Ingázás Európában – mutatjuk, melyik magyar régió van a toplistán

A világjárvány teljesen átalakította a munkavégzést, a járvány idején sokan kezdtek távmunkát végezni. A vállalatok azóta is vizsgálják az otthoni munkavégzés előnyeit és hátrányait, sok szektorban megmaradt a hibrid munkavégzés, amikor a hét egyes napjain otthonról dolgozik a munkavállaló. A napi ingázás stresszes, sokba kerül, terheli a környezetet, mégis milliók élik ezt az életformát. 

Izlandon keveset ingáznak

A járvány előtti időszakban Izlandon kellett a legkevesebbet utazni a munkába, ott 15 percet ingáztak a dolgozók. Hasonlóképpen jó volt a helyzet Cipruson, ahol az átlagos ingázási idő 19 perc volt. Görögország (20 perc), valamint Olaszország és Portugália (mindkettő 21 perc) szorosan követte Ciprust. A leghosszabban a lettek (33 perc),  a britek (30) és a magyarok (29) ingáznak – írta nemrégiben az Euronews.

Vannak olyan szerencsések is az Európai Unióban,  – a foglalkoztatottak 4,3 százaléka –, akiknek egyáltalán nem kell utaznia ahhoz, hogy eljussanak a főállásuk helyszínére. Szlovéniában volt a legmagasabb a „nulla perc” aránya, 11,8 százalék, ezt követi Belgium (8 százalék), Írország (7,9 százalék) és az Egyesült Királyság (7,6 százalék). Görögországban és Olaszországban 2 százalék alatt volt a nem ingázók aránya.

Az ingázási időket nagyjából három kategóriába sorolhatjuk a részletesebb elemzés érdekében:

• 1–29 perc
•  30–59 perc
•  60 perc és több

Az EU-ban 10-ből csaknem hat ember (61,3 százalék) ingázása 30 percnél rövidebb volt, míg körülbelül minden negyedik munkavállaló 30–59 percet tett meg otthonról a munkahelyére.

Görögországban, Cipruson, Olaszországban és Portugáliában volt a legmagasabb (70 százalék feletti) azok aránya, akik 1–29 percet ingáztak, ami azt jelenti, hogy ezekben az országokban jellemzően rövidebb volt a munkába járás. Lettországban, Luxemburgban, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon a foglalkoztatottak több mint harmada 30 és 59 perc között időtartamban ingázott.

Akik a legtöbbet ingáznak

A pandémia előtti adatok szerint négy EU-tagállamban és az Egyesült Királyságban a foglalkoztatottak több mint 10 százaléka legalább 60 percet vagy annál is többet utazott a munkahelyére.  

2022-ben az EU 197 millió, 15–64 éves foglalkoztatottja közül több mint 12,5 millió ember (az összes foglalkoztatott 6,4 százaléka) ingázott dolgozni egyik régióból a másikba az országán belül. Ez 4,4 százalékos növekedést jelent 2021-hez képest (12,0 millió ember).

A regionális ingázás legmagasabb aránya a teljes foglalkoztatáson belül:

• Belgium –  Brabant Wallon tartományban (45 százalék), 
• Belgium – Vlaams-Brabant (42 százalék), 
• Magyarországon – Pest megye (41 százalék),
• Belgium – Namur tartomány (38 százalék)
• Ausztria – Burgenland (36 százalék)

Az abszolút számokat tekintve a német régiók vezetnek:

• Brandenburgban (297 ezer fő), 
• Arnsbergben (248 ezer fő) 
• Lüneburgban (223 ezer fő),
•  Pest megyében (272 ezer fő) 
• Alsó-Ausztria (236 ezer fő)

A fenti régiókban volt a legtöbb olyan foglalkoztatott, aki saját hazájukon belül egy másik megyébe járnak dolgozni.

A megspórolt idő nagy része visszakerül a munkaadókhoz

Az ingázás csökkentésének többféle hasznát is mérték, az egyik közvetlen: a környezeti terhelés csökkentése. Azokban az országokban, ahol kísérleti programként bevezették a négynapos munkahelyet  – mint például a spanyolországi Valenciában – a levegő is tisztább lett azzal, hogy kevesebbet keltek útra a munkavállalók.  

Másrészt nem csak a munkavállaló jár jól azzal, hogy kevesebb időt tölt ingázással, ugyanis kutatások kimutatták, hogy a „megspórolt idő” nagy részét visszaadják munkaadóiknak. De az is a közös nyereség közé sorolható, hogy a kevesebbet ingázó munkavállaló pihentebb, több ideje jut a kikapcsolódásra, sportra, így kevesebbet esik ki a munkából.