Kamatcsökkentésre várva a fejlett piacokon
Két éve az október az első hónap, hogy a fejlett világ vezető jegybankjai nem emeltek kamatot. A mindenhol csökkenő pályára állt fogyasztói infláció tette ezt lehetővé. A felsorolásból Japánt annak egyedi helyzete miatt joggal kihagyhatjuk. További érdekesség, hogy mindenhol csaknem ugyanakkora mértékű kamatemelés (átlagban 475 bázispont) után látták elérkezettnek az időt a jegybankárok a megállásra, függetlenül attól, hogy ki mikor kezdett neki a szigorításoknak. Legelőször Norvégia indult neki 2021 szeptemberében, míg legutoljára az EKB 2022 júliusában.
Az amerikai jegybank példáján keresztül bemutatva láthatjuk majd, hogy evvel csak az első fázisa ért véget a monetáris normalizálódásnak, és még hosszabb időbe telik, míg az elmúlt tizenöt év egyszeri, egyedi és rendkívüli időszaka után visszatér a régi kerékvágásba a monetáris politika.
A koronavírus-járvány okozta kormányzati lezárások, majd feloldások, illetve állami támogatások eredménye volt a rendkívüli, Amerika esetében negyven éve nem látott fogyasztói inflációs megugrás. Szerencsére az infláció elleni negyven évvel korábbi sikeres harc tapasztalatait felhasználva, azt a modern korra átültetve adott volt a követendő forgatókönyv. A cél a pozitív reálkörnyezet visszaállítása, ami a 2008-as nagy pénzügyi válság következtében szűnt meg. Ekkor a jegybank által biztosított alapkamat a fogyasztói infláció felett található, pozitív reálkamatot biztosítva. Nagyon leegyszerűsítve: a pénznek így újra értéke lesz, akár önmagában is.
Az Egyesült Államokban a fogyasztói infláció közel 15 százalék magasságában tetőzött éves összehasonlításban az 1980-as évek elején. Ekkor a jegybank akkori rekordszintre, 17,5 százalék fölé emelte az alapkamatot. Ezt természetesen nehezen viselte a gazdaság, végül recesszió lett. Erre megijedt a jegybank és szinte azonnal 9 százalékra mérsékelte az irányadó kamatot, amire viszont felerősödött az infláció, amit csak újabb rekordszintű alapkamattal (19 százalék) tudtak végleg csökkenő pályára állítani. Egyértelműen sikeres volt a művelet, hiszen ez a jegybanki szigor alapozta meg a 80-as és 90-es évek gazdasági növekedési sikerét, de az ára két erőteljes, gyors egymás után bekövetkező gazdasági recesszió volt.
Az infláció legyőzésének ilyen ára elképzelhetetlen manapság, így a vezető jegybankoknak a gazdaság összeroppantása nélkül kell az inflációt 2 százalékos céljukhoz közelíteniük, elkerülve a jegybanki csikicsukit. Ez a szinte lehetetlen vállalkozás – egyelőre – úgy tűnik, sikerrel zajlik. A harmadik negyedéves gazdasági teljesítmény Amerikában 2,9 százalék éves összehasonlításban, ami a 2010–2019 közötti erőteljes növekedési évek átlagát is meghaladja. Még ha beigazolódnak a várakozások, és lassulás lesz is, nagyon valószínűtlen, hogy komoly, mély recesszió alakuljon ki. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a 2001 óta nem látott magasságban lévő alapkamatból bőven van lehetőség lefaragni az infláció további gyengülése mellett, így fenntartva a pozitív reálkamat-környezetet.
Az amerikai jegybank eddig arról győzködte, több-kevesebb sikerrel a piacokat, hogy bizony rendületlenül tovább fog szigorítani, de most azt kell bizonygatnia, hogy nem fog idejekorán kamatot vágni.
A Fed már júliusban befejezte kamatemelési ciklusát, de eleddig sikerült fenntartani voltaképpen a félelmet, hogy további szigorítások valószínűsíthetők. Erre azért volt szükség, mert ha a piac a fejébe veszi, hogy kamatcsökkentések jönnek, akkor a szerint kezd el árazni, nagyban megnehezítve az infláció csökkenésének fenntartását. Azonban ez az aggodalom a november 1-jei kamatdöntő ülést követő sajtótájékoztatón elhangzottak révén megszűnt. Powell magától értetődő kijelentése, hogy a negyedévenként közzétételre kerülő előrejelzések, amelyek a regionális jegybanki elnökök várakozásait gyűjti össze, tehát semmiféleképpen sem számítanak hivatalos értékeknek, veszítenek relevanciájukból az idő előrehaladásával. Azaz a szeptemberi értékek december elejére már kevésbé mérvadóak.
A piac ennek a kijelentésnek köszönhetően máris májusra hozta előre az első kamatcsökkentést, noha azt korábban szeptemberre várta. Sőt, 100 bázispontos lazítást áraznak jövőre a Fed által még szeptemberben előre jelzett 25 bázispontos mérséklés mellett. A piacnak tipikusan bináris elképzelései vannak a kamatpolitikáról, ami vagy szigorodó vagy lazító. Powell feladata, hogy kitartson terve mellett, és az infláció végleges legyőzése érdekében huzamosabb ideig magas szinten tartsa az alapkamatot.
Bár több mint féléves időtávról van szó, amely idő alatt elviekben lehetséges, hogy recesszióba forduljon az amerikai gazdaság, mégis túl korainak tűnik a májusi kamatcsökkentés.
Nem számítunk az elmúlt tizenöt évre jellemző negatív reálkamat-környezet visszatérésére, helyette a 2008-as válságot megelőző, gazdasági növekedést ugyanúgy biztosító pozitív reálkamat-környezet lesz újra a norma.
A világgazdaságban betöltött helye miatt az amerikai jegybank tevékenységének az egész világra hatása van, és nem csak a dollár árfolyamán keresztül, bár ez az, ami leginkább és leggyorsabban érződik. Ahogy a kamatemelések esetében is láthattuk, hogy nem Amerika volt az első, úgy a lazítás esetében sem számítunk arra, hogy az élre álljon. Nem utolsósorban az erős dollár külső gazdaságokat nehezítő hatásán keresztül. A feltörekvő piacok esetében is kamatcsökkentésről fog szólni 2024, de itt a továbbra is magas kockázati prémium megléte korlátozza majd annak mértékét. Ha Amerikában 4 százalékra csökkenne is a 10 éves állampapír hozama, akkor a feltörekvő piacokon nehéz elképzelni, hogy tartósan 6-7 százalék alá zsugorodjon a kamatkörnyezet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.