Petrodollár: volt, van, lesz?
Mértékadó ázsiai gazdasági magazinokban (India Today, Eurasia Business News, Free Radio Asia) és ennek nyomán közösségi portálokon is felröppent a hír, hogy 2024. június 9-én lejárt a Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok között kötött 50 éves petrodollár-megállapodás, melyet Szaúd-Arábia nem újított meg (petrodollár az a dollár, amelyet kőolajvásárlásra fordítanak). A szerződéses kötelezettség megszűnése pedig lehetővé teszi Szaúd-Arábiának, hogy potenciálisan más pénznemben is értékesítsen olajat, ami gyengítheti a dollár globális dominanciáját.
Az általánosan elterjedt ismeretek szerint a petrodollár-egyezményt az 1973-as első olajválság után- 1974-ben írták alá, és leegyszerűsítve arról szólt, hogy az Egyesült Államok Szaúd-Arábiának csúcstechnológiás fegyvereket ad el- és politikai támogatást (értsd: katonait) biztosít kifejezetten a szaúdi királyi családnak. Ezért cserébe Szaúd-Arábia a kőolaj-kereskedelme hasznát USA-államkötvényekbe fekteti be. A 80-as években sokszor az olajkirályság befizetései adták az Egyesült Államok államkincstárának 30 százalékát. Nincs itt szó persze nyíltan a dollárról, de ha végül úgyis dollárra kell váltani a kőolajbevételeket, akkor a szaúdiak horribilis összegeket buktak volna a különféle valuták ide-oda váltogatása miatt. Ráadásul volt egy másik nyomós indoka is a dollár központi szerepbe helyezésének. A szaúdi riál a dollárhoz van kötve, tehát gazdasági instabilitást okozhatott volna egy váltás.
A dollár technikai kikerülhetetlenségét fontos rögzítenünk, mert az események hatására az amerikaiak most váltig tagadják, hogy a dollár szó benne lett volna a megállapodásban. És ebben az egyben igazuk van, szó szerint leírva nem volt.
A Global Law Today és a Ledger Insights megvizsgálta ezt az állítást, és a szakértők jelezték, hogy nincs is hivatalos petrodollár-megállapodás az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között, tehát a fentiek kimerítik a fake news definícióját. Az igazi meglepetés ezek után akkor jön, ha beleolvasunk ezekbe a cikkekbe. Kiderül, hogy olyan megállapodás valóban nincs, amelyben benne lenne a petrodollár megnevezés, vagy rögzítenék a dollár kizárólagos olajkereskedelmi fizetőeszközként való használatát, de van egy másik megállapodás, amely úgy szabályozza indirekt módon Szaúd-Arábia olajkereskedelmét, hogy annak leggazdaságosabb módja mégis csak dollárban lehetséges (lásd az előző bekezdést). Ennek a megállapodásnak a létezése is csak 2016-ban derült ki hivatalosan, amikor a Bloomberg News az információszabadságról szóló törvény értelmében kiperelte azt az USA Nemzeti Levéltárától.
Az olajkereskedelemben betöltött centrális szerepe miatt és amiatt, hogy az amerikai dollár ma is a legfontosabb nemzetközi tartalékvaluta – azaz sok állam tartja dollárban a pénzügyi tartalékát –, jelentősen növeli az értékét. Pénzügyi szakértők szerint akár 20-25 százalékkal is. A dollár ilyen arányú felülárazottsága nagyjából ennyivel növeli az USA GDP-jét évente.
A dollár iránti globális kereslet csökkenése magasabb inflációhoz, kamatokhoz és gyengébb kötvénypiachoz vezethetne az Egyesült Államokban, ami a globális pénzügyi rendszerre is jelentős hatást gyakorolna. Nem csoda, hogy mindent megtesznek, hogy ez ne így legyen.
Ennek ellenére, a petrodollár több évtizedes hegemóniája után, ma az a helyzet, hogy az olajkereskedelmi ügyletek 20 százalékát már nem dollárban kötik, és ha kismértékben is, de a devizatartalékként kezelt amerikai dollár globális részesedése is esett. A tartalékvaluta-kosárban a dollár aránya az utóbbi 25 évben 72 százalékról 2022-re 58,4 százalékra csökkent, és az, hogy ezzel párhuzamos pályát futott be az euró is – a 2012-es 24,1 százalékról 2022-re 20,5 százalékra csökkent – jelzi a Nyugat pénzügyi befolyásának gyengülését.
Sok nyugati szakértő azonban szkeptikus a dollár globális szerepének a megkérdőjelezését illetően, láttunk már karón varjút jeligével.
Például, amikor az 1980-as évek végén megjelent Japán mint feltörekvő gazdasági hatalom, sokan úgy gondolták, hogy a jennek sokkal nagyobb szerepe lesz a világgazdaságban. Nem így lett, ma a jen a devizatartalék-állománynak nagyjából csak az 5 százalékát teszi ki. Ha az okokat keressük, két dologba bizonyosan belebotlunk. Egyrészt Japánban a 80-as, 90-es évek nagy gazdasági boomja után több évtizedes stagnálási időszak következett, és ugye senki nem tartja jó üzletnek, hogy a pénzét egy pozitív gazdasági kilátások nélküli ország valutájában tartsa. A másik, hogy Japánt a globális dél az atlanti geopolitika hűséges kiszolgálójaként tartja számon, és mint ilyet, nem tartja függetlennek a nyugati politikai befolyástól (lásd politikai indíttatású számlabefagyasztások és kifizetésmegtagadások, „demokráciaexport”).
Az euró bevezetését még nagyobb várakozások előzték meg, de végül Európán kívül nem futott be túl nagy karriert. Az okok részben hasonlítanak a japán jen mai helyzetéhez. Az euróval kapcsolatosan is negatívak a hosszú távú gazdasági hatások, ami az EU versenyképességének a folyamatos hanyatlásával függ össze. Másrészt az EU vezető politikai ereje középtávon is egy olyan baloldali-zöld-liberális pártkonglomerátum, amely szintén nem riad vissza a politikai alapú pénzpiaci normaszegéstől, bankszámlák és kifizetések befagyasztásától.
Párhuzamosan azzal, hogy Rijád nem újította meg az Egyesül Államokkal kötött, ötven évre szóló petrodollár-megállapodást, belépett az úgynevezett mBridge platformba, amely ha működőképes lesz, lehetővé fogja tenni, hogy az olajat nemcsak dollárban, hanem több valutában, egyebek között jüanban, euróban, jenben stb. értékesítsék.
Az mBridge projektnek több mint 26 ország és nemzetközi pénzügyi intézmény a megfigyelője, annak ellenére, hogy a dollártól való elszakadási kísérletek költségesek, magasabbak a kamatok, a biztosítási és kereskedési költségek az alternatív platformokon. Nyugati szakértők szerint, bár az mBridge valóban gyorsabb és hatékonyabb fizetési eszköz lehet a jövőben, egyelőre magasabb költségszinten lenne működtethető. Szerintük a BRICS- és az mBridge-tagság csupán egy újabb szaúdi alkuelemnek tekinthető az Egyesült Államokkal való ellentmondásos, fegyverbeszerzésekkel és védelemmel kapcsolatos tárgyalások menetében.
Ennek ellenére konszenzus van abban, hogy az alternatív elszámolási infrastruktúra létrehozása veszélyezteti a dollárban elszámoló pénzintézetek dominanciáját és csökkentheti a szankciós nyomásgyakorlási politikák hatékonyságát. Miért? Mert Kína, India és a globális dél többi feltörekvő országa folyamatosan és dinamikusan növekvő gazdasági térség lesz hosszú távon, felértékelődő valutákkal, befektetésekkel, részvényekkel és kötvényekkel. Másrészt kisebb a veszélye a politikai alapú banki-pénzügyi döntéseknek a tagországok között, mivel a körön belüli erőviszonyok jóval kiegyensúlyozottabbak, mint a nyugati közösségben, ahol gyakorlatilag az USA dominál. (Zárójeles megjegyzés: valószínűleg a demokráciaexport sem lesz jellemző.)
Végül a címben feltett kérdésre visszatérve a legfontosabb az lesz, hogy Szaúd-Arábia lefokozza-e azt a valutát, amelyben a tartalékait tartja. A tiszta gazdasági racionalitás valószínűleg a dollárt választaná, a hosszú távú politikai megfontolások és az érzelmek talán inkább a BRICS-et és az mBridge-et. De jó lenne a jövőbe látni!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.