Nőttek a jövedelmi különbségek hazánkban, azonban továbbra is kedvezőbbek az EU-s átlagnál

A szegénység és az egyenlőtlenségek szintje kulcskérdés a fenntartható felzárkózás és a társadalmi jólét és jóllét szempontjából. A növekedés fenntarthatóságának egyik kulcsa ugyanis, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből a társadalom széles csoportjai részesüljenek. A társadalmi egyenlőtlenség a piacgazdaság és a verseny természetes velejárójának, sőt ösztönzőjének is tekinthető, de túlzott mértéke rombolhatja a társadalmi kohéziót és mobilitást, így veszélyeztetheti a növekedés és felzárkózás fenntarthatóságát és inkluzív jellegét. Ezzel szemben a mérsékelt szinten tartott egyenlőtlenségek kevésbé szülnek társadalmi ellentéteket, segítik az esélyegyenlőséget, a társadalmi mobilitást és a munkatermelékenység növelését, amelyek alapvető pillérei a hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődésnek.

A szegénységi mutatók alakulása

2023-ban az Európai Unió lakosságának több mint ötödét érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, vagyis az AROPE mutató (At risk of poverty or social exclusion) az Európai Unió lakosságának mintegy 21 százalékát érintette, ez közel 95 millió fő az EU teljes népességéből. A szegénységben vagy kirekesztődésben érintettek száma enyhén, közel 700 ezerrel csökkent az EU-ban, azonban a mutató továbbra is meghaladja a koronavírus-válság előtti, 2019-es 92 milliós értéket. Az EU-s AROPE a 2015-ös 105 millió főről (24 százalék) 2019-ig folyamatosan csökkent, majd a Covid-válság hatására enyhén emelkedett, és azóta lényegében 95 millió fő (21 százalék) körül alakul. Az AROPE három dimenziójából (relatív jövedelmi szegénység, súlyos depriváció, munkaszegénység) a legtöbb embert, 72 milliót a relatív jövedelmi szegénység kockázata érintette az EU-ban 2023-ban, a korábbi évekhez hasonlóan. A súlyos depriváció 29 millió, míg a munkaszegénység 26,5 millió főt érintett a tavalyi évben.

Románia és Bulgária esetében közel minden 3. embert (32 és 30 százalék) érint a szegénység vagy kirekesztődés kockázata, míg Csehországban a lakosság csupán 12 százalékát. Az uniós átlagnál magasabb mutatóval rendelkezik a mediterrán és a balti országok mellett Németország is, míg a visegrádi versenytársaink mutatói a legalacsonyabbak az uniós rangsorban. Az uniós országok többségében csökkent az AROPE az elmúlt években: 2015 óta a legnagyobb mértékben Bulgáriában és Romániában csökkent a mutató (13 százalékponttal), majd 3. helyen Magyarországon 11 százalékponttal. 2023-ban az előző évhez képest azonban csak az országok felében csökkent a mutató, a másik felében nőtt.

Hazánkban 2023-ban 1,87 millió főt, vagyis a lakosság 19,7 százalékát érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata. Ez 122 ezer fős (1,3 százalékpont) növekedés az előző évhez képest. Az AROPE három dimenziójából a relatív jövedelmi szegénység (a mediánjövedelem 60 százaléka alatt) érinti a legtöbb embert, a lakosság 13,1 százalékát hazánkban, ami az előző évhez képest 1 százalékpontos emelkedés. A súlyos depriváció a lakosság 10,4 százalékát érinti, ami 1,3 százalékponttal magasabb, mint 2022-ben. A munkaszegénység által érintettek aránya pedig 1,3 százalékponttal, 4,9 százalékra csökkent. Az AROPE összesített emelkedésében szerepet játszhatott az elmúlt időszak magas inflációs környezetében csökkenő reálbér. A magyar mutató 2015 és 2018 között csökkent jelentősebb mértékben – amikor is közel 1 millióval csökkent a szegénység vagy kirekesztődés kockázata által érintettek száma – ám azóta 20 százalék (1,8-1,9 millió fő) körül stagnál. Az AROPE három aldimenzióját tekintve 2015 óta a legnagyobb javulás a súlyos anyagi és szociális depriváció esetében történt, ahol kevesebb mint felére, 981 ezer főre csökkent az érintettek száma 2023-ra.

A jövedelmi egyenlőtlenség alakulása

A jövedelmi egyenlőtlenséget mérő Gini-index 2023-ban is 30 százalék alatt alakult az Európai Unió átlagában, a mutató trendszerű csökkenése azonban megállt. 2023-ban a 27 tagország átlagában 29,5 százalék volt a jövedelmi Gini értéke, és a mutató az országok többségében – köztük Magyarországon is – nőtt vagy nem változott az előző évhez képest. Az EU átlagában a jövedelmi egyenlőtlenség 2010 és 2014 között 30 százalék fölé emelkedett, majd az elmúlt években trendszerűen csökkent. A tagországok (súlyozatlan) átlaga alapján az egyenlőtlenség enyhén emelkedett tavaly, ám továbbra is 30 százalék alatt van a Gini-index.

Az egyenlőtlenség az EU átlagát meghaladja még a balti és a mediterrán országok mellett például Romániában és Franciaországban is, míg a visegrádi versenytársaink átlaga (24,3 százalék) jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. 2010 óta a jövedelmi egyenlőtlenség a legtöbb uniós tagországban mérséklődött, ezen belül Szlovákiában és Lengyelországban csökkent a legnagyobb mértében (mínusz 4,3 és mínusz 4,1 százalékpont). A legnagyobb növekedés pedig hazánkban volt megfigyelhető (plusz 4,9 százalékpont).

A magyar mutató 2023-ban az előző évhez képest 1,6 százalékponttal nőtt, ami a harmadik legjelentősebb növekedés az EU-ban. Ezzel a magyar mutató 29 százalékra emelkedett, így közeledett az EU-s átlaghoz, azonban továbbra is enyhén kedvezőbb annál, ám mindhárom visegrádi versenytársunk mutatóját meghaladja. Az egyenlőtlenség hazai növekedésében is szerepe lehetett az elmúlt időszak magas inflációs környezetének és a gyengébb gazdasági teljesítménynek, ami elsősorban az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érinthette kedvezőtlenebbül. A mutató tavalyi évi romlásával megtört a 2018 óta tartó csökkenő trend, így a hazai egyenlőtlenség az elmúlt bő évtized legmagasabb szintjére emelkedett.

Összegzés

2023-ban hazánkban megtört a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett lakosság számának és a jövedelmi egyenlőtlenség szintjének elmúlt években megfigyelhető csökkenő trendje, és mindkét mutató emelkedett a tavalyi évben. Az indikátorok romlásában szerepet játszhatott az elmúlt időszak inflációs és recessziós környezete. A magyar mutatók az emelkedésük ellenére még továbbra is kedvezőbbek, mint az Európai Unió átlagai, azonban jócskán meghaladják a visegrádi versenytársaink értékeit. A fenntartható felzárkózás és a növekvő jólét/jóllét ismét javuló, kedvezőbb szintet kíván a vizsgált mutatók terén.