Üdülési szegénység

Az üdülési szegénység olyan társadalmi-gazdasági jelenség, amely azt jelenti, hogy bizonyos egyének vagy családok anyagi helyzetük miatt nem tudnak nyaralni, kirándulni, elutazni egy-egy napra sem. Ez a probléma különösen érinti az alacsony jövedelmű háztartásokat, ahol az alapvető szükségletek kielégítése (például élelmiszer, lakhatás, iskoláztatás, egészségügyi ellátás) prioritást élvez az üdülés/nyaralás előtt. Az üdülési szegénység egyre súlyosabb problémát jelent Európában, különösen a dolgozó rétegek számára. Egy friss kutatás szerint 2022-ben az Európai Unió lakosságának 14 százaléka, azaz közel 39,7 millió ember nem engedhette meg magának az egyheti nyaralást. Ez a szám 2 millióval több, mint az előző évben, ami rávilágít a jelenség terjedésére. Az Eurostat adatai szerint 2022-ben az uniós lakosság 62 százaléka utazott turisztikai célból, azonban ennek jelentős része rövid ideig tartó és belföldi út volt. Az üdülési/utazási szegénység nem csupán az életminőségre gyakorol negatív hatást, hanem hosszú távon hozzájárulhat a szociális elszigetelődéshez és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez is. Az üdülési/nyaralási lehetőségek hiánya miatt az érintett egyének, családok kevesebb lehetőséget kapnak a testi és lelki regenerálódásra, ami kihat a munkavégzés minőségére és az általános jólétre is. Az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) szerint a nyaralás nem luxus, hanem alapvető szükséglet a dolgozók fizikai és mentális egészségének megőrzése érdekében. Az üdülési szegénység problémája különösen súlyos azokban az országokban, ahol a gazdasági nehézségek és a magas megélhetési költségek miatt a nyaralás egyre inkább elérhetetlenné válik sokak számára.