Fejüket fogják a vármegyékben a Tisza-adó miatt, számolgatják a fenyegető veszteségeket

Progresszív rendszert vezetne be a személyi jövedelemadóban kormányra kerülése esetén a Tisza Párt, leváltva a 15 éve működő egyszerű rendszert, amelyben már sok éve egységesen 15 százalék az adóráta. Csak napokkal ezelőtt derült ki Magyar Péter ellenzéki pártjának terve, a vármegyékben máris számolgatnak, hogy járnának vele. A bevezetendő új adókulcsoknak nem ugyanaz lenne a hatásuk mindenhol, hiszen a jövedelmi viszonyok eltérőek. A Tisza-adó egy főre jutó éves cechje a vármegyékben százezer forint körül indul, és akár a többszörösére mehet fel. Az idő tovább növeli.     

A Tisza Párt gazdasági kabinetjének tervei szerint – amelyeket az Index szellőztetett meg kedden, egy belső dokumentumot bemutatva – egy szűk rétegnek maradna a mostani adószint, de már az átlagbér is 22 százalékos adósávba esne, a legfelső adókulcs pedig 33 százalékos lenne. Ez azt jelenti, hogy szinte mindenki többet adózna, amiből az állam a becslések szerint ezermilliárdos nagyságrendben szedne be több adót a dolgozóktól. Pontosan kiszámolni nem lehet, több okból:

• Ez nem biztos bevétel, egy ilyen váltás ugyanis megfordítaná a gazdaság kifehéredésének az elmúlt másfél évtizedben látott folyamatát, megjósolhatatlan számban terelve vissza tömeget a feketegazdaságba.
• A megcélzott elvonás sokkal több is lehet a most számítottnál, legalább kétféle okból:

1.  A magyar bérek gyorsan növekednek, ami később még nagyobb plusz elvonást jelent.

2. Többkulcsos szja-t akár úgy is be lehet vezetni, hogy a magasabb kulcs nem a jövedelemnek csak egy bizonyos határ feletti részére vonatkozik, hanem az egészre. Egy kormányzat ezt is megteheti, ha még magasabb bevételt céloz, amiből valamely egyéb célt finanszírozna, például a baloldalon szintén rég sürgetett áfacsökkentést.

A vármegyék számait már csak azért is jó tanulmányozni, mert a kiszivárgás nyomán érdemes feléleszteni a régi vitát, és latra vetni, mely gazdaságnak melyik fajta adórendszer felel meg, mi tekinthető igazságosnak. A reakciókból kitűnik: a nagyobb elvonást szinte mindenkitől általában a szegénység egyenlőségének tekintjük, még úgy is, ha a nagyobb jövedelműektől még többet vonnak el. 

Tisza-adó: büntet, nem jutalmaz, és a Magyarország típusú gazdaságokban duplán kontraproduktív

Mindez „adófilozófia”, amely azonban a hétköznapi adózó számára könnyen megfogható. A Dunántúli Napló idéz egy fiatal anyukát:

A „magas szja + alacsonyabb áfa” elméletben azokban az országokban működik, ahol a versenyképesség és a jómód szintje már lehetővé teszi a jóléti állam fenntartását, és ezzel csökkentenék a jövedelmi különbségeket. Ez a gondolkodás az egyre versenyképtelenebb Európa több országában is akár éveken belül megkérdőjeleződhet, ráadásul elvándorlásra ösztönöz és adóelkerülésre: az szja könnyebben elkerülhető, mint az áfa. A „magas áfa + alacsony személyi jövedelemadó” kombinációja ott működik jól, ahol a munkára ösztönöznének, a versenyképességet javítanák és fehérítenék a gazdaságot. 

Az idézett anyuka kritikája mellett a vármegyei számokat böngészve az is elgondolkodtató: fizessen-e valaki sokkal több adót egyszerűen azért, mert az ország egy másik részében él? Segíti-e a lemaradt régiók felzárkóztatását, ha mindenütt többet vonnak el, és érdemes-e visszacsinálni a fizetésemelést olyan szakmákban, amelyeket azért tettünk jól fizetetté, hogy megtartsuk az ott dolgozókat?

Győr-Moson-Sopron: még nagyobb lenne az elvonás, mint másutt 

Jó példa a munkaerőre folytonosan szomjazó Győr-Moson-Sopron, érdemes-e magasabb elvonással büntetni egy olyan régiót, ahol a munkavállalók az ország legjobban keresői közé tartoznak. Itt a bruttó havi átlagkeresete az első fél évben 730 243 forint volt, ezzel a vármegyék rangsorában az első helyen áll, jócskán megelőzve a második Komárom-Esztergomot.

Magyar Péterék adóterve alapján évente 263 404 forinttal fizetne többet egy Győr-Moson-Sopron-i átlagadózó, és havonta 21 950 forinttal rövidülne meg egy átlagos kereső pénztárcája – számolta ki a Kisalföld.

Tolna, Somogy, Baranya: ha másnak sincsen aranya, az nem vigasz

A már említett, „kevésbé jól eleresztett”, ámbár felzárkózóban lévő Baranyában átlagosan évi 150 ezer forint mínuszt jelentene a Tisza-adó. A déli vármegyében a nettó átlagkereset évi 148 132 forinttal, havi bontásban pedig 12 344 forinttal lenne kevesebb. A pécsiek ki is fejezték: ennek nem nagyon örülnének. Ha Győr-Moson-Sopronban még nagyobb az elvonás, az ezen vajmi keveset változtatna.

A szomszéd Somogyban évi több mint 120 ezret venne ki a dolgozók zsebéből a Tisza-adó: a most 1 013 184 átlagos éves szja a Tisza-rendszerben 1 136 011 forint lenne, tehát egy évben 122 827 forinttal jutna kevesebb egy átlagos keresőnek, egy hónapban pedig 10 236 forinttal.

A harmadik dél-dunántúli vármegyében, Tolnában az átlagos éves bruttó átlagkereset  6 680 592 forintról  6 480 426-ra csökkenne, a különbség több mint 200 ezer forint.

– idéz egy helyi megszólalót, Boros Józsefet a Tolna Vármegyei Hírportál.

Tisza-adó: a Duna keleti oldalán is röpködnének a havi tízezrek a zsebekből 

Keletebbre, Csongrád-Csanád vármegyében, ahol az első negyedévben a bruttó átlagbér 583 454 forint volt, Magyar Péter adója havonta bruttó 11 676 forinttal kevesebb jövedelmet jelentene, ami éves szinten bruttó 140 112 forintos csökkenés. Még keletebbre, Békés vármegyében az első félévi havi bruttó átlagkeresetből, 522 035 forintból jelenleg 78 305 forint az szja, a Tisza-verzióban azonban 85 681 forintot tenne ki: havi 7376 , évi közel 90 ezer forint a pluszteher. Itt sem volna vigasz, hogy Győrben sokkal több az elvonás, mint Békéscsabán.

De már Bács-Kiskunban is sokkal több: itt, ahol 591 647 forint az átlagkereset – tehát több mint Békésben, de azért nem nagyságrendileg –, már 146 ezer forintnyi többletadót fizetnének fejenként. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, ahol ugyanakkora pluszelvonás vonatkozna az átlagbérre, mint a 562 300 forintos országos mediánbérre, körülbelül havi tízezer forinttal fizetne többet egy munkavállaló. Legrosszabbul többek között az orvosok, mérnökök, bírák, mentőtisztek járnának – írja a Szoljon. A 33 százalékos adórátába eső fizetéseken ugyanis megugorna a teher, amivel például „az orvosok esetében gyakorlatilag annullálnák a közelmúltbeli bérrendezésüket”.

Borsod-Abaúj-Zemplénben, ahol a bruttó átlagkereset 558 647 forint, és most 83 ezer 797 forint az szja, ez 93 735 forintra emelkedne: egy év alatt 120 ezer forintot vennének ki egy átlagkereső zsebéből. Hajdú-Biharban még nagyobb, 13 ezer forinttal több lenne a havi és 156 ezerrel az éves elvonás. Hevesben az átlagbért kereső  15 ezer forint plusz adót fizetne havonta, és a helyi lap szerint a bányászati, energiaipari szellemi munkakörben dolgozók ennél még többet veszítenének. Az egyáltalán nem módos Nógrádban az eddigi havi 79 957 forint szja helyett 88 151 forint elvonással szembesülnének.

Ahogy az idő halad, egyre nagyobbat árasztana el a munkánk eredményéből a Tisza

A Dunántúlra visszakanyarodva, a módos Komárom-Esztergomban majdnem 20 ezer forint  lenne a havi ráfizetés a Tisza vonalán haladva.

Minden megyét nem veszünk sorra, Fejér vármegye azért érdekes még, mert a helyi hírportál az első negyedévre és az első fél évre is kiszámolta, mennyi lenne a Tisza-adó pluszelvonása. Ez pedig kiválóan szemlélteti, hogy ahogy az idő halad, és a magyar bérek növekednek, a Tisza-program még többet és még többet von el: megsápolja egyéni gyarapodásunkat, és akkor majd azt kérdezhetjük: minek igyekezni? 

Az első negyedévi bruttó átlagkeresetből, 648 237 forintból még csak havi alig több mint 16 ezer forint lenne a Tisza-elvonás. Az első félévi magasabb 666 517 forintból már 17 490 forint.