Nonprofit ország

A Fidesz választási programjának egyik fontos eleme volt, hogy „megállítjuk a lakossági rezsiköltségek emelkedését”. Bár a hatósági árak kiterjesztésére, a világpiaci árak érvényesítésének korlátozására sor került, a rezsiköltség aránya a lakossági kiadásokban nem csökkent, hanem inkább tovább nőtt többek között a lakossági költés 5–6 százalékos visszaesése, a korábbi gázártámogatás teljes megszüntetése és a világpiaci árak emelkedése miatt. Időközben súlyos válságadót vezettek be, és az áfa is emelkedett 2 százalékponttal. Mindezek együttesen nem csak a tiszteletre méltó politikai szándék teljesülését akadá-
lyozták meg, hanem a lakossági szolgáltatás szinte egészét már 2011-ben nonprofittá tették.

Nem érintve, hogy a tervezett intézkedés hogyan is harmonizál az EU piacgazdasági elkötelezettségével és egységes energiapiaci törekvéseivel, inkább arra próbálok válaszolni, hogy csökkenthető-e ilyen hatalmi beavatkozással a lakossági rezsiköltség kétségtelenül igen magas szintje.

A nonprofit jellegű gazdálkodás felvetése azon a hiedelmen alapul, hogy a magas lakossági rezsiköltségeket a szolgáltatók irreálisan magas nyeresége okozza. A hazai energiaszolgáltatási áraknak az EU-tagállamokéival való összevetése ezt nem igazolja: a magyarországi árak átlagosnak mondhatók; a probléma gyökere az, hogy a magyar energiafogyasztás kétharmada import – kőolaj és földgáz –, ahol a világpiaci ár nem kerülhető meg. Ráadásul a hazai deviza a dollár jelenlegi 220 forintos árfolyama alapján is súlyosan leértékelt. Tetszik, nem tetszik, ennek költsége a nemzetgazdaságra hárul.

Amennyiben nem a lakossági fogyasztók viselik, úgy a lakossági árakban nem megjelenő költséget a költségvetésnek vagy a piaci szereplőknek, a vállalkozásoknak kell átvállalniuk. A gázártámogatás megszüntetése után a költségvetés a következő években aligha vállalhat 100 milliárdos további terheket, de a súlyos versenyképességi problémákkal küzdő vállalkozási szféra terheinek további növelése sem ígérkezik lehetségesnek. Az ilyen esetleges további költség rontja a növekedés és a foglalkoztatás bővülésének esélyeit.

Megítélésem szerint hamis a feltételezés, mely szerint a magas lakossági rezsiköltségek kizárólagos okozója a szolgáltatások irreális profitja. Sokkal inkább arról van szó, hogy a nem befolyásolható világpiaci áron beszerezhető energiahordozók az uniós átlag harmada körül alakuló lakossági vásárlóerőhöz képest igen drágák. A magas lakossági rezsiköltség többé-kevésbé minden hazánkhoz hasonló importkitettségű és alacsonyabb fejlettségű országra jellemző.

A lakossági rezsiköltségeket meghatározó energiaköltség nagysága és emelkedése a magyar gazdaság és a társadalom számára olyan külső adottság, amelyet a gazdálkodás átalakításával, nonprofittá tételével tartósan változtatni, oldani nem lehet. Természetesen erőfeszítéseket kell tenni az energiafelhasználás mérséklésére, az energiaszektor hatékonyságának javítására, az importforrások diverzifikálására és a versenyképes hazai energiaforrások kihasználására.

A forrásoldali költségcsökkentés mértéke a sokak által reméltnél jóval szerényebb, a jelenleg nem létező profit megszüntetése pedig árcsökkentést nem eredményezhet, így a megoldás kulcsa a lakossági jövedelmet is előbb-utóbb érezhetően növelő gazdasági növekedés beindításában és a tartós, dinamikus növekedés feltételeit biztosító gazdaságpolitikában van.

Az energiaszektor egy részének hatalmi szóval nonprofittá tétele a politikai célokat, a hazai közvéleményt talán jobban kiszolgálja, de rövid távon nem csökkentheti, hosszabb távon pedig inkább növeli a már ma is fájdalmas lakossági kiadásokat.