Mit tehet az MNB a zöld átállásért? – 5. rész: Zöldkötvények a környezeti fenntarthatóság szolgálatában

A klímaváltozás, illetve az ellene folyó emberi küzdelem szükségessége ma már elfogadott tény, életünk minden területén egyre fokozottabban jelentkezik a fenntartható fejlődés iránti igény. Így van ez a pénzügyek terén is: a környezettudatos befektetők szeretnének meggyőződni arról, hogy pénzeszközeik fenntartható gazdasági eseményeket mozdítanak elő, és kerülik a környezetkárosító tevékenységek finanszírozását. Mindeközben a vállalatok is egyre komolyabb erőfeszítéseket tesznek zöldimázsuk felépítése és fenntartása érdekében, operatív működésük és pénzügyeik terén egyaránt. A belső vállalati kultúra, az ügyfelek elvárásai és a szabályozási környezet mind-mind ebbe az irányba tereli őket.

Ezek a fenntarthatósági törekvések a világ vállalati kötvénypiacain is új termékek megjelenéséhez és elterjedéséhez vezetnek. Az egyik legnépszerűbb finanszírozási konstrukció a zöldkötvény, mely már itthon is jól ismert. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a Növekedési Kötvényprogram (NKP) keretében több zöldkötvény-kibocsátás lejegyzésében is részt vett.

2007: az első zöldkötvények megjelenése

A klasszikus vállalati kötvények jellemzője, hogy kibocsátói kötetlenül használhatják fel a bevont forrást. Mivel azonban a pénzügyekben is egyre fontosabbá válik a források környezeti hatások szempontjából transzparens allokációja, a környezettudatos kötvénykibocsátók olyan termékstruktúrákat keresnek, melyekkel egyértelműen demonstrálhatják kötelezettségeik dedikált, zöldfelhasználását. Ehhez rendhagyó kötvénytípusokra van szükség.

Ilyen motivációk által vezérelve bocsátotta ki az első kettő, mai szemmel klasszikusnak tekinthető zöldkötvényét az Európai Beruházási Bank és a Világbank 2007-ben. Az általuk meghatározott konstrukciós jellemzők – különösen 1) a zöld felhasználási célok egyértelmű meghatározása, 2) az elkülönített forráskezelés és 3) a rendszeres jelentéstétel – azóta a zöldkötvénysztenderdek alapköveivé és a termékbe vetett piaci bizalom biztosítékaivá váltak. 

A zöldkötvény meghatározó formai elemei

A zöldkötvény a klasszikus értelemben vett kötvények olyan válfaja, melynek kibocsátója vállalja, hogy az értékpapír révén bevont forrásokat meghatározott, a fenntartható fejlődést támogató, környezetbarát befektetés megvalósítására fordítja. Más szóval, a forrásfelhasználás az ismert angol szakkifejezéssel élve, „use of proceeds” elven valósul meg, amelynek része a pénzeszköz megjelölt projektcélnak alárendelt, elkülönített kezelése. Egy adott zöldkötvény termékstruktúrájának kialakításához több, a befektetők által elismert nemzetközi sztenderd is rendelkezésre áll, így például a Nemzetközi Tőkepiaci Szövetség (ICMA) vagy a Climate Bonds Initiative szabványai. Ezek világos irányelveket állítanak fel a kibocsátásokhoz és a jelentéstételhez, ezzel biztosítva a befektetők által elvárt átláthatóságot, valamint a zöldcélra történő felhasználás tényleges megvalósulását. Egy elismert sztenderd alapján kibocsátott zöldkötvény általában jól illeszkedik a fenntarthatóságot szem előtt tartó befektetési alapok stratégiáihoz, ami nagymértékben hozzájárulhat az iránta mutatkozó kereslet növeléséhez. A zöldkötvény-kibocsátásokat, és a sztenderdek megismerését hazánkban az MNB is támogatja ismertető anyaggal.

A zöldkötvénypiac potenciális sérülékeny pontjának a kibocsátások zöldminőségével kapcsolatos félrevezetés, a greenwashing eshetősége tekinthető. A „zöldre festés” kockázatát a kibocsátást követően a források felhasználását részletező rendszeres adatszolgáltatás hivatott mérsékelni. Ez az úgynevezett allokációs jelentés az elismert sztenderdek szerves és kötelező részét képezi. A zöldkötvény-keretrendszerben rögzített zöldvállalások ugyanakkor nem jelentenek jogi kötelmet. Ebből kifolyólag az az általános tapasztalat, hogy a befektetők bizalmának elnyeréséhez nagymértékben hozzájárul a keretrendszer, illetve az allokációs riportok független szakmai szerv által végzett ellenőrzése és ellenjegyzése. Az előbbi a pénzügyi zsargonban Second Party Opinion, (SPO), az utóbbi pedig verifikációs jelentés néven vált ismertté.

A jelenlegi gyakorlatot egészítik ki az EU 2023 őszén hatályba lépett zöldkötvény-kibocsátási szabályai, valamint az elfogadható zöldtevékenységeket definiáló Taxonómia-rendelete. Bár szigorúbb elvárásaik miatt ezeket kezdetben várhatóan kevesebb kibocsátó választja, elősegíthetik a sikeres zöldkötvény-kibocsátásokat olyan, tradicionálisan szennyezőbb iparágakban is, amelyekkel kapcsolatban a zöldbefektetők alapvetően bizalmatlanabbak.

A zöldkötvények állománya dinamikusan növekszik

Bár az új értékpapírtípus eleinte limitált érdeklődést váltott ki, a 2010-es évtized közepétől a vállalati zöldkötvénypiac gyors növekedésnek indult mind Európában, mind globálisan. A társadalom által egyre inkább elvárt fenntarthatósági megfontolások már nemcsak külső nyomásként jelentkeztek, hanem a vállalati kultúrákba is egyre inkább elkezdtek beépülni. A zöldítés fontos marketingeszközzé, a megtakarításokért zajló verseny fontos elemévé vált. Ezt felismerve az intézményi befektetők egyre növekvő mértékben kezdték a bizonyíthatóan fenntartható gazdasági tevékenységeket finanszírozó értékpapírokat keresni, akár némileg alacsonyabb hozamokon is. Mindennek eredményeként dinamikus növekedésnek indult a vállalati zöldkötvény-kibocsátás aránya, amely 2022-ben az Európai Unióban már 11 százalékos arányt ért el. (1. ábra).

1. Ábra: Nem-pénzügyi vállalatok zöldkötvény-kibocsátásai Európában

A fenntarthatósági törekvések térnyerésével egyre több ágazat finanszírozásában jelent meg és terjedt el a zöldkötvény, a beruházás fenntartható jellege vált meghatározóvá a konkrét iparággal szemben. A legtöbb forrást megújuló energiát termelő kapacitások, illetve zöldingatlanok fejlesztését célzó projektekre fordítják a kibocsátók, továbbá jelentős volument képvisel a környezetbarát szállítás és közlekedés is. Ugyanakkor a zöldkötvények kibocsátása korántsem korlátozódik ezekre a területekre.

Az elmúlt néhány évben több kisebb beruházási ág is jelentős fejlődésen ment keresztül, melyek mára a teljes forrásbevonás együttesen közel egynegyedét adják. Ide tartoznak például a víz- és hulladékkezelést és az ipari termelést forradalmasító zöldkötvény-kibocsátások (2. ábra). A gyorsuló és szélesedő spektrumú növekedést jól szemlélteti, hogy a Climate Bonds Initiative (CBI) adatai szerint a 2023 végéig végrehajtott közel 2760 milliárd dollár értékű globális zöldkötvény-kibocsátás több mint 60 százaléka 2021 és 2023 között történt. A 2022-ben tapasztalható globális visszaesést a koronavírus pandémia által okozott bizonytalanság által kiváltott, ideiglenes lassulás eredményezte, majd 2023-ban a kibocsátások volumene újra emelkedni, 2024 első fél évében pedig gyorsulni kezdett. 

2. ábra: Globális zöldkötvény-kibocsátások névértéken, forrásfelhasználási terület szerint

Az alternatív, fenntartható fejlődést célzó újabb kötvénypiaci termékek, mint például a Sustainability-linked bond (SLB) iránt egyelőre mérsékelt kereslet mutatkozik. Ennek az az oka, hogy jellemzően akkor választják az SLB-t a kibocsátók, ha a kötvénnyel finanszírozott tevékenységeik nem feleltethetők meg a zöldkötvény-sztenderdeknek, viszont megkísérlik fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségüket egy általánosabb, a kötvény által finanszírozott befektetéstől gyakran független vállalással jelezni. Ilyen eset lehet, amikor egy tradicionálisan szennyező iparág vállalata fenntarthatósági ígéretet kapcsol kötvényéhez, például az üvegházhatású gázok kibocsátásának fokozatos csökkentését. A zöldbefektetők általában szkeptikusabbak az ilyen kibocsátások fenntarthatósági értékével, illetve a kibocsátó által tett vállalások jelentőségével és mérhetőségével kapcsolatban.

A magyar zöldkötvénypiac kialakulása

Noha az NKP elindításakor az MNB nem határozott meg explicit zöldcélt, a program által stimulált kötvénypiaci aktivitás lehetőséget teremtett a zöldértékpapírok hazai megjelenésére és elterjedésére. A magyar tőkepiac fontos mérföldköveként az NKP keretében került sor hazánk első vállalati zöldkötvényének kibocsátására 2020 augusztusában. Összesen 21, a programban részt vevő vállalat 22 értékpapír-sorozata kapott zöldminősítést, amit egységesen a Nemzetközi Tőkepiaci Szövetség Zöldkötvény Irányelveinek megfelelő zöldkötvény-keretrendszerrel támasztottak alá kibocsátóik. Az értékpapírokhoz tartozó keretrendszert kivétel nélkül független szakértők tanúsították.

a villamosenergia-termeléstől kezdve a feldolgozóiparon, építőiparon és ingatlanfejlesztésen át a kereskedelemig. Az NKP 2022-ben zárult le, és a vállalatok több mint fele mára már teljesen felhasználta a bevont forrást. Több példát láttunk naperőművek telepítésére, köztük teljesítményét tekintve hazánk legnagyobb napelemparkjának kivitelezésére és üzembe helyezésére. A feldolgozóiparban a kibocsátó vállalatok elsősorban üzemeiket korszerűsítették, illetve termelésük energiahatékonyságát javították. Az ingatlanszegmensben pedig jó néhány környezetbarát kereskedelmi és lakóépület kivitelezése és energiahatékonysági korszerűsítése valósult meg (lásd keretes írás).

Összességében elmondhatjuk, hogy a zöldkötvény-kibocsátások révén elkezdődött a piac organikus bővülése, összhangban a jegybank Zöld Programjában megfogalmazott célokkal. A cikk megírásáig szám szerint 144 vállalati kötvénykibocsátás történt 2020 óta, ebből 25 volt zöld. Névérték alapján a hazai vállalati kötvényeken belül a zöldkötvények állománya 22 százalékot tesz ki. Bár ez az érték arányaiban magasnak tűnik, nemzetközi összehasonlítások alapján azonban továbbra is komoly potenciál rejlik kötvénypiacunk fejlesztésében, amivel a zöld átállás folyamata a mostaninál meredekebb pályára állítható.