A sötétzöld Green Deal elbukott, mi jöhet ezek után: ideológiamentes, racionális zöldátmenet

2019. december 13-át írtunk, amikor is tort ült a sötétzöld ideológia Európában. Az Európai Bizottság elnök asszonya bejelentette, hogy az Európai Bizottság megszavazta a Green Dealt (zöldmegállapodást), és azt mondta, hogy ez egy olyan lépés Európa életében, mint amikor embert küldtünk a Holdra. A bizottság javaslatát az Európai Parlament 2020. január 15-én elfogadta, sőt, még erősebb elvárásokat fogalmazott meg a célok kitűzésével. 

A Green Deal azon politikai kezdeményezéseknek a gyűjteménye, amely azt kívánja meghatározni, hogy az Európai Unió miként érje el, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinens legyen a világon. A Green Deal programjai közé tartozik a Fit for 55, vagyis az a jogszabálycsomag, amely kijelöli, hogy miként kell elérni azt, hogy az 1990-es viszonyítási alaphoz képest 2030-ra 55 százalékra csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ennek keretében írták elő a megújuló termelői kapacitások kizárólagosságát, a nukleáris energia visszaszorítását. A Green Dealhez tartozik a Termelőtől az Asztalig (Farm to Fork) program, vagyis az élelmiszer-termelés klímabarát és fenntartható megközelítése olyan részprogramokkal, mint az állatok ketrectartásának tilalma, a szántóföldek 20 százalékának a visszaalakítása vagy a növényvédő szerek korlátozása. Mindezt az általuk meghatározott „igazságos átmenet” (Just Transition) jegyében kívánták elérni. 

A program végrehajtásáért a baloldali globalista zöldideológus Frans Timmermans holland politikust, a bizottság zöldügyekért felelős akkori alelnökét nevezték ki, aki egyébként saját országában politikusként megbukott. Ezzel a felállással, technokrata módon, a zöldideológia szerint kezdték el a Green Deal végrehajtását, egy „mi jobban tudjuk, mi kell az embereknek” hozzáállással, ahol nem számít, mennyibe kerül a végrehajtás, annak milyen társadalmi-gazdasági hatása lesz az egyes országokra, milyen energiaárakat, milyen versenyképességi csökkenést eredményezhet, hanem csak hajtsuk végre a totális ideologikus zöldfordulatot, és az majd – higgyük el – jó lesz. Mi sem jellemzi jobban ezt a módszert, illetve ennek ijesztő jellegét, mint hogy igazságos átmenetként például olyan ajánlásokat is tettek, hogy az addig szénbányászati tevékenységben intenzív régiók térjenek át olívatermesztésre, de elemzésekkel nem támasztották alá, hogy ezt miként lehet társadalmi és gazdasági károk nélkül megtenni. Vagyis a munkahelyek, a társadalmi helyzet védelme egyáltalán nem foglalkoztatta őket.

A valóság szembejött

A 2019-ben kezdődő és 2020-ban berobbanó Covid-járvány, illetve az orosz–ukrán háború elszálló energiaárakban, az energiaellátás bizonytalanságában, inflációban, a gazdasági teljesítmény jelentős csökkenésében nyilvánult meg.  Azt gondolhatnánk erre, hogy úgy, ahogy a nemzeti kormányokat – a magyar kormányt is –, ezek az események Brüsszelt is arra indítják, hogy felülvizsgálja a Green Dealt a társadalom és gazdaság védelme érdekében. Hát nem így történt. Ahelyett, hogy közérthetővé tették volna, hogy erre az állampolgároknak miért van szükségük, melyek azok a fenntartható fejlődési célok, miért lesz ez nekik jó, az eseményektől függően egyszerűen csak átnevezték ugyanazt a sötétzöld ideológiát „ellenálló és fenntartható versenyképességre”, „versenyképes fenntarthatóságra”, „technológiai szuverenitásra” és „nyitott stratégiai autonómiára”, majd lett belőle megint sima „versenyképesség”, végül mindenre kiterjedő biztonsági kérdés. 

Erre utal Andrea Renda, a CEPS kutatója is Energyposteventsen megjelenő cikkében.

Nem meglepő, ha a józan ész által vezérelt nemzeti kormányok (már ahol), illetve állampolgárok, gazdák ellenállnak. Svédország már 2023-ban kilépett a Green Dealből, mivel a háborús energiaellátási bizonytalanságra és árakra reagálva elhibázottnak tartja a megújuló energiatermelők kizárólagosságát, ehelyett felépíteni és erősíteni kívánja nukleáris iparát, mivel a nukleáris energia karbonsemleges (ezt francia lobbi hatására az EU Taxonómia-rendeletébe is sikerült a tagállamoknak átvinniük). 

Tavaly év végén, illetve idén év elején láthattuk, amint a gazdák tiltakoztak a környezetvédelmi előírások ellen, ugyanis ebben a háborús gazdasági helyzetben az előírások tovább növelik a gazdák költségeit anélkül, hogy az importnál ugyanezen előírásokat megkövetelnék, így pedig az európai gazdák kiszorulnak a saját piacaikról; az autógyártók pedig tiltakoznak a robbanómotoros tiltások ellen. Kritikaként szokott elhangzani, hogy a Green Deal előbb fog végezni velünk, mint a klímaváltozás. Az Euronews márciusi felmérése szerint az európaiak döntő többsége, 68 százaléka nem ítéli meg pozitívan a Brüsszel Green Dealjét, ha pedig az EU második legerősebb gazdaságát, Franciaországot nézzük, ez az arány még rosszabb: 77 százalék negatívan, és mindössze 23 százalék ítéli meg pozitívan. 

Nem hátrálnak, nem változtatnak

Az Euronews beszámolója szerint a bizottság elnök asszonya kampányában – mindezek ellenére – továbbra is védi a zöldmegállapodást mint tiszta növekedési modellt; a német Terry Reithke az Európai Zöldek társelnöke pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy az általuk képviselt Green Deal a demokrácia védelme a jobboldali kormányokkal szemben. Ideje felébredni, a józan többség és a tények alapján ez nem jó út, változtatni kell, különben Európa leszakad a világban zajló versenyben. 

A Green Dealt nem kívánják visszavonni, sőt inkább újabb és újabb pénzügyi forrásokat akarnak hitelből erre fordítani. Paolo Gentiloni, a bizottság gazdaságügyekért felelős biztosa és Mario Draghi volt olasz miniszterelnök és központi bankelnök jegyzi azt a hivatalosan június végén megjelenő EU-versenyképességi jelentést, amely szerint folytatni kell a NextGenertaionEU-t, amely 500-600 milliárd (!) eurót költ a további zöld- és digitális átállásra 2030-ig. De hogy lesz így költségvetése az EU-nak a talán háborús helyzetben fontosabb védelmi kiadásokra vagy a versenyképességre?

Változtatni, de hogyan

A Green Deal célja, hogy  zöldátállásra van szükség, továbbra is helytálló (Kína és az USA energiastratégiája is erre épül, de fokozatos ütemben), ám ezt a józan észt, a társadalmi és gazdasági körülményeket figyelembe vevő, az emberek érdekében zajló folyamatként kellene végrehajtani, és le kell hántani róla a sötétzöld ideológiát.

racionális zöldátmenet, ahol karbonsemleges zöldenergia-termelés (megújulók és nukleáris erőművek) mellett, a termelt villamos energiát tárolni kell, ez biztosíthatja számunka az energiabiztonságot, az energiaszuverenitást, a megfizethető, rezsicsökkentett energiát, illetve egy modern egyészséges gazdaságot, amely figyelemmel van a magyar társadalom és gazdasági helyzetre, képes egészséges jólétet biztosítani. Ennek egy megváltoztatott racionális európai zöldátmenet lehet a támasza: ahol a források elosztása során minden régióban megfelelően biztosítani kell azt (nem politikai okokból megvonni), hogy hozzáférjenek a saját technológia és gazdasági adottságaik mentén, ahol az adott gazdaság széles körű minden kiterjedő megközelítését alkalmazzák, ahol nem növekedési stratégiának, hanem racionális zöldátállásnak, és olyan stratégiának titulálják, amely képes a különböző eseményeknek is ellenállni, ahhoz rugalmasan alkalmazkodni és az emberek jólétét biztosítani, Európa versenyképességét javítani: ideológiamentes, racionális zöldátmenet. Embert már küldtünk a Holdra.