Az Európai Unió kohéziós politikája egy sikertörténet, de nagy kérdés, hogy a Magyarországot is magába foglaló közép-keleti régiók továbbra is szépen fejlődhetnek-e, mert több külső ország inkább stagnál, és visszahúzza a közösséget – véli az EU-s források felhasználásáért is felelős közigazgatási és területfejlesztési miniszter, Navracsics Tibor.
Március 27-én tette közzé az Európai Bizottság a 9. kohéziós jelentését, és a bejelentéskor emlékeztetett, hogy a Római szerződésben is szerepel a szándék, hogy „csökkentsék a különböző régiók közötti különbségeket és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságát”.
A mostani riport pedig azt rögzíti, hogy a kohéziós politika a 2004-es bővítés óta eltelt két évtized sikertörténete, hiszen Közép- és Kelet-Európában:
Közben a GDP is szépen növekedett, ám jelentős akadálynak mutatkozott a 2008-as gazdasági világválság, majd a 2020-ban betörő koronavírus-járvány is a járulékos hatásaikkal együtt. E nehéz helyzetben segített a kohéziós politika az EB szerint.
A szervezet úgy érvelt, hogy a 2014–2020 közötti időszakban a kohéziós politika az EU egészében a teljes kormányzati beruházás csaknem 13 százalékát, a kevésbé fejlett tagállamokban 51 százalékát tette ki. E beruházások megerősítették az európai növekedési modellt, ösztönözték a gazdasági növekedést.
A kihívások azonban továbbra is fennállnak, és minden régióban találhatóak kiaknázatlan lehetőségek, valamint szegény területek.
Erre reflektálva tette fel a kérdést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem európai uniós témákkal foglalkozó online magazinjában Navracsics Tibor, hogy miként is definiáljuk a versenyképesség alakulását?
Amennyiben a tanulók egyéni kibontakozásának ütemét nézzük, kétségtelenül igaza lehet annak, aki ragaszkodik az élenjárók sebességének gyorsításához. Amennyiben az osztály egészének teljesítményét mérjük, nem kétséges, hogy a lemaradók felzárkóztatása legalább annyira fontos, mint a jó tanulók előtt álló akadályok elhárítása
– fejtegette a területfejlesztésért is felelős miniszter. Szerinte az egységes piac révén az EU is sok szempontból olyan versenyképességi egységnek tekinthető, ahol az egyes, egymásra utalt nemzetgazdaságok alapvető érdeke, hogy a kevésbé dinamikusan növekvő részek is felzárkózzanak a legversenyképesebb térségekhez.
Navracsics Tibor adatokkal is alátámasztotta a területi különbségeket. Megjegyezte, hogy különösen a közép-európai országokra jellemző az átlagnál gyorsabb ütemű felzárkózási folyamat: Horvátország GDP-je nyolc százalékkal lesz magasabb 2030-ra, mint volt az ország 2013-as csatlakozásakor, Lengyelországban és Szlovákiában hat százalékkal magasabb nemzeti össztermékkel számolhatnak, mint a kohéziós politika támogatásai nélkül.
Az EU-s források felhasználásáért is felelős miniszter kifejtette, hogy a 2014–2020 és a 2021–2027 közötti pénzügyi időszak hatásait összeszámolva az EU egészét tekintve megállapítható: 2030-ig a nemzeti össztermék 0,9 százalékával járul hozzá a növekedéshez, és ez a hatás még 2043-ig kiterjesztve is 0,6 százalék. Minden egyes befektetett euró 1,3 eurót fial 2030-ig, és majdnem triplázódik 2043-ig, ami összességében négy százalék körüli megtérülési rátát jelez.
Mindezek tetejébe a különböző programoknak köszönhetően 2027-ig további 1,3 millió munkahely létesülhet.
A jövő nagy kérdése, hogy miként lehet Európa összes régióját fejlődő pályán tartani, és lehetőleg azonos ütemben?
Az EB összegyűjtötte, hogy miért lesz a kohéziós politika fontos a jövőben is:
Navracsics Tibor is egyetért abban, hogy az Európai Unió mostani fejlettségi és versenyképességi térképei azt mutatják: a 2019 utáni időszak szétváló fejlődési vonalakat alapoz meg. Szerinte a földrajzilag középső térségben északról délre a Svédországot, Hollandiát és Németországot magába foglaló sávot nyugatról és keletről két övezet veszi körül: keleten a felzárkózó és egyre versenyképesebb országok, nyugatról és délről pedig a lassuló felzárkózású és versenyképességét vesztő országok csoportja.
Éppen ezért a jövő kohéziós politikájának nagy kérdése az is, hogyan tudja térben összeegyeztetni a versenyképesség és a szolidaritás szempontjait
– folytatta Navracsics Tibor. Dolgozata alapján a lényeg annak megválaszolása: miként lehet biztosítani a közép- és kelet-európai tagállamok felzárkózásának akadálytalanságát, hogy közben a déli és nyugati területek is kilábaljanak a stagnálásból vagy éppen a leszakadás felé mutató folyamatokból.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.