A magyar egészségipar megvetette a lábát Kínában

Egy hete kezdte meg a működését A 77 Medical Devices Co., Ltd. vállalat, egyelőre minden különösebb fennakadás nélkül, ahogy Zettwitz Sándor elmondta. A magyar egészségipar legsikeresebb vállalkozásának – 35 milliárdos nettó árbevételt értek el 2023-ban – húsz évre nyúlnak vissza a kapcsolatai Kínával. De gyárat alapítani ott, ahol mindenki csak bérmunkát végeztet, az megint egy olyan innovatív megoldás, amely a 77 Elektronika csoport egész történetét jellemzi. A termelés beindult Kínában, egyelőre semmi különös hír nem érkezett, három magyar szakember tanítja be éppen a kínai munkásokat.

Adminisztratív szempontból mennyire bonyolult gyárat alapítani Kínában? 

Nem volt könnyű. Meg kellett felelnünk minden kínai előírásnak, amelyek sok esetben szigorúbbak, mint az amerikai dokumentáció. Először fel kellett építeni a gyártósort, majd azzal le kellett gyártani hat gépet, hogy egy laboratóriumban megvizsgálhassák. Ha megfelelőnek találják, akkor lehet megkezdeni azt a dokumentációt, amely a regisztráláshoz kell. Ha megkapja a készülék a regisztrációt, ezt követően lehet megkezdeni a gyártást. A gép teljes dokumentációját be kell adni, talán kicsit többet, mint amit megszoktunk.

Kína mellett mi volt a legfőbb érv? 

A cég termékeinek 83 százalékát exportáljuk. A harmadik-negyedik piacunk volt Kína, az Európai Unió és az Egyesült Államok után. 

Megalapítottuk a céget, átmentünk az adminisztratív procedúrán, elkezdhettük a gyártást, így kínai gépekkel egyenlő partnerként, versenytársként jelenünk meg a kínai piacon. Ott is van saját gyártás, de más technológiával. A mi technológiánk világszínvonalú, hiszünk benne, hogy az ázsiai országban versenyképesek leszünk.

Azzal a veszéllyel számoltak, hogy elviszik a technológiát? 

Ez a veszély Kínában mindig megvan, náluk ez nem számít olyan értelemben másolásnak, mint Európában. Kínának ötezer éves kultúrája van, teljesen más a gondolkodásuk, ezt tudomásul kell vennünk, ha meg akarjuk ott vetni a lábunkat.

Magyar menedzsert küldtek ki a vállalat irányítására. Hogyan találták meg? 

Ő egy olyan kollégának, aki bő tíz évet kint dolgozott Kínában. Húsz éve ismerem, szerencsére elvállalta ezt a feladatot, így másfél éve visszaköltözött a családjával Kínába. Nélküle nem tudtuk volna létrehozni ezt a beruházást, mert angolul nem lehet tárgyalni a kínaiakkal. Olyan vezetőre volt szükségünk, aki érti és ismeri a helyi viszonyokat.

Milyenek az adózási körülmények Kínában? 

Semmivel nem rosszabb, mint nálunk, nagyjából hasonló az adó mértéke.

A humánpolitika mindig kiemelt figyelmet kapott a 77 Elektronikánál. Milyen szemlélettel tudják megtartani a mérnökeiket? 

A cég politikája az elejétől fogva az volt, hogy az árbevétel 6-8 százalékát visszaforgatjuk a fejlesztésbe. Magyarországon ez azért nem jellemző, általában 1 százalékot szoktak erre a célra fordítani. Mivel mindig a fejlesztésben hittünk, ehhez szükség volt olyan emberekre, akik szenvedélyesen végzik a munkájukat. Emlékszem, a cég kezdeti időszakában annyira érdekes és újszerű volt a feladat, hogy a fejlesztők sokszor késő estig bent voltak. Tehát szakmailag nagyon érdekes munkát tudunk adni, ez az egyik megtartó erő. A másik aspektus nyilván a pénz. Mindig igyekeztünk, hogy megadjuk azt a bért, amellyel meg lehet tartani a fejlesztőket. Elég nagy a konkurencia, számos világcégnek van Magyarországon irodája vagy fejlesztőlaborja, ahol nagyon magas béreket fizetnek. Ezzel kell versenyeznünk, megpróbálunk jól egyensúlyozni. Hetente megkapom a ki- és belépők jegyzékét. A cég teljes létszáma durván 900 fő, ebből 120 ember csak fejlesztő. Ebben az évben ketten mentek el és ketten jöttek.

A 77 Elektronika száz százalékban magyar cég, mindig megtartotta a vagyont és a szellemi tulajdont. Hányszor fordult elő, hogy nehezen visszautasítható ajánlatot kapott? 

A mérleg májusban jelenik meg, utána minden évben, rendszeresen, a világ minden tájáról kapunk ajánlatot. Bevallom, én ezen mindig csodálkozom, de odáig sosem mentünk el, hogy számszerűsítsük, mert mindig nemet mondtunk.

Sose inogtak meg? Mindig tudták finanszírozni magukat? 

Soha. Most ketten vezetjük a céget a lányommal. Annál is inkább, mert kicsivel túl vagyok a húsz éven. (Zettwitz Sándor 91 éves.) Úgy gondoljuk, a fejlődés és a fejlesztés a cég szempontjából a legfontosabb. Sok olyan cég van, ahol egyetlen termékkel próbálnak a piacon maradni, nem fejlesztik, de ennek a terméknek idővel lemegy az életgörbéje, ez üzletileg nem fenntartható modell.

Honnan tudta mindig, mikor kell megint egyet előre lépni? 

Nem én tudtam, hanem a kereskedelmi és marketingigazgatóság elemzi, merrefelé tart a világ, illetve a fejlesztők is elmondják az ötleteiket, és ebből van egy kompozit. A legfőbb termékünk a vizeletanalizátor, amelynek a negyedik generációját fejlesztjük ki. Tizenhat évvel ezelőtt kezdtük el a gyártást, mindig léptünk előre, hogy a gép többet tudjon. De a termékfejlesztés mellett dolgozunk a vállalatfejlesztésen is, ezért vásároltuk meg két évvel ezelőtt a korábbi német beszállítónkat, az Analitikont, amely tesztcsíkot gyárt nekünk. Illetve tíz évvel ezelőtt létrehoztuk Balatonfüreden 77 ING nevű cégünket. Rengeteg bajunk volt korábban a lemezmunkákkal, így megvásároltunk egy lemezmegmunkáló céget is, így ebben is önellátók vagyunk, nem vagyunk kiszolgáltatva egyetlen beszállítónak sem. A pandémia nagy tanulsága ez volt, hogy ne legyünk kiszolgáltatva senkinek.

Ha ma kezdené, akkor is az egészségiparban gondolkozna? 

Röviden: igen. Amikor a cégalapításban gondolkoztunk, belebotlottunk a vércukormérésbe, ez akkoriban hiányterület volt itthon, sőt Kelet-Európában is. Utólag visszatekintve a legjobb döntés volt. Bár az egészségiparban működni nem könnyű. Megalapítottuk a legnagyobb magyar egészségipari beszállítók szövetségét, hogy közösen képviseljük az érdekeinket. Korábban az üzembe állított egészségügyi berendezéseknek mintegy 18 százaléka volt magyar gyártmány, a többi mind importból származott. Ugyanakkor ez a nyolc nagy cég 30 százalékban le tudta volna fedni az eszközigényt. 

Mi a megoldás? Hogyan lehetne a hazai egészségügyi szakemberek szemléletén változtatni? 

Négy éve küszködünk, nemhogy jobb lett volna a helyzet, hanem rosszabb, a hazai cégek folyamatosan szorulnak ki a magyar egészségügyből. Az uniós alapelv, az áruk szabad áramlása mellett nagyon nehéz megfelelő formát találni arra, hogy a magyar ipart jobban védjük, de a mi területünkön ez kiemelten fontos lenne.