Vidéken nincs vevő a kertes házakra

Sok településen hosszú hónapokig, sőt évekig kell várni a vevőre, ha valaki meghirdet egy ingatlant. Ilyenkor nem az elméretezett irányár, hanem a lokáció miatt nincs érdeklődés.

Az olló minden bizonnyal tartósan nyílt nagyra az utóbbi két évben a nagyvárosi-fővárosi és a többi település ingatlanárai között. Míg 2014 szeptemberében egy budapesti lakóingatlan négyzetméterára a 2,8-szerese volt egy átlagos falusiénak, addig ez a szorzó ma már stabilan 4 fölött van. A községek között is nagy a szórás. A 100 ezer forint fölötti négyzetméterár mögött a pár százezer forintért is eladhatatlan családi házak éppúgy ott vannak, mint a turisztikai attrakcióik révén népszerű kistelepülések, például a Balatonhoz közeli falvak.

A kistelepülések többségében jelentősen megnőtt az átlagos értékesítési idő. Két éve 142, tavaly már 191 nap alatt kelt el egy átlagos ingatlan a falvakban, míg a fővárosban ehhez 61, majd 70 nap kellett. Budapesten azért kell már tovább hirdetni egy-egy lakást, mert a kínálat felzárkózott a kereslethez, és beindultak az új lakásokat építő cégek is, vidéken viszont – kivált a falvakban – nem ezért várnak hiába a vevőkre. Az Ingatlan.com adatbázisában a Világgazdaság kérésére megkeresték a legrégebben hirdetett és a legolcsóbb ingatlant. Az időrekordot Bélapátfalván egy 120 négyzetméteres családi ház tartja, amelyet jelenleg 11,5 millió forintos irányáron kínálnak már 2008 óta. A legolcsóbb ingatlan egy mindössze 500 ezer forintért kínált családi ház a Békés megyei Hunyán. Az épület felújításra szorul, és mindössze 55 négyzetméteres, de tartozik hozzá egy 900 négyzetméteres telek is. Mindezért összesen annyit kér az eladó, amennyit egy frekventált belvárosi lakásban Pesten fél négyzetméternyi területért szoktak. A lokáció szerepe minden korábbinál jobban felértékelődött, illetve beárazódott az ingatlanpiacon.


A községek városokéval ellentétes tendenciájú ingatlanpiacára az OTP Ingatlanpont is felhívta a minap a figyelmet, jelezve, hogy a folyamat igazából tavaly teljesedett ki, hiszen 2015-ben még országszerte emelkedtek az árak. A trend tavaly további, még intenzívebb drágulással folytatódott Budapesten, ahol ennek következtében az ingatlanok 20 százalékkal többért keltek el, a megyei jogú városokban 10 százalékos, a kisvárosokban viszont alig 1 százalékos volt az elmozdulás. Ezzel szemben a községekben már lejtmenetbe kerültek az árak, a falvakban igen jelentős mértékű, 15 százalékos áresésről adott hírt az ingatlanforgalmazó társaság.

Az igazi eltérés nem is a településtípusokban van, hanem a földrajzi, azaz országon belüli elhelyezkedésben. A leszakadó, iparosítatlan területeken, ahol átlagon felüli az állástalanok száma, működő gazdaság híján az önkormányzatoknak sincs adóbevételük, és ezáltal a fejlesztési keretük is szűkös, ott az ingatlanárak is alacsonyak. Nem véletlenül kerül ma ötödébe egy átlagos nógrádi lakóingatlan négyzetmétere, mint egy fővárosi lakásé. A megyék árváltozási listáján egyébként Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun áll az élen, több mint 15 százalékos emelkedéssel, de főleg azért, mert a két megyeszékhelyen megugrott a lakások ára.