztése érdekében egyébként a Glasgow-i Egyetem heteken belül megalapítja a KEPsoft Collaborative nevű nonprofit céget, amelynek további három alapító tagja a HUN—REN KRTK, az Óbudai Egyetem és az INESC TEC Porto lesz. Ez a négy intézmény vett ugyanis részt a fontos szoftver nyolc éve tartó fejlesztésében. A transzplantációs szervezetek éves tagdíjat fizetnek majd a rendszert fenntartásáért, így egy közösségi alapon működő, valós társadalmi haszonnal járó, példaértékű rendszert sikerült létrehozni.